Az utca divatja, utcai divat, divat az utcán…fogalmazhatjuk magyarul sokféleképpen, de a lényeg az, hogy ez MI VAGYUNK. Mi hétköznapi emberek, akik a divatdiktátorok, tervezők, üzletek által megszabott trendektől eltérően, vagy annak megfelelően, vagy azokat egy kicsit/nagyon alkalmazva öltözködünk, és megjelenünk az utcán. Mi így értelmezzük, alkalmazzuk a divatot, azaz hordjuk a ruháinkat.
Már a ’70-es években egyes angol magazinokban voltak olyan jellegű fotósorozatok, ahol az utca emberét mutatták be, de az utóbbi 5-6 évben terjedt el a világháló nem kis hozzájárulásával a „street fashion” fotózása, és annak bemutatása egyre híresebb fotósok, bloggerek által (the Sartorialist, the Facehunter, Garance Doree stb.).
Facehunter Budapesten
A dolog abszolút kétoldalú, hisz ott van az utcán egyrészt a fotós, aki keresi az egyedi, a stílusos embereket, vadássza (lsd. Facehunter) a fényképezendő arcokat, alakokat. És ott jövünk-megyünk mi is az utcán tulajdonképpen közszemlére téve magunkat (a csadoros arab hölgyek kivételével), öltözködési stílusunkkal egyfajta üzenetet hordozunk magunkról. Ha a fotós épp erre az üzenetre vevő, akkor kérhet meg bennünket, hogy pózoljunk neki. A street fashion fényképek jellemzően városi környezetben, háttérrel készülnek, a legtöbb kép egy városi fal előtt készül, de utcakép is szerepelhet háttérképpen. Nem kimondottan beállított képek, de némi pózt elvár a fotós, és törekednek a természetességre, a hétköznapi ember önmagában való bemutatására. Ezeken a képeken a fotós a „szem”, aki nézelődik az utcán, és amit lát, azt mással is láttatni szeretné, mert tetszik neki, mert érdekesnek, egyedinek, tanulságosnak vagy éppen csak megmutatandónak tartja.
Egy másik változata a divatblogoknak illetve képeknek, a személyes stílus blog, amikor a blogger önmagát fotózza, fotóztatja, és erről tölt fel képeket a netre, így legalább több ember látja a szerző kiterjedt és stílusos gardróbját. Kell hozzá némi exhibicionizmus, hisz itt a ”szem”, a néző is én vagyok, és akit nézek, az is. Stílust, öltözködési fogásokat, trükköket is lehet viszont így tanítani, tehát elképzelhető, hogy a bloggernek ez a célja, küldetése, nemcsak a magamutogatás.
Érdekes a kölcsönhatás az utcai divat és a divatházak között: van egy egyfajta jó értelemben vett versengés, ki-kire van hatással, ki érvényesül inkább? A street fashion blogok ugyanis erőteljesen befolyásolják a divatot, az azt figyelemmel követők, lehet, hogy inkább onnan vesznek ötleteket, mint a kifutókról. Másrészt, amit a blogokon látunk, lehet, hogy a kifutók finomított, egyszerűsített, lekoppintott másai. Farkába harapott a kígyó!
Másik érdekes jellegzetessége a street fashion világhálón való bemutatásának az, hogy „kiterjeszette a divat határait”. A múlt héten részt vettem Budapesten a Budapest Street Fashion elnevezésű konferencián, és az egyik előadó (Agnes Rocamora, London School of Fashion) arról beszélt, hogy a bloggereknek köszönhetően már nemcsak Párizs, London, Milánó a divat centrumai, hisz képek gyakorlatilag a világ összes nagyvárosában készülnek, így több divatcentrum is megjelenik képekben, emberek által. A jelenleg 10 legnépszerűbb street fashion blogban szerepel Berlin, Helsinki és Moszkva is, tehát már nem teljesen érvényes a „vigyázó szemetek Párizsra vessétek” felszólítás.
Hogy a figyelő szem, a fotós kit szólít fel, hogy lefényképezhesse, ezt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a STÍLUST keresi. Az pedig nem egyértelműen a kifutók majmolása, hanem te saját magad, ahogy már többször is írtam. Viseld, amit szeretsz, ami neked jól áll, amiben önmagadnak érzed magad, és akkor azt üzened a világnak: jól érzem magam a bőrömben. Erre a ragyogásra fognak felfigyelni mások, ettől egyedi és változó a „street fashion”, a te divatod.
Vélemény, hozzászólás?