Nemcsak, hogy elmúlt a SZAFT, de már lassan közeleg a következő szentendrei fesztivál, a Szentendre Éjjel-Nappal és én még nem is méltattam itt a blogon a SZAFT-ot.
Szentendrének van egy szlogenje: a festők városa. Igaz, hogy ez csak egy szűk kört nevez meg, de érezhető, hogy itt valami művészet van a levegőben. Vagyis csak VOLT. Ugyanis ez a szlogen mára kiüresedett. Kiüresedett, annak ellenére, hogy még mindig sok művész lakik itt. Sőt az egyik ismerősöm szerint, az egy településre jutó építészek aránya a világon itt a legmagasabb. Itt élnek ezek a művészek és alkotók, de mégsem történik semmi. Vannak ilyen-olyan fesztiválok, gólyalábasokkal és a többi megszokott vásári produkcióval, ami bármely magyar faluban is lehetne. Ez lenne Szentendre? NEM! Sokan gondolják így, de tenni senki nem tett semmit.
Aztán tavaly történt valami az Éjjel-Nappalon már külön utca volt az alkotóknak fenntartva. Ott találkoztam először Szondy Andival, aki az egészet mozgatta. Jó volt, érezni lehetett, hogy valami elkezdődött. Aztán többször beszélgettünk Andival, mígnem tavasszal felhívott, hogy nagy tervei vannak. Egy művészeti fesztivált szeretne, ami felöleli a képző- és ipar- és az előadó művészetet, a színházat. Csöndben szervezték. Nem volt nagy hírverés, nem elég nagy. Olyan igazi első rendezvény volt, de ami tavaly nyáron elindult, az most újra lendületet kapott.
Az emberek lelkesen jöttek oda a mi sátrunkhoz is: Ez kell Szentendrének, ez az igazi arca. A Képtárba napi 500 belépő volt, ami szinte hihetetlen. Olyan jó volt hallani. Persze megszólaltak a negatív hangok is. Ha valahol valami jó történik akkor a kritikusok is mindig megjelennek. Ez van. Szentendrének a művészet a múltja és csak ez lehet az igazi jövője.
Köszi Andi!
Vélemény, hozzászólás?