Mostanában sok blogon olvasok a szenvedélyekről. Lassan ez is népbetegség, mint a candida. Nekem is van, mármint szenvedélybetegségem, a gyűjtögetés. Házasságunk hajnalán én voltam az, aki azt mondta, hogy selejtezni kell rendszeresen, hogy ne lomosodjunk el. Ma már másképp gondolkodok. Míg 25 éve még lelkes radírgyűjtő voltam, mára ezt a helyet átvették a retro kerámiák. no nem mindenféle jöttment giccs, hanem kizárólag iparművészi színvonalú, többnyire narancs néha sárga, esetleg türkiz árnyalatban.
Íme egy a sok közül:
Ez volt az első darab. Egy vaterás vadászat eredményeként került a lakásba. Aztán annyira megtetszett, hogy lett belőle még egy, meg még egy és végül 5. Azonban a könyves szekrény tetejére 6 kellett volna. Ekkor már tudatosan vadásztam rá. Majd megpillantottam egyet egy belvárosi (Szentendre) antikosnál, de az ár ott csillagászati volt. Nem adtam fel, az utolsó darabot az Ecserin találtam meg. Szombaton megint megyek az Ecserire! Alig várom!
Részlet a könyvespolcról:
Timici mondta
nagyon jó néznek ki a polc tetején szép sorban egymás mellett:o)
vezsuzsi mondta
Szia Zsuzsi!
Ha megvan még anycimnak akkor biza neked adom! Elkunyerálom.
Ezzel köszönöm a mákgubót! Nagyon sokat újat ad nekem!
Jelzem majd,ha kiderült.
krisztallit mondta
Szenvedély, tűz, hév, lelkesedés…
Ha a szenvedélyességi skálán valaki pozicionálja magát, akkor nagy valószínűséggel arról is képet kap, mennyire eredményes abban, amit csinál. Én legallább is azt vettem észre, hogy igazi- néha megszállott- lelkesedés nélkül nincs produktum, eredmény. Számomra az elvetélt tehetség, aki energiáit nem vagy csak kis mértékben használja az elérendő cél érdekében. Sokan nem hajlandók szembesülni azzal, hogy befektetés nélkül nem fog egyről a kettőre jutni, viszont az a lehető legszerencsésebb konstelláció ha a munka/gyűjtés/szerelem szenvedéllyel párosul. Azt hiszem ez inkább mákgubós hozzászólás volt.
Corinna mondta
Szia Zsuzsi,
apósom régiségkereskedő és minden szombaton kint van az Ecserin…:o)