Nemrégiben kezdtem el olvasni Brené Brown, Élj szívvel lélekkel című könyvét, miután láttam A sebezhetőség ereje című TED előadását. Brené a szégyent kutatta egyetemi szinten, majd ennek mindennapi életünkre vonatkozó hatását írta meg olvasmányos formában! Még nem fejeztem be, de amit eddig olvastam, tetszik és gondolkodásra sarkall. Szerintem negyven körül, akármi is legyen sokat gondolkodik egy ember, legyen akár nő vagy férfi! (Na jó a nők inkább!) … és természetesen mi végtelenül kritikusak tudunk lenni önmagunkkal szemben!
Néhány hete egy nagyon érdekes rendezvényre hívott a Danone! Nőkről nőiességről és egy érdekes kutatásról szól az esemény, arról, hogy mit gondolunk mi nők magunkról és mi az ami visszatart mindet az életben sok mindentől!
Ugyanis az Activia idén nyáron, összesen 17 országban végzett átfogó kutatást: az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztriában, Belgiumban, Brazíliában, Dél-Afrikában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Japánban, Kanadában, Lengyelországban, Mexikóban, Németországban, Olaszországban, Oroszországban, Romániában, Spanyolországban és Magyarországon.
Ebből kiderült, hogy minket, magyar nőket 97%-át visszatartja saját belső kritikusa! Az „Activia InSync-kutatás” rámutatott, hogy a magyar nők sokkal szigorúbbak önmagukkal, a globális átlagnál jóval erősebben visszafogja, gátolja őket önkritikájuk. A magyar nők 80%-a szerint belső kritikusuk jóval erősebb negatív hatást gyakorol rájuk, mint a legtöbb külső tényező. Ugyanezzel az állítással a nemzetközi válaszadók mindössze 60%-a értett egyet.
A mindenkiben jelen lévő önkritika, amely, ha túlzottan szigorú, akkor önbizalomhiányt eredményezhet, elveheti a bátorságot, a kezdeményezőkészséget, tehát gyakorlatilag gúzsba köthet. A kutatás alapján ez a belső hang a felelős azért is, a nők kevésbé mernek fizetésemelést vagy előléptetést kérni, hogy nem mernek ismerkedni vagy több időt partnerükkel tölteni, illetve nehezen vágnak ismeretlen dolgokba, és kevésbé nyitottak az újdonságokra.
Dr. Almási Kitti, klinikai szakpszichológus a hazai kutatási eredmények értékelése kapcsán elmondta, hogy, tapasztalata szerint kevesen tekintik barátjuknak a belső hangjukat. Jóval gyakoribb, hogy a korai szocializáció során megélt kritikák, a kortársak negatív visszajelzései hosszú időre visszavetik az önmagunkba vetett hitet. Ilyen esetekben kitartó munka, és főként az önmagunkkal kapcsolatos gondolkodásmód megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy reálisabban lássuk önmagunkat, a bennünk rejlő lehetőségeket. Harmónia esetén a „vágyott” állapotunk nem áll elérhetetlenül messze az aktuálistól, és ez az, ami miatt motiválttá tesz.
Tehát tudatos hozzáállással és önismereti tanulással azonban ez a visszatartó erő ösztönző, konstruktív energiává változtatható. Így ha a túlzott önkritikát sikerül reális, egészséges szintre hozni, akkor belső iránytűként segíthet megtalálni a helyünket, a saját utunkat, önazonossá válni, azaz elérni az InSync állapotot.
Azt érzem, hogy ezzel szemben nagyon sok ember és különösen nő sodródik, a család, az iskola, a munkahely és a barátok elvárasival kikövezett úton. Azonban mi lenne akkor, ha valóban azt tennénk, amit mi szeretnénk, ha azért dolgoznánk amivé válni szeretnénk! Téged mi tart vissza?
Nézzétek meg ezt a videót és töltsétek ki az InSync teszet a linkre kattintva! Nekem 4-es lett, ami a magyar átlag felett van! Írjátok meg Ti si milyen eredményt kaptatok!
Ország Anna mondta
Hát engem nem győzött meg ez a kérdőív. Nem túl árnayltak a kérdések / válaszok.
panyizsuzsi mondta
Ez valóban nem egy tökéletes pszichológiai állapotfelmérés, azonban kiindulópontnak és gondolatindítónak tökéletes!