Bonabo műhely

bonabo-muhely01

A táskák, telefontokok és pénztárcák az -eredetileg építész- dolgozószoba egyik munkaasztalán születnek az otthonunkban. (A zöldre néző “műhely”-ből néha eltűnnek maradék bőr- és nemezdarabok, szerszámok, hogy aztán a gyerekszoba asztalán vagy szőnyegén szorgos kis kezek dolgozzanak velük…)

bonabo-muhely02

Mivel sok időt töltünk itthon kreatív munkával (férjem is építész), nagyon fontos, hogy inspiráló de megnyugtató környezetben tegyük ezt.

bonabo-muhely03

A dolgozószoba világos, szinte mindig rendetlen és az ablakon kinézve bármikor bele lehet feledkezni a kerti fák leveleinek árnyjátékába. Amíg kicsi gyerekek mellett kellett/kell megoldani a munkát, addig szinte elképzelhetetlen, hogy máshol legyen a műhely, de néha úgy érzem, hogy lassan jó lenne a közelben egy olyan hely, ahol rendesen elférnek az anyagok és a szerszámok.

bonabo-muhely04

Most a kisebb tárgyak készítéséhez tökéletes minden, de a táskák varrásánál, lyukasztásánál már az előszoba is műhellyé alakul…

bonabo-muhely05

 További információk a Bonabo honlapon és a márka facebook oldalán!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Czirják Ági, építész, a Bonabo táskák tervezője

bonabo-cikk01

Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Számomra meghatározó nem egy tárgy volt, hanem az állandó késztetés gyerekkorom óta, hogy megpróbáljam elkészíteni azt, ami a fejemben van. Kitalálom, és megcsinálom, mert ez a dolgok normális menetrendje. Gyerekként folyamatosan szakkörökre jártam, ahol mindenféle rajz- és kézműves technikákat próbáltam ki a rézkarctól a tűzzománc készítésig, otthon pedig varrtam. Ruhát, táskát: mindig azt, amire éppen vágytam.

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Építészként élem az életem, a  táskakészítés egy pályázat kapcsán (Gombold Újra 2.0) indult el, autodidktaként vágtam bele. Akkoriban táskát kerestem magamnak, de nem találtam olyant, ami igazán megfogott volna, így elhatároztam, hogy kitalálom a saját táskámat. Ezzel egy időben került a látótermbe a pályázati kiírás: ez adta meg a tervezési határidőt. A kifordítható, több két arcú táska koncepciója bejutott a második fordulóba, az elkészített prototípusok pedig a döntőig versenyben voltak, így életem első divatbemutatóján a saját táskáimat láttam a kifutón. A pályázat hozadéka egy design-vásáron való szereplés lehetősége volt, erre már a négyféleképpen összeállítható Bonabo táskákkal készültem, jelenleg ezeknek a további szín- és formavariációin dolgozom.

A táskák jelenleg kis szériában készülnek és még nagyon kevesen ismerik, ezt előnynek élem meg, így a tempót én diktálhatom.
A legnagyobb nehézség (a leküzdhetetlen) a varrásban megmutatkozó kilométerhiány. Építészként ez behozhatatlannak bizonyul, ezért ennél a munkafázisnál már segítséget veszek igénybe.
A másik akadály az időhiány: munka mellett nagyon nehéz előre haladni egy egész embert kívánó tevékenységben. Ennek a megoldásán még dolgozom….

Honnan inspirálódsz?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert annyi minden vesz körül, ami hat rám… Építészként nyilván figyelem a környező világot és sokat gondolkodom a jövőn, hiszen az építészet nem a mának szól. A  változtathatóságra, flexibilitásra való igény – ami szerintem a jövőnket alapvetően meghatározza majd – a táskatervezésnél is jelentősen befolyásolt, ezeken túl pedig a geometria, a síkból térbelivé alakítás lehetőségei izgatnak leginkább: a síkokkal történő játékban érzem otthon magam.

 Hogyan tervezel, alkotsz?
A táska megszületésénél papírmaketteket készítettem először. A forma megszületése után sokáig kerestem azt az anyagot, amivel a papír helyettesíthető volt. Így találtam rá a nemezre. Aztán jöttek a színek, a bőr, a kisebb tárgyak: a pénztárca és a telefontartó. Mivel nagyon pontos szabásminta kell a táskákhoz, számítógéppel rajzolom elő a szabásmintát, aztán papírból készítem a lekicsinyített modelleket utána pedig a valós méretű mintadarbokat már lézervágással szabatom ki, ahogyan majd a végleges szabás is készül.

Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Az út elején vagyok: a változatos formák most születnek.

 Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Az új varrógépem. Gyönyörűen viszi a nehéz anyagot is…

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
A forma megtervezése izgat leginkább. A szabás rajzolása, a modellezés, az első mintadarab elkészítése. A lehetőségek, mérelgelések időszaka: amikor dönteni kell. Legszívesebben csak ezzel foglalkoznék. Az nagyon jó érzés, amikor egy gondolat rátalál egy ösvényre és van egy sejtés, hogy ez még jó is lehet. És a sejtés egyre erősebb lesz, mert minden egyes döntés közelebb visz a bizonyossághoz: ez tényleg jó lesz. De az utolsó pillanatig mégis csak sejtés marad.

bonabo-cikk04

 Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Folyamatosan tesztelem a tárgyaimat és mindegyiket szeretem. Nagyon büszke vagyok, amikor idegenek rácsodálkoznak és megkérdezik, hogy honnan van…

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Építészként dolgozom, édesanyja vagyok három gyereknek (BOri, NÁndor, BOtond….). Amikor mindezek mellett belefér még, akkor kamaraegyüttesben hegedülök.

bonabo-cikk05

 További információk a Bonabo honlapon és a márka facebook oldalán!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!