Nyílt levél Pedagógusoknak, avagy adjátok vissza a Karácsonyomat!

Kedves Pedagógusok!

Először is szeretném leszögezni, hogy tisztellek Benneteket és a munkátokat. Hihetetlen erőfeszítés lehet nap, mint nap 25-30 kajla, zsizsegő gyerekkel foglalkozni. Tanítani és nevelni őket a tanterv keretein belül és azon túl. Programokat szervezni, versenyekre vinni őket és közösséget kovácsolni belőlük. Le a kalappal előttetek! Köszönjük a rengeteg műsort, a közös színházlátogatást és kirándulásokat, az adventi koncert meghittségét, és azt is, hogy az elesettebb gyerekekre is gondoltok és cipősdoboz akcióban is aktívan részt vesztek. Ezekért óriási köszönet és hála illet Benneteket! Jó tudni, hogy gyermekeink jó kezekben vannak, gondos, jó érzésű emberek tanítják őket!

Bevallom én magam erre nem lennék képes!

karacsony-fekete1-sm

Nézzük meg azonban az érem másik oldalát, engedjétek meg, hogy, mint Édesanya elmondjam én hogy érzem magam most és minden Adventben!

Egy mai magyar gyerek akár 4-5 helyen is “húz”, egy másik gyereket, akit meglep. Régebben, csak a karácsonyi ünnepségen, újabban már egész adventben gondol rá, segít neki. Azonban egy 10 éves gyerek, nem az osztálytársa ceruzáit fogja kihegyezni, hanem a szülőket nyúzza, hogy napi szinten vigyünk valami édességet, hiszen maga is annak örül és még csak tanulgatja az igazi értékeket. A kamaszoknál már jobb a helyzet, ők kezdik érezni a lényeget és díjaznak egy szép idézetet is! (Na jó, csak a lányok!) Mi szülők mindeközben próbáljuk legyártani és/vagy beszerezni, a sokszor nem túl értelmes karácsonyi ajándékot a gyermekeink társainak. Négy gyerekkel mindezekre kb. annyit költünk, mint magára a karácsonyi ünnepi menüre, ha nem többet!

A karácsonyi vásárok ismét egy többlet feladatot adnak nekünk, szülőknek. Értjük, hogy ezekre a vásárokra való felkészülésnek és kézműves termékek gyártásának pontosan az a célja, hogy a szülő és gyerek együtt alkosson és közösen beszélgetve töltse el az időt.  Higgyétek el, hogy ezt magunktól is megtesszük, intézményi nyomás nélkül! Én nem azt szeretném megtanítani a lányaimnak, hogy hogyan készítsenek termékeket egy karácsonyi kézműves vásárra, hanem sokkal inkább azt, hogy hogyan kell itthon “karácsonyt csinálni” a család számára.

Azt, hogy együtt sütünk a családnak és nem eladásra!

Azt, hogy együtt kézműveskedünk a Nagyszülőknek ajándékba és nem eladásra.

Mindenki panaszkodik a karácsony merchandializálásra és mégis jó alaposan bele is neveljük ezt is ezekkel a vásárokkal gyermekeinkbe. Az én gyerekeimnek alig marad ideje és energiája a Nagyszülőknek egy-egy szép rajzot készíteni!

Kinek jó ez?

karacsonyi-csomagolas03

Mindemellett ott van a rengeteg végtelenül igényes karácsonyi program! Hangverseny, heti próbákkal, fuvolás karácsony, óvodás betlehemezés, hajnali roráték és rock-and roll Mikulás kupa, színházlátogatás, csak, hogy néhányat említsek a teljes repertoárból. Egytől-egyig remek programok! Azonban ezek is az egymásra figyeléstől, a közös családi készülődéstől vonják el a figyelmet, no meg az időt és az energiát!

Tegnap a 10 éves lányom este 1/2 7-kor elaludt ruhában az ágyon. Reggel kelt fel! Pedig még alig múlt el Mikulás napja. Hol van még a karácsony?

Melyik?

… a kérdés jogos!

Itthon a gyerekeink a sokadik karácsonyt éleik meg. Már-már belefáradva. Ahhoz, hogy meg legyen az ünnep varázsa, a karácsony misztériuma már nagyot kell “dobni”, hiszen a gyereke az előző hetekben már annyi karácsonyt élt át és meg, hogy kezd immúnissá válni rá. Nem a még nagyobb karácsonyfával és még több ajándékkal szeretnénk áttörni a gyermekeink eddigre megemelkedett ingerküszöbét és überelni a megannyi karácsonyt, hanem az együttlét örömével. De nem megy! Mert a gyerekek ilyenkorra fáradtak és kimerültek!

karacsonyfadisz-reszlet03

Mindeközben mi szülők rohanunk. Ez egyik-programról a másikra! Kettő közé beillesztve a bevásárlást. A karácsonyi koncertet végigálljuk és a tömegében, karunkon a kisebb gyerekkel, lábujjhegyen próbálunk integetni, hogy a színpadon éneklő gyerek lássa, ne csak érezze, hogy itt vagyunk, figyeljük és büszkék vagyunk rá! Otthon, amíg a gyerek gyártja a vásári portékát a konyhában összedobunk egy gyors linzert, mert süti is kell az osztálykarácsonyra, de azért jó ha celofán zacsiba csomagolva is van egy tepsivel a vásárba. Hol van még az itthoni karácsonyi aprósüti!

Közben a Nagymama megkéri, hogy az Ő ajándékát is intézzük ha lehet. Vaníliarudat vagy kandírozott narancshéjat tuti, hogy csak a harmadik közértben kapunk, mert “most mindenki ezt viszi”. Persze ott van még a porszívózás, hogy a függönymosást ne is említsem! Kész csoda, hogy még vannak olyan anyukák, akik a fáradtságtól nem sírják el magukat Szenteste, mikor a család körbeállja a karácsonyfát! Úgy érzem, hogy mi vagyunk a modern Máriák, hogy a karácsony velejénél maradjak! … de Neki legalább volt értelme, azonban nekünk pontosan a lényeg veszik ki az egész karácsonyi történetből!

Kedves Pedagógusok!

Kérlek Benneteket, adjátok vissza a családi Karácsonyokat! Engedjétek meg, hogy az ünnep ismét elsősorban családi ünnep lehessen az együttlét örömével, mert a gyermekeink igazából ettől fognak fejlődni!

Ez a legtöbb, amit közösen tehetünk a gyerekeinkért!

UI: Kedves Szülők, ha egyetértetek a levél tartalmával, kérlek osszátok meg, terjesszétek, hogy minél több Pedagógushoz eljusson!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

(M)ilyen volt a nyaram?!

Őszintén szólva, alig várom a szeptember elsejét! Életem egyik legbrutálisabb nyarán vagyok túl!

Amikor a panyizsuzsit kezdtem, kicsiben tettem azt. Napi néhány órát dolgoztam a gyerekek mellett. Idén január óta a cég már napi 8 órában számít rám. Ennek én nagyon örülök, hiszen szeretem, élvezem azt, amit csinálok. Nekem öröm 4 gyerek mellett itthonról, főállásban dolgozni! Ez a rendszer június közepéig a férjem segítségével, akivel a gyerekek körüli teendőket itthon megosztom, tökéletesen működött is. Aztán jött a nyár! A szünet előtti utolsó hetekben őrülten dolgoztam, hogy minél inkább felkészüljek a nyárra és a gyerekekkel lehessek! Azonban ahogy kitört a nyári szünet rájöttem, hogy bármennyit és készültem ez bizony nem fog kitartani nyár végéig!

Nyar

Nem csak a munkaidőigényem növekedett meg ebben az évben, hanem a család is átalakult! Eddig a “gyerekek” egy 4 főt számláló gyűjtőkategória volt, akik nagyjából együtt voltak mozgathatóak. Értsd együtt mentünk például nyaralni. Idén ebben is változás történt lettek “kicsik” 2 fő, akik nagyjából együtt csináltak dolgokat és lettek “kamaszok” 1+1 fő, akiknek meg volt a saját külön programjuk. Ez az új helyzet azonban nekem nagyon tetszett! Sokkal inkább testhezálló nekem egy kamasszal a nyár, mint a kicsikkel. Annyira élvezem, ahogy látom, hogy a saját lábukra állnak, saját baráti köreik vannak, szervezik és élvezik az életüket. Folyamatosan jöttek-mentek! Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan este volt, amikor mindenki itthon volt. ALL IN, mondtam is a férjemnek! Igaz, néha úgy éreztem magam, mint egy utazási iroda, aki ideiglenesen egy youth hostelt is üzemeltet. Indítottam, ami egy lisztérzékennyel többnyire azt jelenti, hogy viszi magával a kajájának egy jelentős részét és érkeztettem, a kettő között pedig mostam. A lányom bejárta majd egész Magyarországot táborok és barátnős hétvégék keretében. Mindeközben a fiam dolgozott. Így az életem nagy része a Keleti Pályaudvar, a lóversenypálya és az otthonunk háromszögében telt.

Voltak olyan napok is, amikor minket látogattak meg a gyerekeink barátai! Ezekre a napokra teljesen szabaddá tettem magam és meg kell mondjam nagyon élvezetem a sütés-főzést és a kamaszok locsogását, a közös programokat. Megismertem a kollegista barátait, beszélgetéseiken keresztül pontosabb információim lettek a többi osztálytársról, valamint a tanáraikról. Teljes nagyüzem volt néhány napig, pedig a kicsik nem is voltak itthon, mégis a kocsi összes ülésén (7-személyes) ült valaki! Esténként nevetéstől zengett a ház! (Azt hozzá kell tennem, hogy csúcsidőszakban, mikor a lányom barátnői és a tengerentúli kölcsönkamasz is nálunk volt, majd minden szobában volt plusz matrac és napi két tekercs WC-papír fogyott. Ez volt a hostel üzemmód!)

Ingo ko

Aztán volt családi nyaralás is, immár nem teljes létszámmal, de ezt is meg kell szokni, hiszen ez az élet rendje. Szerencsére a szolgáltatóm idéntől a Balaton-felvidéken is szolgáltatja a 4G-t, így azért a napi 2-3 emailért nem kellett kávézókba ücsörögnöm, hanem a diófa alól a telefonomról megosztott WiFi-vel tudtam elérni a világot! Azonban az őrült szünet vége felé 3 nap kellett, hogy lelazuljak és élvezni tudtam a nyarat! Direkt nem a nyaralás szót használtam, maradjunk annyiban, hogy nyaralTATás!

Volt néhány strandolós és kirándulós nap, bográcsban főzés, szalonna- és marshmallow sütés. A gyerekek hintát készítettek, mi tereplépcsőt építettünk a kertben. Élveztük a nyarat, a csendet!

A családi nyaralásban a legjobb a sok baráti találkozás volt, mind nekünk, mind a gyerekeknek. Számos vendéget fogadtunk mi is és megannyi ismerőst látogattunk meg a második otthonunk környékén. Ezek a találkozások a mi igencsak hektikus évünkbe ezidáig nem fértek eddig bele és jó volt őket pótolni, nagyokat beszélgetni egy pohár jó bor, egy teli bogrács vagy éppen néhány vázsonyi kifli mellett!

Panyi Zsuzsi

Aztán a nyaralás közben is már nekiláttam az iskolára felkészülni, ugyanis a kollégistának augusztus utolsó napjára mindennel kész kell állnom. Nála nem elég az, hogy majd veszünk őszi cipőt, mikor elromlik az idő vagy suli után elugrunk a papírboltba valamiért. Neki mindennel készen kell lenni! Nyaralás közben megvettük a kiányzó cipőket, itthon pedig, mint majdnem minden évben, idén is egyszerű füzeteket és szép csomagolópapírokat vásároltunk, hogy maguk kössék és dekorálják azokat. Én ebbe csak segíteni szoktam, illetve veszek néhány csomag matricát vagy nyomtatok és vágok nekik a Silhouette CAMEO-mal. Mostanra már összeállít a kép és a sok felszerelés is megvan.

Őszintén szólva alig várom már az elsejét. Amikor reggel 7.20-kor mindenki kilép az ajtón és a kényelmesen elfogyasztott kávém után dolgozhatok a saját tempómban!

Megjegyzés: Igazából a nyárból számomra két dolog maradt ki: az edzés és a pihenés. Ennek ellenére nagyon élveztem ezt a nyarat, különösen, hogy idén két könyvet is el tudtam olvasni a gyerekeim mellett! A saját nyaralásomra pedig remélem még szeptemberben sor kerül!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!