Üvegmágus a tengerentúlról

Minden porcikám szomjazza már a tavaszt, és mindent, ami ezzel jár, színeket, szagokat, izgés-mozgást, sok mosolygást. Addig is, amíg megérkezik, egy kis színorgiát bocsátok rátok. A mágust Dale Chihulynak hívják, aki még a hatvanas évek közepén esett szerelembe az üvegfúvással, és művein végigtekintve egyértelmű, hogy ez a lángolás a mai napig kitart.

A keze alól kikerülő csodákra alapvetően az organikus formák, a merész színválasztás, a növényekre vagy tengeri élőlényekre hajazó kompozíciók jellemzőek. Érdekesség, hogy a mester rendszerint csapatban dolgozik. Életrajzírói szerint Chihuly azután kezdett üvegfúvó teameket alkalmazni, hogy valamikor a hatvanas évek végén három hetet volt szerencséje eltölteni egy muranói üveggyárban, mások szerint Fritz Dreisbach üvegművész stúdiójában kapott kedvet a csoportos művészkedéshez. Nem csoda, ha egyik társalapítója lett a legendás Pilchuck Glass Schoolnak, amely már a hetvenes évek eleje óta vonzza magához a világ minden részéből a művészeket és a gyűjtőket.

Más források szerint azonban a csapatmunka szeretetének egészen máshol húzódnak a gyökerei: először is, Chihuly 1976-ban egy autóbaleset következtében megvakult az egyik szemére, három évvel később pedig szörfölés közben megsérült a válla, ezek után pedig már nem tudta tartani az üvegfúvó pipát, ezért volt szüksége mások segítségére is. Ő maga erről egy interjúban azt mondta, hogy a munkafolyamat alatt szeret egy lépéssel hátrébb lépni, és adott esetben egy másik perspektívából is megszemlélni a készülő művet. Saját szerepét jellemezve úgy vélekedett, hogy ő maga sokkal inkább koreográfus, mint táncos, inkább felügyelő, mint résztvevő és inkább igazgató, mint színész.

Színei melegek, élénkek és mélyek: sok a sárga, a kék, a zöld, a vörös. Sok kísérletezés után Chihuly 2006-ban művészetében újra felfedezte a feketét: hogy ezzel akarta volna hangsúlyozni a többi szín élénkségét, vagy más, sokkal privátabb jelentéssel bírt a fekete a művész számára, az nem teljesen világos. Én a magam részéről hajlok az előbbire, hiszen nála a fekete sokkal inkább kiemel, és súlyával nem nyomja agyon az alkotást.

Chihuly munkája sok esetben önéletrajzi ihletésű, a család jelentősen hatott és hat művészetére: anyjával ápolt szoros kapcsolata, bátyja korai halála, a tenger szeretete vagy tacomai kertjének virágai mind-mind nyomot hagytak a keze közül kikerülő műremekeken. Az úgynevezett kosár-sorozat például úgy született, hogy valamikor a hetvenes évek végén egy látogatás alkalmával Chihuly szeme megakadt az északnyugati part mentén élő indiánok fonott kosarain. De művészetében ugyanúgy felfedezhetőek a navajo indiánok szőnyegeinek, a 12-14. századi közel-keleti üvegtárgyaknak, az olasz art decónak vagy éppenséggel a japán ikebanának a hatásai.

Ha valaki személyesen akarja megtekinteni Dale Chihuly alkotásait, annak bizony egészen Amerikáig kell utaznia, ahol több állam is állandó kiállítással büszkélkedhet. Addig is, amíg összegyűjtjük a repjegyrevalót, belinkelem a művész honlapját, ahol szebbnél szebb üvegcsodákban gyönyörködhettek. (A képek is egyébként erről az oldalról vannak.)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!