Tudod mit jelent pimpelni?

Nem biztos, hogy támadhatatlan az anyai szótáram “rend és fegyelem” kezdetű bejegyzése. Ugyan tiszta szívből egyetértek azzal, hogy színházban és koncerten maradjunk csendben, hogy becsüljük meg a más munkáját, hogy a szemét akkor is kerüljön a maga helyére, ha valaki az utcán szabadult meg tőle, például csak azért, mert egy pillanatra nem figyelt oda. És mégis. Hiányosságaim sorakoznak, elismerem. A gyerekeim igyekeznek fókuszálni, ha pódiummal vagy színpaddal ülnek szemben, felszedik a csokipapírt a járdán, és nagy erőkkel azon vagyok, hogy mindig végighallgassák azt, aki felkészült és előad. Ám ha trehányan elhagyják valahol a kesztyűjüket, képtelen vagyok azzal büntetni őket, hogy fázzon csak a kezük, megesik, hogy egy luk a nadrágon még napokig luk marad, illetve egyáltalán nem tabu az otthonunkban a falra rajzolni. Ez utóbbi helyzetről kezdetben nem tudtam, hogy meccs lesz belőle, de nincs komolyabb bajom a végül 1:0-val. Oda.
Mert amikor kineveztem az előszobában a firkafalat, hónapokon át valóban csak ott jelent meg a kezük nyoma. Aztán felbukkant egy stilizált Mami hatalmas piros szívvel a gyerekszobában, majd az ágyaik felett néhány, a saját titkos nyelvünket, lényeinket villantó – megzsírkrétázó – ábra és felirat, ezek kívülálló számára nagyjából értelmezhetetlenek. És ők tulajdonképpen nem kaptak ki érte.

Azt el kell ismernem, hogy a kezdeti firkafal hamar betelt. Pedig kevés jelenség váltott ki ennyi őszinte ámulatot abból, aki belép hozzánk. “Hogyhogy nálatok lehet a falra rajzolni?”, így általában a kiskorúak kiáltanak fel, “Jesszusom, te ezt megengeded?”, ez a döbbenet, kiszámítható módon, a szüleikből jön. Akik nem rejtik véka alá, hogy mulattatja őket a látvány. Főleg, gondolom, mert nem az ő kontójukra. Ebből is látszik, rengeteg előnnyel jár hajdani döntésem. Egyszer majd lemeszeljük nyilván, egyszer majd elköltözünk nyilván, egyszer majd elveszítjük nyilván. Egyszer majd jó sok fotót kell készíteni róla, mert hiányozni fog. Nyilván.

Viszont itt van ez a PimpMyWall nevű kezdeményezés. Aki hallott róluk, most mosolyog, aki még nem, az majd hat-hét perc múlva. Ebben az elbűvölő dizájnvállalkozásban Varga Livi, Alvégi Lóci és Eke Tomi ötletei nyomán burjánoznak úgy a falmatricák, mint jobbféle angol kúria falán a borostyán. Mindhárman építészek, aztán egyszer csak megtalálták egymást, azóta pimpelnek – ez, bárhogy is, egy értelmes magyar mondat. Pimpelnek trendi cégek irodáiban, pimpelnek startupkákban a dohányzóasztal fölött, pimpelnek recepciós pultot, pimpelnek speedfitness teremben, pimpelnek lakásban a lakók lelkének rezdüléseiből. Doktor Bubót és Frakkot forgatják hatágú, majdnem absztrakt ábrává, Rubik kockaminta fut úgy, mint a hajnalkavirág, képregényszerű grafika mozgatja át a statikus, fehér felületeket. Kispesten szétpimpeltek egy ovit 2011-ben, a legkisebbek aktív közreműködésével. A Tornádó Csocsó Klub falain pedig ki nem találták, milyen minta húzódik métereken át.

Ha majd egyszer tényleg lemeszeljük vagy tényleg elköltözünk, ha a jelenlegi előszobánknak annyi lesz, a firkafal-veszteség tényleg fájni fog. Nyilván. De kárpótlásul és cserébe, ha szeretnénk, talán pimpeltethetünk egy jó nagyot. Mert a firka a falon egyszerre nyilvános és személyes, rólunk és nekünk szól, de megmutatható. Akkor is az, ha megbeszéljük, mit szeretnénk, és olyanok varázsolják a tört fehér felületre, akiknek ez a munkájuk, ez a dolguk a világon. A színek és a testreszabott stílus bűvöletében, nagy hozzáértéssel.

Meg fogjuk gondolni.

 

szerző: Esze Dóra

Esze Dóra kislánykorában úgy tervezte, ha felnő, kiutazik Angliába és újra összehozza a Beatlest. Ezt sajnos elég hamar felül kellett bírálnia, mindenesetre azóta is igyekszik érzékenyen kitalálni a feladatait. Ahogy múlnak az évek, szószenvedélye egyre jobban elhatalmasodik rajta, egyre jobban érzi magát a mondatok csodálatos világában: ír, újságot ír, Meztelen üzenet címmel blogol, írást tanít. A hang varázsában hisz, így a zenében is. Esze Dóra Budapesten neveli ikerfiait. Fényes óráiban a nyolcadik kötetével bíbelődik. A regény címe az lesz, Kenterbeveri mesék.


 

 

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Meztelen üzenet

2011.október 6. volt. Ezen az őszi délelőtt találkoztam először Esze Dórával az Európa kávéházban. Rohanva érkezett, a diktafon nem működött, ezért többször is biztosított róla, hogy Ő ebből jó cikket fog írni.

Tíz perccel később már nem interjúalanynak, hanem régi ismerősnek éreztem magam. Beszélgettünk és kiderült, hogy sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Női vállalkozások, közösségi vásárlás és Steve Jobs, aki nehány órája halt meg.

2011.október 6. volt.

Nagyon megérintett ez a beszélgetés.

Néhány nap múlva Dóra átküldte nekem a cikket, amit rólam írt. Megdöbbentő tükör. Valóban rólam szólt. Azt a hangulatot tudta visszaadni ami én vagyok. soha ilyen jó cikket nem olvastam magamról és a panyizsuzsiról.

Megbeszéltük, hogy majd csinálunk valamit együtt.

Aztán teltek a napok. Olvastam a meztelen üzenetet és hébe-hóba váltottunk néhány szót Dórával. Egyik alkalommal jött a blogékszer ötlete. Mi lenne, ha….

Mindketten belelkesedtünk. Most én próbáltam jobban megismerni Dórát. Aki az első percben kijelentette, hogy az Ő kedvenc színe a kelp, ami a blogjának a háttere is. Ez aztán a kihívás! Évek óta van ilyen üveg a műhelyemben, de csak nagy ritkán használom valamiért nem állt közel hozzám. Most azonban itt volt a feladat. Méghozzá nem is akármilyen. Egészen más ékszert tervezni vagy valakinek ékszert tervezni. Az utóbbinak súlya van komoly súlya. Itt nem elég az, hogy az én mércémnek megfelel és nekem szép. Mindkettőnk szemében szépnek kell lennie, ebből nem engedek.

Abban maradtunk, hogy a kelp lesz a domináns szín. Ezek mellé választottam a homokot, majd úgy gondolotam, hogy kell még egy karakteres szín, ami kiegészíti, de nem elnyomja a két pasztelt. Mikor a színek megvoltak, a medált az original kollekció formavilágába öntöttem. A gyűrűn kicsit változtattam. Szépek lettek a különböző méretű csíkok. Különbözőségük ellenére van bennük valami kiegyensúlyozott rend. Dóra színei az én rendszerbe állított csíkjaim. Ez a Meztelen üzenet!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!