Ékszerfotózás

Fotózni nem könnyű, ezt nem vitatom. Az azonban tény, hogy mindig is szerettem fotózni. Az első tekercset a Balatonon lőttem el és életem első maciját fotóztam le minden irányból. Majd a tekercset kivéve a gépből csalódott lettem, hogy nincs rajta semmi. (Az én gyerekeim meg akkor csalódottak, mikor a Nagyi gépén nem látszik hátul a kép!) Ezek után komolyabban beleástam magam a témába. Gimnáziumban nem kevés időt töltöttem az iskola laborjában és az Iparművészeti fősuli kipakolásaira is gyakran jártam. Egyetem alatt volt csoportos kiállításom, majd New York államban egy páros és egy egyéni is. Aztán snitt.

Mikor jöttek az ékszerek és hozzá a blogolás, majd webshop is, újra beleástam magam a témába. A filmes kis Nikont egy digitális kisgépre cseréltem, de a tükörreflex hiányzott. Tavaly év végén beszereztem egy csodás tükörreflexes digitális Nikont, de az örömöm még nem volt teljes. A fotózás  mindig az időtől függött. Nagy vágyam volt egy állandó “fotó-stúdió”.

Húsvét 3 napjában felforgattam a házat, melynek utolsó lépéseként egy csomó bútort új helyre tettem. Most végre lett egy vágyott kicsi “fotó-műtermem”. Pont annyi, amennyi kell. Szeretem!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!