Kreativitás kontra magyar oktatás

kreativitas-oktatas-text

Egy éve, az iskolaév végén volt lehetőségem bepillantani a magyar oktatás rejtelmeibe. Lesújtó volt. Dühített. Sokat gondoltam rá, hogy megírom a történetet, de megvártam míg lehiggadok és csak az eszenciáját teszem közzé. Egy év már eltelt…

Önálló, két lábbal a földön járó ember vagyok. Szeretek élni, szeretem a családom és szeretek dolgozni. Nem vagyok átlagember. Nem félek a munkától, a kihívásoktól. Van véleményem elképzelésem az engem körülvevő világról. Ezeknek megfelelően élek. Sokszor, sokan nem értenek. Nem zavar. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a saját mércémnek feleljek meg. A saját életemet szeretném élni, a saját álmaimat megvalósítani. Elvárásokkal persze mindannyian körül vagyunk véve. Én azonban úgy érzem, hogy ha az elvárásoknak megfelelően élnék, akkor nem a saját, hanem mások életét élném. Majd életem végén elég lesújtó véleményem lenne önmagamról, visszatekintve mindarra amit tettem, ahogy éltem. Példámmal, szavakkal és tettekkel a gyermekeimnek is ezt tanítom.

Azonban van egy bökkenő!

A magyar oktatási rendszer nem szereti az egyéniségeket és még kevésbé az olyan embereket akik kicsit mások mint a többi. Különösen így van ez, ha a gyerek még hangot is ad a véleményének. A magyar iskolarendszerben, a legtöbb iskolában nem az egyéniségét formálják. Nem az erősségeit erősítik. Nem boldog gyerekeket nevelnek! :-(

Ez az iskolarendszer pontosan olyan, mint a másfél éves gyerek forma bedobója. 5-féle formát ismer fel: négyzet, kocka, kör, csillag és szív. Akinek a gyereke csillag csak éppen eltérő domborulatokkal, az szív, de nagyon! A jó gyerek az, aki beleillik valamelyik nyílásba. Ha nem, akkor a pedagógus “segít” neki az 5-ből a számára legideálisabb formára alakulni. Buzdítja, bünteti, csiszolgatja, reszelgeti. Ha sikerül, akkor látszólag minden ok, mert a gyerek rendszer kompatibilissé válik. Látszólag. Ugyanis a gyerek nem önmaga, hanem egy sémának próbál megfelelni. Boldogtalan, szorongó gyerek és boldogtalan felnőtt lesz belőle. Azonban ha gyerek önmaga szeretne maradni, azaz a pedagógiai kísérlet kudarcot vall, azonnal felcímkézik a kezelhetetlen jelzővel. Ez önmagában annyit jelent, hogy itt és most nem tudtunk vele mit kezdeni!

kreativitas-oktatas01

Személy szerint azt gondolom, hogy ezek a nem-rendszer-kompatibilis gyerekek végtelenül kreatívak. Az intézményi problémáik pontosan abból adódnak, hogy rengeteg dolgot új és más módon látnak. Ez önmagában egy kincs. Mi lesz azonban ezzel a kreativitással addig míg valóban értelmes, nagyvonalú dolgokra tudják a gyermekeink használni. Itt vannak a csodálatos rügyek, melyek még bimbózni sem kezdenek, máris letörik őket. Pedig locsolni sem kellene őket, csak engedni, hogy nőjenek. A szívem szakad meg.

Folyamatosan azon gondolkodok, hogyan lehetne a gyerekek kreativitását úgy megőrizni?! Hiszem, hogy még vagy éppen már vannak olyan iskolák, amelyek a gyerek érdekét nézik. Az egyik gyerekem most iskolát vált. Ő akart egy másik típusú iskolába menni, mi csak kerestünk egyet neki. (Erről még fogok bővebben is írni!) A próbanapok után az osztályfőnök azzal búcsúzott tőlem, hogy itt minden és mindenki a gyerekekért van. Számomra ez volt a legfontosabb mondat, pedig mondania sem kellett volna, ezt érezni lehetett!

Végül egy TEDx előadás arról, hogy milyen egy jó tanár:

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Azt hittem tudok főzni!

Szeretek főzni. Jól főzök és sütni is jól tudok. Mondják ezt a családtagjaim és a nálunk megforduló vendégek. Nagy büszkeségem, ha olyan barátaink dicsérik meg a főztömet, akik szó szerint végigették a fél világot és nem akármilyen éttermekben. Szóval elég büszke vagyok a magamra. … vagyis voltam. Sosem gondolkoztam azon, hogy főzőtanfolyamra kellene mennem. Aztán úgy alakult, hogy az egyik gyerekem gluténérzékeny lett és én megijedtem, hogy mit fogok főzni?! A google rögtön utat mutatott. Az elmúlt két évben jó pár alkalommal voltam sütni, főzni a Miele Főzőiskolában. Ezek az alkalmak nagyon sokat segítettek abban, hogy a lányom gasztronómiailag is teljes értékű életet élhessen és továbbra is legyen ízletes kenyér, hamburger vagy kalács az asztalon. Itt le is zártam a főzőtanfolyam kérdést magamban.

Néhány hete azonban meghívást kaptam egy Húsimádók estjére. Szeretem a húst, szeretek húsokat készíteni, így örömmel mentem. Azonban azt nem gondoltam volna, hogy mennyi újdonságot tartogat számomra ez az este.

selfie

A főzés előtt egy kis húsismereti-oktatásban részesültünk. Meghallgattuk, hogy mit és miből fogunkelkészíteni valamint Sanyi, a séf bemutatta, hogy melyik húst hogyan tisztítjuk és daraboljuk fel. Az est alatt prémium húsokat, bélszínt és báránybordát használtunk. Ezeknek a húsoknak a feldolgozását az ember nem látta otthon nap mint nap és én sem a heti menübe fogom beilleszteni a belőlük készült ételeket. Egy ünnepre vagy egy családi eseményre azonban szívesen és most már profin fogok elkészíteni egy különleges menüt!

Elsőnek tatár beefsteaket készítettünk, ahol megtanultuk, hogy ehhez az ételhez a húst nem darálni kell, legfőképpen nem kétszer, hanem nagyon apróra felvágni. Nem nagyon hittem a dologban, de állítom, hogy csodálatos lett!

tatr01

Ezek után házilag készült buciba készítettünk hamburger húst, amit már lehetett darálni! Mint kiderült eléggé túlbonyolítom otthon a dolgokat és feleannyi hozzávaló kell a húspogácsához, mint amit én használok. A sajtburgerbe pedig ízvilágában legjobban a gouda vagy a cheddar sajt illik.

burger01

A harmadik fogás volt a kedvencem, a rozmaringos bárányborda. (Ezzel az étellel egyszer próbálkoztam életemben, de rendesen átvágtak a hentesnél, így a próbálkozásom hamar kudarcba fulladt!) Most azonban már tudom, hogy hol és milyen húst kell venni, sőt hogyan kell azt megtisztítani, feldarabolni. Innentől kezdve meg már tényleg gyerekjáték az egész!

barany01

Ez volt az a pont, ahol már kezdtünk teljesen eltelni, kettő fogás azonban még hátra volt! Utolsó előttinek kicsi kolbászokat készítettünk fodorhájba vagy más nevén sertéshálóba töltve. Ez visszaidézte gyerekkorom békéscsabai disznóvágását, ahol helyi szokásnak megfelelően cigánkát is készítettünk!

kolbasz01

Az ötödik, egyben utolsó fogás a steak volt. Ennek kapcsán sok hasznos tanácsot kaptunk a húsok fűszerezését és pácolását illetően, ami sok újdonsággal szolgált a számomra. A steak sütésről videót itt találsz!

steak01

Jóllakottan és végtelenül lelkesen értem haza és most már nem vagyok annyira magabiztos a konyhai ismereteimtől. Van még mit tanulni és fogok is!

burger02

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!