Bara Marianne, kalapos műhelye

A műhelyem minidig is úgy alakítottam ki, hogy a lakásomhoz kapcsolódjon. Most a lakásom egy kicsi szobájában alkotok. Nagyon szeretem, a magányban zajló alkotói folyamatot, a kis műhelyem ennek remek színhelye.

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Bara Marianne, kalapos

Bara Marianne kalapjait mindig csodálattal figyeltem, nézegettem és néha fel is próbáltam. Tudtam egyszer lesz egy ilyen szép kalapom, de nem volt előtte kalapom. Aztán a Nagymamámmal és a baráti körben is egyre többet beszélgettünk a kalap viselésről és egyre jobban foglalkoztatott a téma. Végül egy szomorú, de számomra fontos alkalomra készülve döntöttem el, veszek egy alkalmi kalapot. Az  egyáltalán nem volt kérdés, hogy ez Mariann egyik kalapja lesz! A mai nap róla szól az “Ők 10-en. Nők és teremtők.” sorozatban, ami a panyizsuzsi blog rendhagyó sorozata a Design Hét 2012 alkalmából! Marianne kalap kuponját itt tudjátok megnyerni, a műhelyéről szóló cikket pedig itt tudjátok elolvasni !

Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Életemben először készített fejfedő: sapka volt
Orvosként végeztem. Miután a gyerekeim megszülettek, egy kolléganőm anyósa kötödét üzemeltetett és megkaptam a maradék anyagokat. Ebből kezdtem el mindenféle ruhaneműt készíteni, amelyek nagyon tetszettek a tulajdonosnak. Be akarta őket mutatni egy divatbemutatón, ezért kérte , hogy készítsek hozzájuk sapkákat. Miközben elkészítettem a fejrevalókat, ráébredtem, hogy ez az én utam, megérkeztem.

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Autodidakta vagyok. egy kicsit beleselkedtem egy-egy öreg mester műhelyébe. Általában a munkámban a saját fejem után megyek. Ebből következik, hogy nincs mesterem.

Honnan inspirálódsz?
A természet, az elmúlt divatkorszakoki, egy-egy belső kép.

Hogyan tervezel, alkotsz?
Nem rajzolok. Belső képek inspirálnak. A kezemből alakul az új darab. Ha megrendelésre készítek kalapot, akkor nagyon fontos számomra a személyes kontaktus. A nő maga, a ruhája és az arcformája mind-mind fontos momentum. Ezekből áll össze egy kép a fejemben, amit kalappá formálok.

Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A forma, a szín, az anyag:ez a három dolog egységben működik.

Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
A kezem.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Szeretem az alkotás folyamatát. Párhuzamosan dolgozok több darabon. Eljutok egy darabig, aztán pihentetem, majd újra előveszem. Ezek a pihenőfázisok nagyon fontosa. Amit még egyik nap nem látok az anyagban, az másnap már egyértelmű, azonnal megvan a keresett irány. Ez zajlik mindaddig, amíg késznek nem érzem. Soha nem egy nekifutásból alkotok. Az alkotás folyamatát szeretem.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Mindig van kedvenc, ami az aktuális új ötletet vagy irányt tartalmazza. Most a z őszi kollekcióban a legfontosabb részletek a csavarások. Ez az az új mozzanat, ami érdekel és megmozgatja a fantáziámat.

Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
A visszajelzések nekem is, mint mindenkinek nagyon fontosak, a legutóbbi:Egy ismerősöm el akart hozzám hozni egy hölgyet, hogy nézze meg a munkáimat. A hölgy idegenkedett, húzódozott tőle. Aztán a férjétől kapott ajándékba egy kalapot, amit az egyik üzletben vett, és az az én kalapom volt, természetesen nem tudatosan.

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Szabadidőmben sokat tartózkodom természetben, biciklivel vagy gyalog. Emellett rendszeres joga és zen gyakorló vagyok. Nemrégiben el kezdtem energia gyógyászattal foglalkozni.
A gyerekeim felnőttek, önállóan élnek. Az egyik az én nyomdokaimon jár, formatervező lett.

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Kiegészítők tárháza

A gardróbtémában tulajdonképpen ez áll hozzám a legközelebb: cipők, övek, táskák, no persze, és ÉKSZEREK!

Az ékszerek az ókor óta megdobogtatták a nők szívét; ahogy a férfiakhoz a közhiedelem szerint a gyomrukon keresztül vezet az út, a nőket szerintem egy-egy ékszerrel lehet igazán levenni a lábáról. Az a tapasztalatom, hogy valahogy ezt a férfiak is szívesebben vesznek, mint ruhát. Egy ruhaboltban már a belépéskor elvesznek, nem találják fel magukat, úgy, mint mi, de ékszert meglepő könnyedséggel és ügyességgel tudnak választani. Ha netán mégsem, nyugodtan súgjatok nekik, merre keresgéljenek: mondjuk panyizsuzsinál.

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mi is tartozik klasszikusan a kiegészítőkhöz felülről lefelé: kalapok, ékszerek, sálak, kendők, táskák, kesztyűk, övek, lábbelik.

Bara Marianne – kalap

Sajnos, a kalapok manapság mellőzött szerepet kapnak, holott száz, de akár még hatvan-hetven évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt egy nő ruhatára kalapka nélkül. Angliában a mai napig tartja magát a kalap divat, lóversenyre és esküvőre nem mehet hölgy kalap nélkül. Vannak persze kvázi kalapok, jelzésértékű fejfedők, de valaminek ott kell díszelegnie az illető hölgy fején. Mi talán nyáron vagyunk hajlamosabbak a kalapok viselésére megkímélendő az arcunkat a naptól és esetleg a fejünket a napszúrástól. Idén nagy divat (szerintem nagyon helyesen!) a szalmakalap, egy szép széleskarimájút én is beszereztem. Egészen más nőnek érzi magát az ember, rögtön amint felkerül a fejére egy ilyen egyszerű, de elegáns fejfedő. Jól jöhet persze egy színes baseballsapka, vagy tarka kendő is ha strandon, biciklin, evezés közben próbáljuk a fejünket védeni. És ha már említettük a kendőt, szerintem az a legsokoldalúbb kiegészítő. Lehet a fent említett módon fejen hordani, fiatalos, színes külsőt kölcsönöz. Minden öltözéket feldob egy tarka kendőcske vagy hosszabb sál a nyakon, és az idei nyár bebizonyította, hogy bizony jó, ha velünk van, mert bármikor jól jöhet a melegsége. Ha nagyobb stólát viszünk, az még plusz rétegként is remekül funkcionál, vagy mondjuk a padra, fűre teríthetjük, ha leülünk, de ha éppen nincs használatban, a táskának is dísze lehet egy szépen rákötött kendő. Hopp, át is ugortunk a táskára.

silkway selyemsál

Mai nőként, sokgyerekes anyaként nekem a nagyméretű táskák jönnek be. Hátránya is van persze a nagy méretnek, mert mivel jól meg lehet pakolni, jól meg is pakolja az ember, aztán pedig győzze cipelni! De így legalább mindig van, ha kell papírzsepi, egy kis palack víz, egy kisméretű olvasnivaló, rúzs és szájfény a kötelező kulcs, pénztárca, telefon, iratok stb. mellett. Én még egy kicsire összahajtható pulcsit is szoktam magammal vinni (ismét utalnék az idei nyár kiszámíthatatlanságára), és egy esernyőt is. Jaj, és naptejet, mert ha kisüt a nap, akkor meg arra van szükség. Bárcsak csak az kellene! Ezenkívül mindenki a maga habitusa szerint még ezernyi dologgal tömheti meg a táskáját:cserecumi és pelus a babának, térkép, egy-két gyerekjáték a gyerekek számától függően, nassolnivalók, cserepapucs, ha a magassarkút már nem bírnánk, a sokszor emlegetett kendő stb. Érdekes kísérlet, hogy ha vesz az ember egy kisebb táskát tulajdonképpen abban is elfér, meg kell egyszer próbálni. A kisgyerek pedig kaphat (és biztos nagyon örül is neki!) saját pici hatizsákot vagy tündérkés kisretikült, amiben ő maga cipeli a nélkülözhetetlen kellékeit. Maximum egy idő után anya cipeli a kalózos hátizsákot és a rózsaszín kisvirágos babatáskát is…

laoni táska

Jómagam a színes táskák híve vagyok, bár tudom, hogy egy alap barna vagy fekete bőrtáska mindenhez megy, de én szeretem evvel is feldobni az öltözékem. Télen olyan üditő látvány a sok fekete-barna-szürke kabát mellett egy piros táska, rögtön melegít és feldob a látványa!

A színes táskák mellett a színes cipőknek is szószólója vagyok, hisz – és ezt már többször emlegettem – a legegyszerűbb farmer-fehérpóló együttest is áthangolhat egy piros cipő, piros táska kettős. Ha ez sok lenne, még mindig ott van a piros öv megoldás is, sokat dob az öltözéken egy jól kiválasztott öv. Nekem például a panyizsuzsi szívárvány öve a kedvencem. Van egy hasonló gyűrűm is, és a kettő együtt tökéletesen illik bármelyik egyszínű ruhához, farmer-póló öltözékhez. Cipőt vagy táskát is lehet hozzá találni a szivárvány akármelyik színében, így tökéletes összhangot (és mindig mást) teremthetünk egy ilyen egyszerű kiegészítővel is, mint egy öv.

kwandera ballerina

A kesztyűnek is szentelnék egy rövidke gondolatot, bár ugyanolyan elfeledett, egykor kötelező, darab, mint a kalap. Ma már csak télen hordjuk, akkor viszont szintén jó szolgálatot tehet a fekete-barna-szürke tömegben, ha egy színes sál és egy hozzá passzoló kesztyű némi színt és vidámságot visz a hétköznapokba.

A lábbelik világa megér egy külön mesét, avval legközelebb részletesen foglalkozom…

És akkor elérkeztünk még egyszer egy rövidke bekezdés erejéig az ékszerekhez. Nem kell annak az ékszernek vagyonokba kerülnie ahhoz, hogy dekoratív, feltűnő vagy éppen diszkréten szép legyen. A lényeg: passzoljon a ruhánkhoz, a hangulatunkhoz és legfőképpen az egyéniségünkhöz. Én naponta cserélgetem a fülbevalóimat, láncaimat, és nem feltétlenül a legvastagabb, legértékesebb aranyláncom a kedvencem. Mindig a ruháimhoz választok ékszert, és persze az alkalomhoz is, mert ne felejtsük: a kevesebb néha több (de az a kevés az legyen szép!)

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!