Karim Rashid for VELUX

Bár a Karim Rashid for VELUX álrnyékoló volt az első dolog, amit a műhelybe álmodtam, ma kiderült mégsem megfelelőek. Én egy olyan árnyékolót szeretnék, ami megtöri, de átereszti az erős fényt. Rashid árnyékolói azonban sötétítők. Most egy kicsit szomorú vagyok. :-(

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

A fény

A múlt héten itt járt Karolina, az építész, aki felmérte és felszerkesztette a tetőteret és elkezdtünk  közösen gondolkozni, elsősorban a fényekről. Ez azért nagyon fontos nekem, mert a műhelyben a lehető legtöbb természetes fényt szeretném beengedni, hiszen az üvegek színe és csillogása természetes fényben mutatkozik meg a legszebben, nem is beszélve arról, hogy milyen jó érzés lesz szinte közvetlen az égbolt alatt ragyogó fényben dolgozni!

Ablakok

Az ablakok esetében mindenképpen tetősíkba süllyeszthető ablakokban gondolkodok. A belső kialakítására több jó példát is találtam. Nagyon szépek azok az ablakok, amikor közvetlen az ablak aljától függőlegesen elgipszkartonozzák azt a kis részt, ahova már úgysem tud senki odaférni. Ezen a képen ha megnézitek különösen szépen van megoldva,  annyira szép és letisztult, mintha kevesebb síkból állna az egész tetőtér.

Egyszerűsége ellenére ennek a megoldásnak van egy kis hiányossága, ugyanis az ablak alatti kis terek remekül kihasználhatóak tárolásra. Egy egyszerű beépített szekrény hihetetlen mennyiségű dolgot tud magába rejteni és egy műhelyben ez fontos. Erre is találtam jó példát:

Az ablakok egy részét úgy szeretném kialakítani, hogy ki lehessen látni rajta. Azonban a magasan elhelyezett ablakoknak is van egy varázsa. El tudom képzelni, hogy a műhely üvegező asztala felett jó magasan legyen egy vagy két tetőablak, ami szinte egész nap megvilágítja az asztalt. Íme egy csodás példa!

Ha már az ablakokról beszélünk, akkor egy tetőtérben nem árt, ha árnyékoló is van ezeken az ablakokon. A Velux honlapján Karim Rashid tervei alapján készült árnyékolókat is találtam. Volt köztük pink is! Ilyen biztosan lesz a panyizsuzsi padláson!

Lámpák

A lámpák esetében alapvetően kétféle megoldás közül fogok választani. Míg az egyiknél közvetlen a fogópárok aljára szerelt, vagy azok közé süllyesztett lámpatestek világítják meg a teret a másiknál a tetőről lelógó nagy lámpák látják el ugyanezt a feladatot. Hogy melyik lesz, még nem tudom, de íme néhány kép.

Lámpák közül nagyon tetszik Pongrácz Farkas Plümo lámpája.

“A Plümó rugalmas, fényáteresztő, hőálló műanyag lemezből egyszerű hajtásokkal áll össze. Formája feszes és finoman ívelt. A tárgy funkcionális, és minimális anyagot használ a természet erőforrásaiból. A felületet alkotó lemez könnyedén cserélhető más színűre vagy grafikájúra, így adva új karaktert a fénynek és a tárgynak. Ez a karakterváltás valójában egy új »bunda« a Plümón, mégis egyfajta megoldást jelenthet az »eldobható világ« megújulási igényére minimális hulladék keletkezése mellett.”

Az IKEA FADO lámpákat is el tudom képzelnia panyizsuzsi padlás világításaként.

Azért még a spotlámpákat sem vetettem el teljesen, hiszen ez még csak tervezés. Lehet, hogy minden pontosan így lesz és elképzelhető a mostani elgondolások ellenkezője is. Ha tudni szeretnéd hogy áll a panyizsuzsi padlás olvasd itt a blogon keddenként a padlásmeséket!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Karim Rashid. Szerintem.

Magyarországon járt látogatott korunk sztárdesignere, Karim Rashid. Tegnap a MOME-n tartott előadásán jártam. Az őrületes tömegben utolsók közt jutottam be az előadóba, mintegy 45 percel a kezdés előtt. A pink öltönybe öltözött sztárdesignert többen méltatták, Zeisel Évához hasonlították, majd az első sorban ülő Rubik Ernőt is megemlítették, hogy a magyar designnal képbe kerüljön. A két órás előadás, showműsor számos elméleti témát érintett. Volt amelyikkel azonosulni tudok, de másokat teljesen elvetemült ötletnek tartok.

Az előadást Karim Rashid a gyerekkori szobájával és az abban található tárgyak esztétika értékével kezdte. Ezzel nagyon bevágódott nálam, hiszen régóta azt gondolom, ha egy gyermek szép tárgyak között, esztétikus térben nő fel, az nagyban meghatározza a szép iránti fogékonyságát és érzékenységét. Ennek ellenére ma már a szép játék is ritkaság számba megy. Ezt a fajta vizuális nevelést nem csak másokon keresztül tapasztaltam ezt meg, hanem saját gyerekeimen is. Egyik kedvenc példám, mikor a Möbelkunkstban járva megkérdeztem az 5 éves lányomat, mi tetszik neki a legjobban, a választása a piros tojásfotelre esett. No comment. Természetesen igaz ez a felnőtt emberre is. Magam is ügyelek arra, hogy az életemben, a lakásomban és még inkább a műhelyemben milyen tárgyak vesznek körül. A szép tárgyak jó érzéssel töltenek el és ez a nyugodt és jó érzés szükségeltetik ahhoz, hogy szép tárgyakat tudjak létrehozni.

A következő témakör a digitális világról szólt. Karim Rashid egy bibliai példát hozott, mikor Isten Bábel-tornyának építése során összezavarta az emberek nyelvét. Most ennek ellenkezőjét éljük. Szerinte a kommunikáció leegyszerűsödik a  számítógépek által használt 0-ra és 1-re és hamarosan mindenki meg fog érteni mindenkit. Ennek a mai technikát szemlélve van esélye, de jó ez nekünk?

A pink pasi kizárólag a jelenben él. A jelen kor problémáira keres és talál megoldásokat és ez jó. Példaként elmesélte, ahogy egyik székét tervezte. A mai ember nem egyenes derékkal ül, hanem lecsúszva lazán, az átlag amerikai pedig szélesebb is az 50 évvel ezelőtti felmenőinél. Ezért ő a szék támláját 3fokkal megdöntötte és az ülőfelületet szélesebbre tervezte, hiszen a ma emberének tervez. Ez a korszerű design lényege és ez is jó.

Azzal is egyet tudok érteni, hogy a gyermeki kreativitást  a konvenciók megölik.  Karim Rashid szerint tervezni igazán az tud igazán, aki elereszti a fantáziáját és szabadon szárnyal és nem veszi figyelembe múltat, a tapasztalatait és nem épít arra. A tapasztalás, mint a kreativitás ellensége új és furcsa gondoltat. Szerinte akkor érsz valamit az életben, ha alkotsz. Mindenki képes alkotni, hiszen mindenkinek a rendelkezésére állnak az eszközök. Míg 20 évvel ezelőtt az emberek 20%-nak volt fényképezőgépe, addig ma majdnem mindenkinek a telefonjában ott van fényképezőgép, de vehetsz nyomtatót és megannyi más eszközt. A muránói üvegműves, aki egyesével olvasztja a kancsókra a fülüket,  szerinte nem  képvisel érték és úgyis át fogja venni a helyét egy gép. Akkor egy az üvegműves semmit nem fog érni. Rashidnak, az ipari formatervezés mai sztárjának víziója a kézműipar letűnése.

A pinkbe öltözött designer számára nem fontos a múlt sem, hiszen az egy letűnt világot jelképez. Minden nagy irányzat, -izmus, később stílussá degradálódik. A klasszicizmusból, klasszicista stílus lett, a minimalizmusból minimalista és így tovább. Innentől kezdve már nem érték, nem fontos. Rashid egy kozmopolita, világpolgár, aki gyermek kora óta a világ több pontján élt és érvényesült. Én magam is éltem külföldön, ami remek tapasztalatszerzés volt: sokat épültem belőle és általa alakultam azzá, ami ma vagyok.  Nekem fontos a múlt, a tapasztalás, fontos a világ designerjeit ismerni, legyen az magyar vagy külföldi. Fontos a szakmám múltja. A múlt, amit Rashid szinte már elítél, számomra nem egy másolni való valami, hanem egy alap, amihez én is hozzáteszek néhány téglát. Ezekben a téglákban benne vannak a lelkem kicsi darabjai. A panyizsuzsi ékszereket nem egy gép készíti, hanem, mint a muránói mester, minden egyes darabot megérintek a kezemmel és annak lenyomataként az anyagból egy tárgy lesz. Ezzel elhelyezek egy téglát. Az utánam jövők az én tégláimra fognak tenni újabbakat. Nem fáj, hogy csak néhány tégla vagyok ebben a nagy falban.  Boldoggá tesz, hogy egy tégla lehetek a falban.Nekem ez így jó. Rashid persze úgy gondolja, hogy Ő egy fal, sőt Ő a fal.

Végszó: Design to the moment we live! (magyarul: Tervezz a mának, amiben élsz.) Ez nem stílus, ez a Karinizmus.

karim rashid

Kedvenc Karim Rashid termékem a bobble, vízszűrős flakon amit mindenhova magammal viszek!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!