Az Eperfa design megálmodóival beszélgettünk

Mi az amit életetekben először készítettetek és a mai napig emlékeztek rá vagy éppen meghatározó volt?
Az első alkotásainkra egyikünk sem emlékszik konkrétan. Emese kiskorában is nagyon szeretett textil anyagokkal foglalkozni, ruhát varrni, kötni, én órákon keresztül szívesen rajzoltam már óvodáskoromban is. Nóri saját bevallása szerint nem az az igazi alkotó típus, így őt már akkor is inkább a könyvek kötötték le.

eperfa1

Tanultátok ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtatok bele?
Emese textilipari mérnökként, Nóri közgazdászként, marketingesként, én pedig építész tervező művészként végeztem, így mindhármunk tanulta a „szakma” alapjait, de természetesen ez csak ahhoz volt elég, hogy egyáltalán bele merjünk vágni az Eperfába. A játék és egyéb kiegészítők tervezésének és készítésének ötlete már régóta foglalkoztatott, de a tervezésnek végül akkor fogtunk neki, amikor felkérést kaptunk a MOME inkubációs programjában való részvételre, ahol a sok tanács mellett hatalmas bizalmat, hitet és támogatást is kaptunk. Az indulás óta nagyon sokat tanultunk mindhárman, és nem csak a saját területünkkel kapcsolatban, hanem hogy egyáltalán hogyan is működik egy vállalkozás a mindennapokban. Talán ez jelentette a legnagyobb kihívást mindannyiunk számára, megtanulni hirtelen vállalkozóként gondolkodni, és egy vállalkozás mindennapjait megszervezni, és összeegyeztetni a korábban megszokott életünkkel.

eperfa2

Van-e mesteretek, ki ő, meséljetek róla!
Nem szeretnénk egy valakit megnevezni. A már említett MOME inkubációs program mentorai indítottak el minket az úton, így őket mindenképpen szeretnénk kiemelni. Később szintén nagyon sok segítséget kaptunk szakmai szervezetektől, vállalkozásoktól a tárgyak tervezésekor, így nekik is nagyon hálásak vagyunk. Ki kell emelnünk még azokat a mesterembereket is, akik a játékokat készítik, hiszen nélkülük nem létezhetne az Eperfa.

eperfa3

Honnan inspirálódtok?
Az inspiráció talán az egyik legfontosabb dolog a játékaink tervezésekor, had idézzem ezzel kapcsolatban a korábban már megfogalmazottakat: „Az Eperfa játékok a mi életünk két legmeghatározóbb szerepet betöltő helyszínéhez, a Balatonhoz és a budai Hegyvidékhez kapcsolódnak. Ismerjük és szeretjük az itt élő állatokat és növényeket, a házakat és a Gyermekvasutat, hiszen mind a saját gyerekkorunkat idézi fel és meséli el újra, most már a saját gyerekeinknek is.” Ez a két helyszín a mai napig fontos szerepet játszik a mindennapjainkban, mindhármunknak az itt töltött percek, napok jelentik az igazi kikapcsolódást.

Hogyan terveztek, alkottok?
A tervezés általában egy közös beszélgetéssel szokott indulni, ahol a felmerült ötleteket átbeszéljük és mindenki elmondja, hogy mit gondol, mi jut eszébe még róla. Miután eldöntjük, hogy mi lesz a következő tárgy és mit fog megformázni, utána következik a tervezés, a rajzolás. Emese foglalkozik a textil darabokkal, én meg a fajátékokat tervezem. A rajzokat mindannyian véleményezzük, majd a végleges terv alapján elkészülnek a mintadarabok és végül a versek.

eperfa4

Hogy választotok anyagot/színt/formát?
Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek már kiskorukban minél több természetes anyaggal találkozzanak. Szeretnénk, ha már ekkor megtanulnák értékelni a természetes anyagok szépségét, egyediségét, különleges tapintásukat, így nem véletlenül, hogy elsősorban fajátékok tervezésével foglalkozunk. A faanyag kiválasztásakor pedig ügyelünk arra, hogy lehetőleg olyan fákat válasszunk, amelyek bár nem kis kort éltek meg, de a kivágást követően mégis tüzelőként végeznék, így mi egyfajta lehetőséget adunk számunkra a továbbélésre.

Melyik a kedvenc eszközötök/szerszámotok?
Erre a kérdésre mindhármunknak egységes a válasza: a ceruza. Emese és én rajzolunk vele, Nóri inkább íráshoz használja.

eperfa5

Az alkotás melyik részét szeretitek a legjobban? Meséljetek erről bővebben!
Az alkotás mindegyik fázisa más miatt szép és érdekes. Az ötlet megszületése annak izgalma miatt különleges. Kitalálni azt, hogy az ötlet hogyan megvalósítható, mit kellene változtatni annak érdekében, hogy megvalósítható legyen, ez a legizgalmasabb fázis. A tervezéskor a részletek kidolgozása az igazi kihívás, talán minden tervező számára ez a legkedvesebb szakasz. És végül a mintadarabok elkészülése, látni, hogy mi is lett az ötletből, ez a legszebb rész.

Melyik a kedvenc alkotásotok? Volt már olyan, amit annyira szerettetek, hogy megtartottátok?
Mindhármunknak más a kedvence, mindhárman ahhoz a tárgyhoz kötődünk a legjobban, amihez talán személyesen a legtöbbet tettünk hozzá. Emese otthonában egy szélzsák van kiakasztva, Nóri munkahelyén az ablakban egy cinke és egy őszapó áll, de én vagyok a legszerencsésebb, hiszen nálam a műhelyben az összes állatból van jó pár darab.

eperfa6

Van-e kedvenc történetetek valamelyik alkotásotok,  műhely életéről?
Számtalan kedves és megható levelet, üzenetet kaptunk, ezúton is köszönjük őket. Volt olyan megrendelőnk, aki Spanyolországban él jelenleg, de mivel Tapolcán született, így nagyon sokat jelentett számára, hogy ha pici méretben is, de a balatoni tanuhegyeket magával vihette. Van olyan kisgyerek, aki még alig beszél, de az őszapót már ki tudja mondani. Volt olyan kismama, aki első gyermeke számára választotta a hálózsákunkat és nagyon izgult, hogy nehogy hamarabb megszülessen a baba, mint ahogy odaér a csomag.

Alkotáson kívül mit csináltok?
Emesének és nekem is 2 gyermekünk van, nekem a kisebbik lányom még csak pár hónapos, így ők kitöltik minden percünket. Emese és Nóri dolgoznak is, így jelenleg túl sok szabadidővel egyikünk sem rendelkezik.

A Eperfa nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Az Eperfás lányokkal készült interjúnkat itt olvashatod! 

A Eperfa műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Hock Judittal beszélgettünk

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Alkotni gyerekkoromtól kezdve szerettem, mindent kipróbáltam, amit egymagam tudtam: hímzés, kötés, horgolás, rajzolás, stb. de az ékszerek főiskolás éveim alatt léptek be az életemben, és azóta töretlenül a részét képezik annak. Ma már mosolygok rajta, hogy egy szerelmi bánat miatti álmatlan éjszaka bukkantam az interneten rá a kézzel készített ékszerekre .
Az alapok elsajátítása tanfolyamokon történt, aztán egyre bátrabban nyúltan önállóan a technikákhoz, míg végül meg nem találtam azt, amiben kiteljesedhetek – ez pedig nem más, mint a gyöngyhorgolás.
A legnagyobb lépés? Kiállni a nyilvánosság elé, és azt mondani, ezek az én kézzel készített ékszereim, amiben egy kicsit ott van a lelkem is. Olyan, mint amikor egy titkos szoba ajtaját kinyitod, hogy számodra még ismeretlen emberek is beláthassanak a világodba. Szívesen fogadom az építő kritikákat, mert mindig van hova továbblépni, fejlődni.
A nehézségek? Egy személyben lenni tervezőnek, alkotónak, marketingesnek, értékesítőnek, anyagbeszerzőnek, “üzletasszony”-nak , fotósnak, grafikusnak… Egy brand építése rengeteg háttérmunkával. A HJD mögött ott állok én, aki ezeket a feladatokat mind-mind ellátja.  :)

hockjudit1

Honnan inspirálódsz?
A természet, a különböző évszakok nagyon sokszor inspirálnak. Kimeríthetetlen téma, egy egy táj színeit figyelve alkotni. A másik kedvenc témám az építészet. Szín és forma gazdag épületek ihletet adnak, amiből inspirálódom. Most épp az utolsó ilyen nagy hatással az Abu dhabi-i mecset volt rám. Biztosan készül majd ékszer, ami visszatükrözi az ott kapott benyomásaimat.
Fontosnak tartom, hogy az elkészült darabok időtállóak legyenek és az ékszerek viselői különböző alkalmakkor, jól variálhatóan hordhassák azokat.
De volt olyan megrendelésem is, amikor egy adott ruhához kellett ékszert készíteni. Nagyon izgalmas volt ez a fajta alkotás is.

hockjudit2

Hogyan tervezel, alkotsz?
Ha kapszula kollekcióban gondolkodom, akkor előre tervezek. Egy gondolatmenetet, érzést több ékszeren végigvinni számomra mindig kihívás, így jobban át is gondolnom. Kézzel fogható anyagokat, képeket gyűjtők az adott témával kapcsolatban, aztán az érzéseket megpróbálom beledolgozni az ékszerekbe is.
Egyébként van, hogy “csakúgy” kialakul egy elképzelés, és azt valósítom meg.
Nagyon szeretem az egyedi megrendeléseket. Így jobban megismerhetem a HJD ékszerek viselőit is, és teljes mértékben olyan ékszert tudok készíteni, ami az illető stílusához legközelebb áll, és szívesen viseli azt.

Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A technika adott az ékszereimnél, így én a színekkel játszom leginkább. Szabadon variálom a rózsaszínt a grafit szürkével, a rose goldot a matt fehérrel vagy éppen egy csillogó feketével. Ha hétköznapi darabra vágyom, akkor egy színből készítem az ékszert. Egy szép élénk vörös, vagy matt sötétkék kiegészítő feldobja a farmeres öltözetet is!

hockjudit3

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Amikor a kezeim között alakul az ékszer. Ha minta is kerül bele, akkor általában a minta kirajzolódása motivál a legjobban. A kapocs a legvégén kerül rá a darabra, de van amikor a legjobban ki is egészíti, teljessé teszi.
De a legjobb érzés, mikor az ékszert átadhatom és láthatom az örömöt az arcokon. Ha ajándéknak rendelik meg, akkor is sokszor kapok visszacsatolást az elkészült munkáimról, aminek mindig nagyon örülök.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
A legkisebbek – a pötty fülik a kedvenceim. Éreztem, hogy a karakteres nyakláncok és karkötők mellé valami visszafogott, de színekben harmonizáló bedugós fülbevalóra lenne szükség. Így születettek meg a pöttyök.
Ha konkrét darabot kell megneveznem, a starlights – csillagfények kapszulakollekció Monoceros darabja – Monoceros jelentése egyszarvú – az egyik kedvencem. (Még keresi tulajdonosát.)
És igen, van hogy egy-egy darab megmarad nálam, mert annyira tetszik. Minimum egy HJD ékszer mindig van rajtam, akárhova megyek. Munkába, kirándulni vagy este kikapcsolódni. Ettől érzem, hogy hiteles vagyok, hogy a saját darabjaimat magam is szívesen hordom.

hockjudit4

Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Ohh igen. Egyszer egy anyuka rendelt tőlem a lánya 30. születésnapjára 3 darab karkötőt – mert  a lánynak nagyon tetszettek az ékszereim. Sokat egyeztettük az anyukával a részleteket telefonon és közben egy kicsit megismertük egymást is.
Nagyon kedves és igazán megható benne lenni egy fontos családi eseményben az ékszereimmel. Időben elkészültek és megérkeztek a karkötők a fontos eseményre.  Az igazi öröm pedig az volt, amikor magától a megajándékozott-tól kaptam egy kedves üzenetet az öröméről és hogy mennyire szereti az ékszereimet viselni. Ennél nagyobb elismerés egy designernek szerintem nem is szükséges.

hockjudit5

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Igazából nekem az alkotás a hobbi, a kikapcsolódás. Főállásban az építőiparban (kivitelezésben) dolgozom. Szeretem a munkámat, mert ott másképp “alkotok”. Este hazaérve pedig örömmel foglalkozom az ékszerekkel. Az én saját kis világom, amiben otthon érzem magam, amiben magam vagyok.
Egyébként pedig a természetjárás kapcsol ki. Szeretek hegyek között lenni.

A Hock Judit Design nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

A Hock Judit Design műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Grábits Ágota, Cekker design megálmodójával beszélgettünk

Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Még a Kisképzőben készítettem egy nagyobb kézitáskát amiben volt egy kisebb táska is. Itt gondoltam először arra, hogy mennyire jó lehet ha egy táska kombinálható. Azóta ezt már tudatosan alkalmazom a táskáimnál, mert a béléseik kivehetőek és akár külön is viselhetőek. Akkor volt egy olyan része is a táskának, ahol az anyagot is megmunkáltam. Ott tudatosult benne az az érzés, hogy én az anyagok létrehozásával, megmunkálásával szeretnék foglalkozni.

cekker1 (2)

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Már gyerekkoromban is szerettem tervezni és alkotni. Amikor gimnáziumot kellett választanom, arra kellett rájönnöm, hogy mindig is készítettem valamit a családtagjaimnak vagy magamnak, ezért lehet, hogy olyan képzést kellene választanom ami közel áll hozzám. Érdekes, hogy akkoriban találkoztam egy rajztanárral akinek a javaslatára elkezdtem rajzolni és aki később felkészített a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába való felvételimre is. Ott a bőr szakot választottam, mert nagyon megtetszett a tervezés, rajzolás és alkotás folyamata. Ezek után már egyértelmű volt, hogy a MOME-n akarok továbbtanulni, de mivel akkor már emellett más társszakmák is elkezdtek érdekelni, így a tanulmányaimat kötő szakon folytattam tovább. Ez az új szakterület azért fogott meg annyira, mert itt az anyagot is mi magunk hozzuk létre a kötőgép segítségével melyet utána formába is öntünk. Ez számomra egy új világot nyitott meg, hisz már az anyag előállításánál kellett tudnom, hogy milyen hatást, formát szeretnék elérni. Általában ruhadarabokat készítettünk a kötött kelméből, de engem nagyon izgatott, hogy ennek a technikának a segítségével akár használati tárgyakat is létre tudnék hozni. Végül így kezdtem el kísérletezni olyan különböző anyagokkal melyeket felhasználhatok a kötéshez és melyekből könnyebben alkothatóak tárgyak is. Közben természetesen olyan alapanyagokat is kipróbáltam, melyek nagyon messze állnak a kötéstől. A Cekker kötött-táska kollekció is úgy született meg, hogy a tervezés és kísérletezés közben szerettem volna felhasználni a gimnáziumban szerzett táskás-, bőrös tapasztalataimat és tudásomat is.

cekker2

Honnan inspirálódsz?
A Cekker táskák anyaga, áttetszősége, hálós kialakítása és színei a víz és a vízpart asszociációját keltik, mely érdekes és személyes párhuzam azzal, hogy egész életemben meghatározó volt számomra a víz közelsége. Gyerekkorom nagy részét a vízi sportok szeretete fűzte át. Később már a víz meditatív és “gondolatba ejtő” jelensége vált meghatározó szimbólummá. Több korábbi munkámat is ez inspirálta. De a vízen kívül az épületek és azok szerkezetei is nagyon inspirálóan hatnak rám.

cekker3

Hogyan tervezel, alkotsz?
Fontos számomra, hogy az emberek különlegesnek, vidámnak de egyben komfortosnak is érezzék magukat a táskáim viselése közben. Ezért ezt mindig szem előtt tartom a kollekció tervezésnél. Az inspiráció az első amit meghatározok, amik lehetnek hangulatok, benyomások, épületek, vagy a természet egy kis szegmense, jelensége. Ezekhez a hangulatokhoz, inspirációhoz elkezdek képeket gyűjteni. Ha mindez megvan, csak utána kezdek el formákat, mintázatokat rajzolni. Fontos az is, hogy közben már a kötőgépen is kísérletezek különböző struktúrák létrehozásával. Ha ezekből az anyagkísérletekből sikerül valamilyen izgalmas formát összeállítanom, akkor azt azonnal le is rajzolom. Nálam egy-egy kollekció mindig így születik meg. A kötőgépen való kísérletezés ugyan olyan fontos része a folyamatnak, mint az, amikor papíron tervezek.

Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A Cekkernél az anyagkísérletezés a legizgalmasabb része a tervezési folyamatnak. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a kötőgép “határait” is szem előtt kell tartanom. Így olyan szálas anyagokkal dolgozok, melyek merevek és formatartóak is egyben, de még a gépen is izgalmas struktúrákat tudok velük létrehozni.

cekker4

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Nagyon izgalmas a tervezésnek az a fázisa amikor elkezdek kísérletezni az anyagokkal és formákkal. Az kötési mintázatok, színek nagyban befolyásolják a formát és ez visszafelé is igaz. Ilyenkor azon jár az agyam, hogy hogyan lehetne még jobbat, kényelmesebbet, különlegesebbet létrehozni. Néha nagyon szokatlan szituációkban is eszembe jut valami ötlet, és akkor azt azonnal le kell jegyeznem vagy rajzolnom. Általában a tömegközlekedésen utazva, vagy az edzésen szoktak újabb ötleteim támadni. De képes vagyok egy beszélgetés kellős közepén is elrohanni rajzolni vagy kötni, mert épp akkor jutott eszembe valami.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
A prototípusokat vagy az éppen aktuális kollekcióm darabjait én is hordom, hisz csak így tapasztalhatom meg első kézből azt, hogy mennyire kényelmesek, és ami a legjobb, hogy közben az emberek visszajelzései is sokat segítenek abban, hogy az általuk javasolt változtatásokkal még vonzóbbá és kényelmesebbé tehetem őket. Jó érzés, amikor idegenek egy boltban vagy az utcán leszólítanak mert kíváncsiak arra, hogy hol tudnának ilyen táskát ők is beszerezni. Ez mindig megerősít abban, hogy az embereknek tetszik az amit alkotok.

cekker5

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Szeretem a barátaim társaságát, mert velük mindent meg tudok beszélni mind a magánéletről, mind a tervezésről. Ők akkor is tudnak segíteni, ha elakadok az életem egyes pontjain vagy megerősítésre van szükségem egy új kollekcióm tervezése során. Ezen kívül a sportok, a természet is fontos részei az életemnek. Jó az, ha az ember tud időt szakítani arra, hogy kutyát sétáltasson a szabadban, vagy akár lemenjen futni egy kicsit.

A termékfotókat Bogár Benedek készítette!

A Cekker nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Ágota és a Cekker műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Kissing Badgers designerével beszélgettünk

Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Még egészen kicsi gyerekként a délutáni csendes pihenő alatt egyszer módszeresen telepingáltam a szoba falát az ekcémámra felírt kenőccsel.
Mai napig hálás vagyok édesanyámnak azért, hogy -miután szembesült az „alkotással”- nem törte le a kezemet, és ezzel derékba művészi pályafutásomat.

kissing-badgers1

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Alufóliából gyurmázott rózsát, üvegfestett képet, gyöngyszövött ékszert vagy horgolt tetejű befőttesüveget szinte minden ismerősöm kapott tőlem, ezúton is hálás vagyok nekik a vélt vagy valós pozitív visszacsatolásokért 
Gimnázium alatt dőlt el véglegesen, hogy az akkor még Iparművészeti Egyetemre szeretnék majd jelentkezni. Első körben az akkor épp futó üvegfestés-szerelem miatt az üveg szakot választottam, de valamilyen okból arra a következtetésre jutottam, hogy ehhez a szakmához túl sok fizika és kémia ismeret szükséges, ami sose volt az erősségem, így a fémművesség felé fordultam. (Mai napig nem tudom, miért gondoltam, hogy ahhoz kevesebb reál tudás szükségeltetik…)
A rajziskolában, ahova előkészítőre jártam az érettségi előtt, azt tanácsolták, hogy ne görcsöljek rá a felvételire, OKJ-s tudás nélkül csak keveseket vesznek fel erre a szakra, menjek el, tapasztaljam meg a légkört, az egyetemet, a tanárokat, és a valószínűleg sikertelen felvételi után végezzem el az ötvös OKJ-s képzést valamelyik erre szakosodott intézményben.
Mivel az ezüstöt akkor még sokkal többre tartottam az aranynál, elhatároztam, hogy ezüstműves leszek. (Akkor még azt hittem, az ezüstműves az, aki ezüst ékszereket csinál. Utóbb derült ki, hogy az ötvösségen belül az aranyművesség takarja az ékszerkészítést (bármilyen anyagból), az ezüstműves ezüstneművel foglalkozik- ide értve az egyházi kegytárgyakat, evőeszközöket, asztali kiegészítőket, stb.)
Mivel a rajziskolában pont volt egy fiú, aki akkor végezte el az ezüstművességet és ő is épp a felvételire készült, az egyik tanár hozzá irányított, hogy gyakorlati helyet találjak magamnak. Sikerült az ő mesteréhez, Cservák Tamás ezüstműveshez kerülnöm, akinek segítségével 2 év múlva apró kanyarokkal végül cizellőrként végeznem. Az összekötő fiú pár évvel később egy padon ülve elmesélte, hogy mennyire örült annak, hogy a műhelybe kerültem, még azt se bánta, hogy egy-egy elkeseredett pillanatomban tőle kértem segítséget a kalapáláshoz vagy az adott évi felvételi anyag összeállításához (4. próbálkozásra jutottam be, de ezt a mai napig nem bánom).
Fentiekből romantikus lelkűek már kiolvashatták, a fiúval szerelem szövődött, 10 éve együtt, 4 éve házastársként és másfél éve szülőtársként ötvözzük a magánéletet és a szakmát.
Az OKJ-s képzés utáni egyetemi évek alatt a fémet kissé félretolva foglalkoztam plexivel, papírral, szivaccsal, sőt, még leveles tésztával is -ez utóbbira a portugál ERASMUS-félév alatt került sor, amikor is ehető ékszert kellett terveznünk.
Mesterdiplomám egy irodalmi díj újratervezése volt, amire megkaptam az azévi Rektori Díjat.
És hogy mindezek mellé hogy jöttek a horgolt ékszerek?
Alattomosan 
Kamaszkoromban tanultam meg horgolni (kötni azóta se tudok).
Horgoltam villamoson, padon, irodalomórán-élveztem, hogy nem vagyok helyhez kötve, bármikor lerakhatom vagy bárhol hozzá tudok fogni. A mai napig ezt élvezem benne a legjobban, ezt a szabadságot.
A szatén meg csak úgy jött. Előtte volt mindenféle bolti fonal, kötél,drót, az egyetemen horgoltam szilikoncsőből is, a szatén tehát csak egy volt a sok anyagkísérlet között.
Ami miatt azonban megmaradtam mellette, az a színvilága: sose voltam egy színes valaki, de a szalagok kombinálásával létrejövő színharmóniák a mai napig lenyűgöznek.

kissing-badgers2

Honnan inspirálódsz?
Nagyon szeretek képekre vadászni az interneten. Nem a színeket, hanem a hangulatokat keresem: ez lehet egy látkép vagy egy ruha részlete, igazából az dönt, hogy az első pillantás után továbbmegyek-e vagy visszagörgetek és jobban megnézem. Ha valami megtetszik, azt elmentem a blogomra, aztán ha alkotásra kerül a sor, végigböngészem őket és adott képhez keresek szalagszíneket.
Természetesen fordítva is szokott működni a dolog, az is nagyon izgalmas, amikor egy megrendelő kész ötlete után elkészül az ékszer, és ahhoz keresek kiegészítő képet-itt már sokat számít a megrendelő személyisége is vagy hogy milyen alkalomra készült a darab.

kissing-badgers3

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Az alkotásnak azt a részét szeretem a legjobban, amikor pozitív visszajelzés érkezik- hogy megdícsérték társaságban az ékszert, amit tőlem vásárolt, vagy valamilyen nagy napra (esküvő, diplomaosztó) KISSING BADGERS ékszert vett fel, esetleg annyira megtetszett valakin az ékszer hogy ő is szeretne egyet…Ezekért a pillanatokért csinálom az egészet.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Rengeteg próbadarabom van amit mai napig hordok, jóformán csak a saját ékszereimet viselem a férjem által készített jegygyűrűmön és az eljegyzési gyűrűmön kívül.

kissing-badgers4

Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Amikor elkezdtem az ötvös OKJ tanfolyamot, Karácsonyra elvittem megmutatni az első cizellált tányérkámat a nagycsaládi vacsorára. A tálka egy szkíta lelet másolata volt, egy nagymacska és egy szarvasféle birkózik rajta egymással.
Megkérdeztem a család minden tagját, hogy ki mit lát a mintában. Mindenki kínosan találgatott:
“Ez egy fa”, “Ez valami nonfiguratív”.
Végül egy későn érkezett unokabátyám a kérdésre csípőből ezt a választ adta:
“Mik, mik, hát csókolózó borzok!”
Ezután, ha valaki megkérdezte, miket csinálok, csak annyit mondtam:
“Olyan csókolózó borzos dolgokat”.
Az egyetem alatt született márkámnak is végül ezt a nevet-KISSING BADGERS– adtam.

kissing-badgers5

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Nem tartom magam művésznek vagy fennkölt értelembe vett alkotónak.
Inkább tervezőnek mondanám magam, ilyen szempontból viszont számomra nincs különbség az ékszertervezés és mondjuk egy ebéd megfőzése között. Tervezőként próbálok viszonyulni minden problémához, ez alapvetően jó, mert arra ösztönzöm magamat, hogy racionális döntéseket hozzak, és hogy a lehető legtöbb oldalról megvizsgáljam a problémát. Ennek hátránya persze, hogy nem vagyok időmilliomos, ebből aztán sokszor adódik az a nehezen feldolgozható dilemma, hogy tovább kutassak a lehető legjobb megoldás után, vagy döntsek végre mert „lemegy a nap”.

A Kissing Badgers nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Bözsi és a Kissing Badgers műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Baglyas Erikával beszélgettünk a Dot for You-ról

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Professzionális képzőművészként kezdtem el a DOT for You design brand építését, így az alkotás eleve egy létforma számomra. Nem tudok elképzelni egy olyan életet, ami nem a kreativitásra épül. Festészetet tanultam, de a legkülönfélébb médiumokban alkotok mint képzőművész – rajz, videó, fotó, installáció…stb. Számomra a technika mindig alárendelt az üzenetnek. A képzőművészetet és a designt két külön területként kezelem. De nagyon izgat az határ, ahol ez a kettő összeérhet. A DOT for You brand fő profilja egyedi, kis szériás noteszek, határidőnaplók tervezése és kivitelezése. A termékeink több szakember közreműködésével jönnek létre, két könyvkötővel és egy kreatív műhellyel dolgozom együtt. Sokféle technika kapcsolódik a könyvkötészethez, másfél év után kezdem kitanulni ezeket. De a célom nem ezek elsajátítása, hanem olyan tárgyak tervezése és létrehozása, amelyek jobbá teszik az életünket. Egyesül bennük a tradíció és a kortárs gondolkodás és kiérződik belőlük az a szeretet, amit belerakunk.

dotforyou1

Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Nincs. Művi dolognak tartom a “mester” kultuszt. Nagyon sok embert és tettet tisztelek. De én az életben hiszek. Rengeteget tanulok azoktól, akiket soha nem fog számon tartani semmiféle kurzus vagy trend, se a történelem.

dorforyou2

Honnan inspirálódsz?
Olyan gazdag az élet, voltaképpen szinte minden pillanatban találkozom valamivel, ami inspiráló tud lenni. Mindez nyitottság kérdése. Szeretek mindig más nézőpontból tekinteni dolgokra, hogy megérinthessenek. Alapvetően vizuális típus vagyok, de jellemzően nem a rokon szakmák produktumai hatnak rám a leginspirálóbban, hanem teljesen váratlanul a legegyszerűbb élethelyzetek, hangulatok: szavak, illatok, színek, emlékek, elkapott pillanatok. A leginspirálóbb, amikor kimozdulok a saját közegemből.

dotforyou3

Hogyan tervezel, alkotsz?
Teljesen változó, nincs bevált recept. Van, hogy megszületik egy elképzelés például egy noteszről, hosszasan gyötröm a dolgot, hogy olyan legyen mint amit elképzeltem, de a kivitelezés során teljesen módosul az egész. Máskor a kísérletezés során tapasztalt váratlan “hiba” vagy „elrontott” darab adja az új ötletet. Néha rajzolgatok tervezés közben, de mivel az anyag nagyon fontos számomra, ezért általában a tervezés és kivitelezés együtt hömpölygő folyamatok. Ami általában jellemző viszont rám, hogy a sokból haladok a kevesebb felé, tehát nem hozzáadok a kiinduló ötlethez, inkább elveszek belőle, addig csinálom mindezt, amíg azt nem érzem, hogy ez már “elég kevés” ahhoz, hogy igazán jó legyen.

Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Beleszeretős típus vagyok. Például akárhányszor elmegyek a könyvkötészeti anyag vagy papír nagykerbe, mindig találok valamit, amit addig nem vettem észre, és nem tudok szabadulni tőle. Ki kell próbálnom. Múltkor egy hihetetlenül szép zöld vászonba szerettem bele, és mindazt amiért eredetileg mentem felülírta ennek a rátalálásnak az öröme. Így hát megint egy újabb színnel bővült az új termékünk, a DETEKTÍV notesz paletta.

dotforyou4

Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Az egyik kedvenc technikám, amire a DOT for You noteszek dizájnja épül, a prégelés, más szóval aranyozás. Hagyományos könyvkötészeti díszítő technika. Ezt igyekszünk újra gondolni. Például a LOLKA noteszek vagy a 2016-os IRKA határidőnaplók borítójára a kör forma vagy a geometrikus minták ezzel az eljárássel kerültek rá a Gravus Kreatív Műhelyben egy több mint 100 éves Karl Krause prégelő géppel – minden darab egyedileg, kézzel.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
A tervezés és kísérletezés a legjobb fázis. Amikor még nem állt össze a kép. Amikor még tágas terekben mozgunk, és van lehetőség bármin változtatni. Például most épp a 2017-es IRKA határidőnaplót tervezzük Timár Benedek grafikus barátommal. Nagyon izgalmas, amikor már érzed, hogy alakul, hogy nagyon jó lesz, de még nincs kész, még egy kicsit ezt, még egy kicsit azt lehet változtatni. Az az igazság, hogy csak ez a része érdekel igazán, a többi már automatikus folyamat így kevesebb benne a csoda lehetősége.

dotforyou5

Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Tavaly terveztünk határidőnaplót életünkben először. Ez egy nagy kihívás volt számunkra. A kivitelezés része szintén, mivel nem állt rendelkezésünkre a nyomdai munkálatokhoz szükséges pénzösszeg. Részben közösségi finanszírozásból megvalósult végül, és el is adtuk mind az 500 számozott példányt. Amikor lefutott a projekt és teltek-múltak a hónapok több kedves levelet és fotót kaptam azzal az üzenettel, hogy: képzeld, leültünk egy meetingre és mindenki elővette az IRKA határidőnaplóját. Ez a projekt a bizalomra épült, az előrendelés során az emberek úgy vásárolták meg a terméket, hogy csak a mintakönyveket látták. Végül mindenki megkapta a saját példányát. Úgy érzem, azóta is visszaköszön a megrendelőink hozzáállásában ez a bizalom, és ez fantasztikus érzés.

A Dot for You nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Erika és a Dot for You műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!