Kreativitás kontra magyar oktatás

kreativitas-oktatas-text

Egy éve, az iskolaév végén volt lehetőségem bepillantani a magyar oktatás rejtelmeibe. Lesújtó volt. Dühített. Sokat gondoltam rá, hogy megírom a történetet, de megvártam míg lehiggadok és csak az eszenciáját teszem közzé. Egy év már eltelt…

Önálló, két lábbal a földön járó ember vagyok. Szeretek élni, szeretem a családom és szeretek dolgozni. Nem vagyok átlagember. Nem félek a munkától, a kihívásoktól. Van véleményem elképzelésem az engem körülvevő világról. Ezeknek megfelelően élek. Sokszor, sokan nem értenek. Nem zavar. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a saját mércémnek feleljek meg. A saját életemet szeretném élni, a saját álmaimat megvalósítani. Elvárásokkal persze mindannyian körül vagyunk véve. Én azonban úgy érzem, hogy ha az elvárásoknak megfelelően élnék, akkor nem a saját, hanem mások életét élném. Majd életem végén elég lesújtó véleményem lenne önmagamról, visszatekintve mindarra amit tettem, ahogy éltem. Példámmal, szavakkal és tettekkel a gyermekeimnek is ezt tanítom.

Azonban van egy bökkenő!

A magyar oktatási rendszer nem szereti az egyéniségeket és még kevésbé az olyan embereket akik kicsit mások mint a többi. Különösen így van ez, ha a gyerek még hangot is ad a véleményének. A magyar iskolarendszerben, a legtöbb iskolában nem az egyéniségét formálják. Nem az erősségeit erősítik. Nem boldog gyerekeket nevelnek! :-(

Ez az iskolarendszer pontosan olyan, mint a másfél éves gyerek forma bedobója. 5-féle formát ismer fel: négyzet, kocka, kör, csillag és szív. Akinek a gyereke csillag csak éppen eltérő domborulatokkal, az szív, de nagyon! A jó gyerek az, aki beleillik valamelyik nyílásba. Ha nem, akkor a pedagógus “segít” neki az 5-ből a számára legideálisabb formára alakulni. Buzdítja, bünteti, csiszolgatja, reszelgeti. Ha sikerül, akkor látszólag minden ok, mert a gyerek rendszer kompatibilissé válik. Látszólag. Ugyanis a gyerek nem önmaga, hanem egy sémának próbál megfelelni. Boldogtalan, szorongó gyerek és boldogtalan felnőtt lesz belőle. Azonban ha gyerek önmaga szeretne maradni, azaz a pedagógiai kísérlet kudarcot vall, azonnal felcímkézik a kezelhetetlen jelzővel. Ez önmagában annyit jelent, hogy itt és most nem tudtunk vele mit kezdeni!

kreativitas-oktatas01

Személy szerint azt gondolom, hogy ezek a nem-rendszer-kompatibilis gyerekek végtelenül kreatívak. Az intézményi problémáik pontosan abból adódnak, hogy rengeteg dolgot új és más módon látnak. Ez önmagában egy kincs. Mi lesz azonban ezzel a kreativitással addig míg valóban értelmes, nagyvonalú dolgokra tudják a gyermekeink használni. Itt vannak a csodálatos rügyek, melyek még bimbózni sem kezdenek, máris letörik őket. Pedig locsolni sem kellene őket, csak engedni, hogy nőjenek. A szívem szakad meg.

Folyamatosan azon gondolkodok, hogyan lehetne a gyerekek kreativitását úgy megőrizni?! Hiszem, hogy még vagy éppen már vannak olyan iskolák, amelyek a gyerek érdekét nézik. Az egyik gyerekem most iskolát vált. Ő akart egy másik típusú iskolába menni, mi csak kerestünk egyet neki. (Erről még fogok bővebben is írni!) A próbanapok után az osztályfőnök azzal búcsúzott tőlem, hogy itt minden és mindenki a gyerekekért van. Számomra ez volt a legfontosabb mondat, pedig mondania sem kellett volna, ezt érezni lehetett!

Végül egy TEDx előadás arról, hogy milyen egy jó tanár:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!