Akik rendszeresen olvassátok a blogomat tudjátok, táskamániás vagyok. Számos magyar tervező táskáját használom. Most egy karakteres feltörekvő márkát és a mögötte álló designert, Takács Juditot szeretném bemutatni Nektek!
Mi az amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Az egyetemen, már a szakosodás utáni félévben készítettem el az első táska kollekciómat. Mérhetetlenül sok terv készült (telerajzoltam egy teljes sketchbook-t) és az elvárt 3 helyett 7 táskát kiviteleztem. Amikor az elsővel elkészültem, csak forgattam a táskát és néztem egyszer azt, másszor a rajzot és a kettő teljesen „ugyanolyan” volt. Hiába a makettezések és az előtanulmányok, ott és akkor éreztem először azt, hogy amit lerajzolok azt meg is tudom teremteni.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Már általánosban is „divatrajzokat” készítettem. Találtam két telerajzolt spirálos füzetet az akkori terveimmel, mondhatom bámulatosak! :)
Aztán a gimnázium kiválasztásánál mégis győzött a józan ész és biológia/kémia szakra mentem tovább. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy amit szerettem ezekben, azt kötelező feladatként már annyira nem kedvelem, így hosszú távon biztosan nem fogok ezzel foglalkozni. Negyedik előtti nyáron – amikor már nagyon illett volna tudnom hova akarok menni egyetemre – akkor tanácsolta Szunyoghy András (festő, grafikus) apukámnak, hogy vigyen el a Kopek Rita előkészítőjére, mert ha tehetségem van és ezt akarom csinálni, akkor az ott biztosan kiderül. Negyedikben és a rákövetkező évben jártam a Ritához, heti 24 – intenzív időszakban napi 10 – órában rajzot, festést, tervezést tanulni. Rettentő kemény volt, de imádtam és ezek után, a második felvételimnél vettek fel a Mome-ra, ahol már egyenes út vezetett a bőr szakra.
Honnan inspirálódsz?
Az inspirálódás elég nehezen megfogható, leírható, mert állandóan történik. Tényleg bármilyen inger elindíthat egy gondolatsort vagy az első pillanatban csak az érzést, hogy „ebből még csinálni fogok valamit”
Hogyan tervezel, alkotsz?
Amikor kollekciót készítek először a hangulatát és a színeit tudom meghatározni. Ha ez megért bennem, akkor beszerzem az alapanyagokat (a különböző típusú bőröket) és gyakorlatilag felhalmozom magam körül, hogy állandóan a szemem előtt legyenek. Ezután már sokkal könnyebben tudom körülírni, meghatározni, hogy 1-1 termék milyen is lesz pontosan.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Mindig a bőröktől indulok el. Ha kiválasztottam azokat az anyagokat amik a leghangsúlyosabbak lesznek akkor az már meghatározza mind a színt, mind a formát.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Azt hiszem holtversenyben az ár és a sniccer az amiket legjobban szeretek. Előbbi használtan került hozzám, mert már egy cipész bácsi is koptatta ahogy csak bírta, utóbbit még az előkészítő kezdetén vettem és azóta dolgozunk együtt.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Legjobban azt szeretem, amikor a kollekció egy jelentős része már készen van és csak gyűlnek a szebbnél szebb táskák és cipők a szobában. Ilyenkor már jócskán szervezzük a fotózást és az is egyre pontosabban kirajzolódik, hogy hogyan fogjuk bemutatni a kollekciót.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Visszagondolva, gyakorlatilag az eddigi összes kollekciómból megtartottam valamit. A 2012-es tavaszi/nyáriból egy derékövet, a 2013-as őszi/téliből egy tote-t és az idei tavaszi/nyáriból egy lakk vörös félcipőt amiben teljesen Dorothynak érzem magam.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod utóéletéről?
Nem is olyan régen történt, hogy egy kedves vásárlóm leborította pörkölttel a táskáját. Úgy alakult, hogy nem tudta azonnal letörölni, így a bőr bizony beszívta a zsíros szaft egy részét és a foltot már nem lehetett eltüntetni. Később mesélte, hogy azóta egészen megszerette a foltot és már a táska „szexepiljének” tartja. Hozzátartozik, hogy a táska alapszíne is egy sötétbarna szín volt, ami így csak patinásabbá vált.
Egy márka fenntartása a kreatív feladatokon kívül még rengeteg munkát jelent, így azokat is el kell végeznem. Ha már mindennel elkészültem, akkor teljesen hétköznapi módon olvasni, filmet nézni, jókat főzni és azt barátokkal együtt elfogyasztani vagy csak együtt időt tölteni amit szeretek.
Vélemény, hozzászólás?