A szövegírás számomra nehezebb dolog, mint az alkotás. Ez talán abból fakad, hogy világ életemben alkottam. Az első alkotásomra, amire emlékszem, egy kis oroszlán volt, amit a nagymamámnak készítettem.
Visszakanyarodok a szövegíráshoz. Ma is éppen szöveget próbáltam írni a honlapomra, mikor eszembe jutott egy réges-régi szöveg a legelső minikatalógusom bevezetője. Néhány perces keresgélés után meg is találtam. Ezekhez a fotókhoz készült! Ezek voltak a legelső panyizsuzsik. Büszke vagyok rájuk!
Egy pillanat szüleménye ez a füzet és egy pillanatot tükröz.
Mikor elhatároztam, hogy készítek egy kicsi füzetet az ékszereimről, hirtelen megtorpantam és elgondolkodtam, miket is kellene ebbe a füzetbe beletenni, hiszen nyomtatott anyagok csak nagy és állandó dolgoktól készülnek. Ezek az ékszerek – az én szememben – nem állandóak.
Gyöngyök, üvegek.
Jönnek-mennek.
Meglátok egyet, beleszeretek.
Jönnek.
Aztán nézegetem. mire lenne jó? Hogyan lenne szép?
Megszületik. Megint ott van egy darabig.
Nézegetem, nézegetik.
Vár
Majd egymásra találnak.
Mennek.
Nem célom az állandó készlet és a mintakollekció gyártása.
Mi a fontos?
Meglátni egy darab üvegben a szépséget, megragadni a pillanatot, megtalálni hozzá a gyöngyöket, amik kiemelik és elvarázsolják az üveget.
Ennyi. Egy pillanat…
panyi zsuzsi
(már akkor is kis betűvel írtam a nevemet, de akkor még nem volt egyben)
Kovács Emese mondta
De szépek. :)Már akkor is nagyon ügyes voltál. További sok sikert. =)
panyizsuzsi mondta
Köszi Emese, ez nagyon kedves komment!