Már régóta nem adtam itt helyzetjelentést a pincénkről és ennek bizony komoly oka volt. Egyik alkalommal egy hosszabb időt terveztünk a pincénél eltölteni. Alaposan megterveztük előre a napjainkat, sőt még azt is, hogy mikor mit fogunk enni. Megérkeztünk a pincéhez, majd az esti beszélgetés alatt csobogó hangra lettem figyelmes. Ez különösen furcsa volt, mert az épületben nincsen víz. Egyetlen dolog lehetett, a hűtő! Az egy éves hűtőnk megadta magát! És ez a tény 4 gyerekkel, köztük egy csecsemővel felettébb kellemetlen!
Így a pihenésre szánt napok nagy része telefonálással telt el. Napokig eredménytelenül, majd a Békéltető Testület és a Tékozló Homár sűrű emlegetése után felgyorsultak az események és ismét lett hűtőnk.
A konyhában így most nem csak előre-, hanem visszalépésekről is be tudok számolni. Mivel a konyhapult a hűtőn és az egyetlen konyhaszekrényen támaszkodott, ezért a régi hűtő elszállítása a konyhapultot is érzékenyen érintette. Azonban lom gyűjtésemnek előrelátásomnak hála, a múlt havi lomtalanításkor nem került kidobásra az rozsdás asztalláb, ami átmenetileg támasztotta a konyhapultot. (A kép az új hűtő érkezése után készült, amikor a biztonság kedvéért még bennhagytuk a vaslábat, de ígérem a következő képen már nem lesz rajta.)
Előrelépés azonban, hogy felszerelésre kerültek a Tilka lámpáink és a retro polc. A polc a vateráról való és még a padlásműhelyembe rendeltem. Mivel a panyizsuzsi műhelyben csak kettő került a falra, ezek megmaradtak. Két évig tároltam őket. Most a homokfúvó lefújta róluk a rozsdát és a zsírt, a porszóró pedig színterezte (festék ráégetési technika) az általam meghatározott színre. Tökéletesen megfelelnek a célnak és végre van polc a konyhában!
Piri mondta
Pont ilyen kannánk van:)))