Vágó Szilvia, keramikus

Vágó Szilvia, keramikust egy WAMP-on ismertem meg. Friss fehér fomái rögtön megragadtak. Bár elsősorban a szögletes formák rajongoja vagok, Szilvi ívei mégis közel álltak hozzám. Az étkészlete nyertem meg legjobban a tetszésemet. Ritkán olvad ilyen szépen egybe a funkcionalitás és az esztétikum, mint az Ő munkáiban. A mai nap róla szól az “Ők 10-en. Nők és teremtők.” sorozatban, ami a panyizsuzsi blog rendhagyó sorozata a Design Hét 2012 alkalmából! A Samo aperitif készletét itt tudjátok megnyerni, a műhelyéről szóló cikket itt tudjátok elolvasni!

Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Egészen sok ilyen meghatározó élményem volt. Most az érettebb példák közül szeretném kiemelni azt, ami számomra egy új korszak kezdetét jelentette. Legelső alkotásom, amivel kapcsolatban átéltem a tudatos tervezés folyamatát, az Aplysia jobb- és balkezes edény. Az ivás, a víz merítésének archaikus gesztusát foglalja magába, az ember hasonlóan ihat belőle, ahogyan összetett kezeivel is tenné egy erdei forrásnál. Meghatározó számomra amiatt is, mert a Unesco Fabdesign Contest első díjában részesült porcelán kategóriában. Azóta is folyamatosan készítem.

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Humán gimnáziumba jártam, ahol rengeteg inspirációt kaptam rajztanáromtól. Átragasztotta rám a művészetek iránti lelkesedését, s a beszélgetések, vetített képek hatására formálódott meg bennem az elképzelés, hogy tárgyalkotással szeretnék foglalkozni. Hamarosan az irány is körvonalazódott, így érettségi után jelentkeztem a Kézműipari Szakiskola (mai nevén Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskola) kerámiakészítő képzésére. Általános szakmai és művészeti képzésben részesültem, s itt kerültem először közeli kapcsolatba az agyaggal: megismertem tulajdonságait, megtanultam a formálásához szükséges legalapvetőbb fogásokat. Ekkor hoztam meg a döntést, hogy a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Szilikáttervező tanszékén folytatom tanulmányaimat. Az egyetemen kialakult tervezői szemléletmódom, megismertem hazai gyárainkat és olyan speciális technológiákat sajátíthattam el, mint a rakuzás, a fatüzes-, sómázas égetés, kemenceépítés. Külföldi részképzésre is lehetőség nyílt: a finnországi University of Art and Design Helsinki (ma Aalto University) egyetemen három hónapot töltöttem Erasmus ösztöndíj keretén belül.

A kezdeti lépéstől a diplomáig aktív, szorgalmas és fárasztó, de – utólag visszagondolva – könnyű út vezetett. Legnagyobb nehézséget talán az önállósodás jelentette: az egyetem után kialakítani a műhelyt, ahol szakmai tevékenységemet folytatni tudom, ahol folyamatosan alkotni és fejlődni lehet. Sok pályatársam ezen a ponton vérzik el, ilyenkor derül ki, ki szerelmes igazán a szakmájába…

Honnan inspirálódsz?
Leginkább a természet van rám inspiratív hatással. Egy-egy természeti forma, az erdőben vagy egy víz alatti kalandozás során megismert különleges lény alakja akaratlanul is visszaköszön munkámban. Egyszerűen belém ivódnak az élmények és az elmém, a kezem ötvözi őket azokkal a szigorúbb tervezői szempontokkal, amiket egy-egy téma kidolgozása során figyelembe kell vennem.

Alkotó elődeim közül Eva Zeisel, a nem olyan rég, 105 éves korában elhunyt magyar keramikusnő alkotásai állnak közel hozzám és tervezői gondolkodásmódomhoz.

Hogyan tervezel, alkotsz?
Az alkotás alapja a tervezés. Ez szellemi munka: utánajárok a témának, összegyűjtöm a vele kapcsolatos tudnivalókat, megoldandó problémákat és meghatározom azokat a kérdéseket, amikre az adott téma körbejárása során választ szeretnék adni. A forma kialakítása előtt mindig készítek vázlatokat, de a legfontosabb kérdéseket már „anyagban” döntöm el. A rajznál nagyobb hangsúlyt fektetek tehát a modellezésre és kézi formázásra, a darabok 1:1 arányú elkészítésére, tesztelésére. Szakterületemen anyagminták, próbaégetések is szükségesek egy terv véglegesítéséhez.

Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Minden formám kialakításánál elsődleges szempont, hogy a majdani tulajdonos hogyan fogja kézbe és használatba venni az adott tárgyat, így emberközeli, természetes, barátságos formákat adok alkotásaimnak. Sokszor elemzem az ember és tárgy, kéz és tárgy viszonyát. Nem csupán ergonómiai szempontokból, hanem az érintés pszichés aspektusait is megvizsgálva.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Nehéz meghatározni, hogy az alkotás melyik részét szeretem a legjobban, hiszen minden munkafolyamatnak megvan az íze.

A munka kezdete és egyik legizgalmasabb szakasza maga a tervezés: egy forma, egy rendszer, egy tárgycsoport kialakítása. Legkülönlegesebb tervezői élményem a Moholy ösztöndíj ideje alatt volt, amikor a választott témához (TactiLane, tapintáson alapuló, kikapcsolódást szolgáló tárgy vakok számára) kapcsolódóan a célcsoporttal rendszeresen találkozva, a készülő darabokat tesztelve hoztam meg az újabb és újabb tervezői döntéseket.

Izgalmas a kísérletezés fázisa is. Megváltoztatom az alapanyagot, saját színeket és árnyalatokat, felületeket hozok létre és használom fel alkotásaimban. Így biztos lehetek abban, hogy – a formán túl is – egyedi eredményt hozok létre.

Szintén kedvencek közé sorolható, izgalmas szakasz a kivitelezés: amikor a megálmodott tárgy ténylegesen megvalósul, testet ölt.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Szinte minden tárgycsoportból megtartok egy-egy darabot. Úgy is mondhatnám, hogy archiválom az anyagomat. Ezt fontosnak és szükségesnek tartom a művészpálya zökkenőmentes lebonyolításában: megőrzöm a lehetőségét, hogy szerepeljek velük a művészeti élet nagyobb eseményein és kiállításain, illetve, hogy bármikor készíthessek friss képanyagot a tárgyak prezentálásához. Kedvencet megjelölni nehéz lenne, mindegyik munkámhoz kötődöm.

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Gyakorlatilag alkotáson kívül is az alkotásokkal telik az idő, hiszen egy tárgy vagy tárgycsoport megszületésekor számos előkészítő- és utómunkálatra van szükség. Akkor is alkotok, amikor épp nincs massza a kezemben: jár a fejem a legjobb megoldásokon, új formákon. Figyelem és elemzem a környezetem, inspirációt gyűjtök.

Hazai és nemzetközi tárlatokon rendszeresen kiállító művészként hasonlóan sok időt szánok az alkotások méltó bemutatására. Ezt szervezeti szinten is teszem, a FISE (Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület) vezetőségi tagjaként több külföldi helyszínre juttattam már el a kortárs tervezők alkotásait. Tanítok is, a fent említett Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán adom át szakmai tudásom az ott tanuló fiataloknak.

Természetesen egyéb tevékenységekre is szánok időt. Szeretek utazni és a természetben lenni, ott inspirálódni, feltöltődni. Ezeket persze nem egyedül, hanem párommal közösen teszem.

fotó: Pascual Mercé

 

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: