Te kedves olvasó végigsétálsz a Wampon és az egyes asztalok szinte csak egy-egy pillanatra, maximum néhány percre villannak fel a szemed előtt. Igazából ebbe csak most gondoltam bele, hiszen az asztal másik oldala hogy az asztal másik oldala egy egésze másmilyen WAMP. Most ezt a másik oldalt szeretném kicsit bemutatni Neked.
A WAMP nekem 2 héttel előbb kezdődik. Amikor nagyban folyik a gyártás, új termékek megvalósítása, készletek átnézése, pótlás. Az utolsó héten vagy az előzőeket fejezem be, vagy, és ez a jobbik eset, már csak a befejező munkálatokkal foglalkozok, mint csomagolás, névjegyek, hírlevél kiküldése stb.
Optimális esetben előző este becsomagolok. És ki is készítem, hogy nehogy valami otthon maradjon, hiszen sok mindenre szükség van. A főbb elemek egy gurulós doboz, egy fakkos fa tároló, a display, a baba és a székem. Mostanra már összeálltak ezek a dolgok, egymással kompatibilis méretbe, így jól lehet pakolni, ami azért fontos, hogy az autóhoz ne kelljen sokszor visszamenni a pakolás során. A másik nagyon fontos dolog előző nap, hogy időben lefekszem, hiszen másnap 8 órát fogok állni, mosolyogni és a vevőkkel beszélgetni. Én ezt egy nagyon szeretem és fontosnak tartom. Egyrészt azért mert vevő vagy akár a nézelődő ezt megérdemli, ha odajön hozzám. A másik ok, pedig online vállalkozóként a WAMP egy olyan fórum, ahol találkozok hús-vér emberekkel és ők ha akarnak, ha nem véleményt mondanak a munkáimról. Ehhez meg sem kell szólalniuk, elég egy mosoly, egy grimasz, egy fintor, egy messziről odavetett röpke pillantás. Ezeknek mind örülök, még a negatív kritikának is hiszen az ember abból épül igazán! A beszélgetések meg valódi csúcspontjai ennek a napnak.
Sokan ismerik a az ékszereimet a honlapomról, de eljönnek megnézni élőben. Mostanában egyre többen mondják, hogy bár jók a fotók, de életben még jobb! Ezt jó hallani. Persze jó sztorik is vannak. Ebben a hónapban jött egy idősebb hölgy, miután elismerő pillantásokat vetett az asztalra, megragadt a szeme a cégéremen és a következő beszélgetés zajlott le:
– Panyi – mondta – volt nekem egy Panyi Gyula nevű kollégám.
– Mérnök?
– Igen, a Vízműnél dolgoztunk együtt.
– Ő, volt az Apósom.
8 óra elteltével újfent a pakolás következik, irány az autó. A lift persze nem szokott működni, így még van egy adag cipekedés. Majd beülök a kocsiba és irány haza. Engem a friss levegő annyira kiszív, hogy Békásmegyert elhagyva a szalagkorlátra s a beton útelválasztókra koncentrálok, hogy megfelelő távolságban maradjak tőle. Itthon szó szerint beesek az ajtón. Köszönés, tusolás, majd gy pohár bor elfogyasztása közben, nagy vonalakban felvázolom a családnak a történteket és elalszom.
Másnap egy eufóriával keveredő kimerültségben leledzek. Kavarognak a fejemben a vélemények, új ötletek jönnek elő, értékelem, hogy mi volt jó és mit kellene másképp csinálni. Üvegre ilyenkor nézni sem nagyon szoktam. A férjem pakolja ki legtöbbször az autót. A dobozokból meg kedden is ráér kipakolni.
Ilyen az asztal másik oldaláról a WAMP.
KovácsKriszta mondta
Zsuzsi!
Tegnap egy vaskosabb levelet hozott a postás, amolyan pukkanós zacsival béleltet.
felbontottam, s egy pár zöld, panyizsuzsi fülbevaló volt benne. A barátnőm küldte, közelgő születésnapomra.
Gyönyörűűű!
Ezúton köszönöm Neked(is)!
Én ÍGY találkoztam először élőben munkáddal.
panyizsuzsi mondta
Jaj, de jó, hogy ilyen áttételesen is, de sikerült örömet szerezni!
Violini mondta
No, ha szeretsz beszélgetni, legközelebb szavadon foglak, és nem csak röpke pillantást vetek feléd :-)
Mentségemre szolgál h. mikor arra jártam épp két emberrel is társalogtál szimultán.
Sebők Judit mondta
Pont így képzeltem. Köszi, hogy leírtad. :)