A Karácsony értelme

Ha egy másik bolygóról pottyannék ide ma, 2008-ban és megkérdeznék tőlem, hogy mi is ez a Karácsony dolog itt a Földön, biztosan nem Jézus születésének ünnepe jutna eszembe. Feltehetően az utcán és boltokban rohangáló emberek láttán valami olyan jutna eszembe, hogy a boltok vagy a vásárlás, esetleg a fogyasztói társadalom ünnepe. Sőt, még lehet hogy az is felmerülne bennem, hogy ez a hónap a Szolidaritás az Ideges Emberekért projekt 2008-as csúcspontja.

Szó, ami szó, én minden évben kivonom magam ebből az őrületből azáltal, hogy december elejére elkészülök az összes ajándékkal, sőt be is csomagolom őket, így a december tényleg csak a sütésé, a gyerekekkel való készülődésé és várakozásé. Igaz, idén az ékszerek körüli teendő miatt valahogy belekavarodtam. Higgyétek el a pult másik oldaláról épp oly kiábrándító a fogyasztói karácsony, mint a vásárlók oldaláról!

Az ékszer alapanyag vásárlást október elején intéztük. Akkor egyes szerelékekből már csak az utolsó darabok voltak a nagykerben és az eladó figyelmeztetett is, hogy idén már nem lesz új áru. Hmmm. Ekkor gyorsan elkezdtem a családi bevásárlást, persze egy-két dolog mindig maradt az utolsó percre. Mikor a nagymamákat megkértem, hogy így az utolsó héten segítsenek és vállaljanak be 1-1 napot, hogy könnyítsenek rajtam, kiderült, hogy mindenkinek vannak fontosabb dolgai. Még szerencse, hogy nálunk 3 nagymama van és a 3. valahogy mindig szakít időt az unokákra!

Ezzel kapcsoltban meg kell, hogy osszam veletek a legértelmesebb karácsonyváró programunkat: fiam iskolájában, nagyon szép karácsonyi vásárt szerveznek, ahol csak a gyerekek árulhatnak és vásárolhatnak és csak az általuk készített tárgyakat lehet “forgalomba hozni”. Nekem nagy dilemma volt, hogy mit készítsünk, amit ők csinálnak, eladható és szép. Végül két dolog maradt: süti és aranydió. A sütit egyik délután megsütöttük és a diót is befestettem arany spray-vel. (50 dió befestése így, kb. 3 perc!) Aztán jött az egyik – a fent említett 3. – Nagymama, akivel közösen csináltuk a masnikat a diókra, csomagoltuk és matricáztuk a kekszeket. Közben a Nagyi a gyerekkori karácsonyokról, az Ő készülődéseiről mesélt, amit a gyerekek szájtátva hallgattak és olyan jók voltak, hogy a Nagyi szerintem így még nem is látta őket!

ENNEK van értelme!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



2 hozzászólás van eddig

  1. 1. Vörös Dóra

    2008. december 18. @ 15:51

    Ó, de jól leírtad az érzéseimet a Szolidaritás Ideges Emberekért projekttel kapcsolatban! Sajna nem sikerült az idén 100%ig kivonnom magam a karácsonyi őrületből, és valóban nagyon-nagyon kiábrándító… Jövőre ügyesebb leszek, és dec.1-től már a lábam se teszem ki az utcára! :)

  2. 2. Kriszta

    2008. december 18. @ 19:21

    Nalam ez a gyerekkori orokseg resze, ha kivegzesi modot akarnal nekem valasztani, zarj be egy plazaba egy listaval. Anyam allandoan vasarol(t). Karacsony elott megvette az ajandekaim es el kezdte mondogatni, hogy mar eldugta oket…en jol kikutattam de Karacsonyra igy vehetett ujabbakat…. 10 eves lehettem, mikor megkerdezte mit szeretnek, SEMMIT!!! csak legyunk egyutt… nem tudta megallni es meg volt sertodve, mert nem orultem:-(
    Szoval nekem nem sok nehezseget okoz nem beszallni:-) de azert vasarnap kimegyek a wamp-ra ha mar itthon vagyok… de az ugye nem szamit?;-)

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: