Ma annyira vigasztalan az idő, hogy nemhogy strandra nem mehetek, de a kirándulás is ugrott. Sebaj, régóta szerettem volna már egy múzeumi napot tartani, mert idén sajnos lemaradtam a múzeumok éjszakájáról. Azért, hogy az ég szürkeségét ellensúlyozzam, narancs nadrágot húzok, ettől jobb a kedvem, és csak ránézek, és melegít. A blúzom tarka köröcskéi is mintha napot akarnák visszacsempészni valahogy. Nem kevésbé a gyűrűm, ami ugyan a lemenő nap színe, de nyugtával dícsérjük a napot nem? Nagy bőrtáskát viszek magammal, abba rejtem az olvasnivalóm (nemcsak képeket szeretek nézni a múzeumokban, hanem olvasgatni is csendes padon), az esernyőm (sajnos ma az is kell), és egy meleg pulcsit mindenesetre. Két múzeum között kávézom; ha sietek, magammal viszem, de a nap végén biztos beülök kedvenc cukrászdámba is, és kultúrával feltöltődve feltöltöm magam egy kis szénhidráttal is. Lehet, hogy valami narancsos sütit eszem majd, valahogy ez a narancs ott lebeg egész nap a szemem előtt…
Vélemény, hozzászólás?