Félresiklott Advent

Szeretem az életemet és élvezem azt. Szeretem a családi életünket logikusan megszervezni. Nem szeretem, ha az események irányítanak és kényszerítenek bele a rohanásba. Így van ez karácsonykor is. Idén az ajándékvásárlás megint pillanatok alatt lezajlott. Egy este a férjemmel táblázatba foglaltuk, hogy kinek mit, majd egy fél vasárnapot rászánva elintéztem az egészet. Idén a WAMP volt a legfőbb beszerzési hely, amit a közeli Mammut könyves és papírboltjaival egészítettem ki. A csomagolással is jól állok. Az élelmiszert a TESCO szállítja házhoz, így arra sem kell túl sok időt áldozni az életemből, az adventemből. A süteményekkel azonban még sehogy sem állok. Ez nagyon elszomorít és ez a tény szülte e blogbejegyzést.

Előrebocsájtom szeretem a pedagógusokat, szeretem  gyerekeim összes tanárát, legyen az iskolai vagy egyéb különóra. Sőt, büszke is vagyok rájuk a csodás karácsonyi műsorokért, programokért, koncertekért, az együttlétekért és a sok időért, amit a gyerekeinkre, a felkészülésükre szántak az elmúlt hónapban. Rengeteg idejük, munkájuk van benne. Hálás vagyok érte! Köszönöm!

advent02

A történetnek azonban van egy másik oldala is!

Hol marad az én elcsendesedésem, ha mindig rohanok a gyerekeim különböző programjaira?

Hol marad a családi advent? A közös beszélgetések, hogy elmagyarázzam a gyerekeknek, hogy mit is ünneplünk és miért? A közös családi készülődést hogyan tudnám ennyi program mellett megvalósítani? Hogyan tudom így a lányaimnak megtanítani, hogyan kell egy családban Karácsonyt csinálni?

advent03

Eddig minden adventben a gyerekkel közösen sütöttünk. Előző este vagy napközben bekevertem a sütitésztát. A gyerekek hazajöttek az iskolából óvodából, a CD lejátszóba karácsonyi zenéket tettünk, teát főztünk és sütöttünk. Közben meg remekül tudtunk beszélgetni az Ünnepről. Ehelyett most szinte minden nap 6 után érünk haza. Én berohanok a konyhába vacsorát készíteni, amíg a gyerekek levetkőznek és a kicsit is megszabadítják a megannyi téli ruhától. Utána jönnek teríteni és eszünk. Amint ezzel végeztünk mennek fürödni és aludni. Én meg hulla fáradt vagyok és már nem keverek be egyetlen tésztát sem. A vasárnapi gyertyagyújtáson kívül nem marad idő beszélgetni, készülni. Ehelyett munka után a férjemmel felváltva rohanunk fuvolás karácsonyra és hangversenyre, hétvégén karácsonyi akrobatikus rock-and-roll versenyre, Luca-napi vásárra és Lucázásra, nemsokára indul a betlehemezés és bölcsőcskézés, de addig még itt vannak az osztálykarácsonyok, ahol megajándékozzák a gyerekem az általuk húzott másik gyereket.

Ezek külön-külön mind szép és jó dolgok, céljuk az, hogy segítsenek odafigyelni az ünnepre. Most azonban már annyi karácsonyunk van, hogy arra az egyre nem tudunk odafigyelni, amit a legjobban várunk!

Kiszállni persze nem lehet. Nem mondhatom a gyerekeknek, hogy nem mehetsz fuvolázni, vagy énekelni a többiekkel, a csapatoddal nem táncolhatsz a versenyen. Ördögi kör ez. A hétvégén komolyan elgondolkoztam azon, hogy kiveszem a gyerekeket egy napra az iskolából és bepótoljuk, mindazt, ami kimaradt az elmúlt hetekből. Persze ez sem jó megoldás…

Ti hogy vagytok ezzel?

A 2016. december 22. éjfélig leadott megrendeléseket 2016. december 23.-án szállítja ki a futárszolgálatunk! KATTINTS IDE ÉS IRÁNY A WEBSHOP!!!

advent01

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



16 hozzászólás van eddig

  1. 1. Varga Anett

    2014. december 17. @ 12:08

    Az a véleményem, hogy DE, igenis vegyetek ki egy szabadnapot!!! Régen, amikor én gyerek voltam, anyuék 3 napot igazolhattak, kettőt az év vége felé lógtuk el legálisan, egyet karácsony körül. Erre valók a jó szülők :) Áldott, meghitt, befelé fordulós adventet és karácsonyt kívánok! :)

  2. 2. Bándiné Tóth Klára

    2014. december 17. @ 12:09

    Kedves Pínyizsuzsi!
    Szívemből szól minden szavad! Az én gyerekeim ugyan már felnőttek, most már megint máshogyan kell gondolkodni.. Mélyen együtt érzek Veled: szerintem is túl sok a karácsony “házon kívül” és mindez a család rovására. Pedagógusként sem örülök ennek, de családanyaként meg igazán nem… Nekem is hiányzik az elcsendesedés, az otthon melegében várakozás. Három gyermek mellett én is sokszor éreztem úgy, hogy az otthoni ünnepre nem jutott annyi, amennyi kellett volna… És nagyon sajnálom a pedagógusokat, hogy ebben a szép időszakban nekik sincs idejük az elcsendesedésre.
    Békés, áldott szeretetteljes ünnepeket kívánok!

  3. 3. Fodros kriszta

    2014. december 17. @ 12:39

    Egyetértek ! És még az esti tanulásokat nem is említetted. Minden tanár az utolsó héten irat nagydogát és mindegyik nagyon fontos, ezért annyit tanulunk, hogy 10 amire ágyba kerül a lurkó ! És szerintem ugyanarra a rokis karácsonyra mennénk, ha az vasárnap lesz :-) Mi speciel le kellett hogy mondjuk, mivel pont a barátainknak vasárnapra szerveztem hozzánk egy elő karácsonyi délutánt, hogy a gyerekeink és mi is találkozzunk és együtt töltsünk a nagy családi karácsonyi rohanások előtt egy szép napot azokkal akik ugyanolyan fontosak számunkra mint a családunk. Gyerekek filmeznek, beszélgetés, sütögetés… Mi így próbáljuk megteremteni az ünnepet és az előkészületeket :-)Békés Boldog Ünnepeket Nektek !

  4. 4. Ildikó

    2014. december 17. @ 16:01

    Én már a Mikulásnál is ezt éreztem. :) A Karácsony esetében ez még szomorúbb, mert szerintem az méginkább a családról és a meghittségről kellene szóljon. Ugyan nem vagyok a te cipődben, mert csak egy kicsi gyerekem van, de teljesen megértelek.

  5. 5. anyahajó

    2014. december 17. @ 17:42

    Igen, ismerős a helyzet. Már november közepén elkezdődnek a különféle hangszeres és iskolai programok és aztán nincs megállás. Tavaly valahogy jobban zavart, most már próbálom úgy nézni a dolgot, hogy ez is egyfajta rituálé, még ha más is, mint amit korábban csináltunk. A gyerekeknek ez fontos, ők átélik a készülődést, de tény, hogy a szülők ebből nagyrészt kimaradnak ill. csak nézők.
    Nekem az segített, hogy mézessütésre minden évben meghívunk más gyerekeket és akkor az egy stabil program, nem marad el és mégis valamennyire az iskolai barátokhoz kötődik. Idén pont szülinapi bulival is összekötöttük, de korábbi években ez csak úgy a sütés kedvéért volt. És mivel a gyerekek az iskolában német karácsonyi énekeket tanulnak, a magyar énekeket tutibiztosan “gyakorolni” kell legalább egy decemberi vasárnapon. Ez a két dolog fix és nem maradhat el. De pl idén elmaradt az ádventi naptár. Először úgy terveztem, hogy kis cetlik lesznek napi készülődős programokkal, aztán lealkudtam magamban, hogy nem cetli, csak én fejben tartom és minden nap csinálunk valamit. Végül az van, hogy ha épp van energiánk még, akkor, de ez eddig 15 napból mondjuk volt 6. A gyerekeknek így is annyi készülődés van, hogy nem hiányzik nekik. Az együttlétet meg nyugis beszélgetést szerintem 24-től kezdve fogjuk bepótolni a szünetben. Legalábbis remélem.

  6. 6. szilvikém

    2014. december 17. @ 19:33

    Aranyos Zsuzsi, szerintem ki kell venni azt a napot! (Tanár is vagyok, meg szülő is, és mennyire örülök, hogy ezeket megfogalmaztad. Ki hajszolta bele ebbe a hülyeségbe az iskolákat, óvodákat?)

    Áldott Haza érkezést kívánok nektek szeretettel! Szilvi

  7. 7. Eszter

    2014. december 17. @ 19:53

    Nálunk még iskolás korú gyerek nélkül sem könnyű. Napi fejenként 8-9 órás munkával, plusz kicsi gyerekért rohanással, vacsora vásárlással.

    Szóval aki megteheti, szálljon ki a gyerekekkel és önmagával egy napra a mókuskerékből! :)

  8. 8. Ági

    2014. december 17. @ 20:25

    Nagyon egyetértek a felvetéseddel. A december és a május két olyan hónap ahol az anyuka csoda ha túléli. Miért kell ez? Még a munkahelyek is ezt csinálják, hogy karácsonyi vacsi itt ott amott. Amikor az ünnep a családról kell hogy szóljon. Nem az iskoláról, nem a cégről nem az oviról… a családról, a békéről, a szeretetről. Manapság elmegy más irányba minden, nem értem miért jó ez. Lányom kérdezte, hogy akkor most hogy lesz a Karácsony? Mondtam, hogy úgy hogy becsukjuk az ajtót és sehova se megyünk, és nyugalom lesz és őszinteség és béke, ennyi. Meg idő egymásra, semmi más nem fontos. Nálunk sajnos sok családtag az idén nem vesz részt a karácsonyban, mert már nem bírjuk az egyoldalú egoista műünnepeket. Most mi magunk ünnepelünk, kevesebben ugyan de tisztábban, őszintébben.
    Kívánok áldott ünnepet nektek is!

  9. 9. Fehér Levendula

    2014. december 17. @ 21:03

    Zsuzsi, szívemből szóltál..vedd ki azt a napot többet adsz vele nekik mint bármi mással:) Áldott Ünnepeket kívánunk nektek!

  10. 10. Anikó

    2014. december 18. @ 12:55

    Nálunk még kicsik a gyerekek, de már ők is szeretnek részt venni a készülődésben. Minden este fürdés után meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit, és beszélgetünk a napunkról, meg ami eszünkbe jut. Aztán közös ima és alvás.
    A sütiket hétvégén, és dec. 22-23-án fogjuk megsütni, közösen.
    Áldott Karácsonyt!

  11. 11. panyizsuzsi

    2014. december 19. @ 12:10

    Köszönöm a hozzászólásaitokat! Megmondom őszintén, kicsit félve írtam meg ezt a bejegyzést. Nem tudtam mások mit gondolnak és nem szerettem volna egyetlen pedagógust sem megsérteni.
    Jó tudni, hogy sokan így érzünk. Azt gondolom, hogy ezek után mindenképpen jelezni kell a gyerekek pedagógusai felé, hogy kevesebb programnak még jobban örülünk. Talán a pedagógus is megkönnyebbül, hogy neki is több ideje marad az Ünnepre!

    Nyugodt és boldog Karácsonyvárást!

  12. 12. Gyorgyi

    2014. december 20. @ 16:15

    Sziasztok!
    Kicsi gyerekkel itthon lévő anyaként nekem ovis karácsony még nincs, céges meg már nincs, és nem is hiányzik különösebben a Zsuzsi által felvázolt helyzet. DE élénken él bennem, hogy annak idején bizony nagyon szerettem az osztálykarácsonyokat. Meg az énekkaros karácsonyi műsort. És a hittanos karácsonyt. Később a barátnőkkel összeröffenőset. És mennyire hiányoztak ezek egyetemistaként (Műegyetem, építészkar, rajzleadás dec. 22-én ;))
    Gyerekként ezek az előkarácsonyok egyáltalán nem tompították a nagy, az igazi otthoni Karácsonyt. (Bár tény, hogy a felsoroltak közül csak az énekkaros karácsonyra voltak hivatalosak a szülők is.)

    Boldog-lassú-laza Karácsonyt!

  13. 13. panyizsuzsi

    2015. január 03. @ 13:01

    Szia Györgyi!

    Köszi kedves válaszodat és teljesen egyet értek azzal, hogy a gyerekek ezt nagyon élvezik. Én érzem úgy, hogy az itthoni közös készülődés nagyobb élményt adna későbbi életükre. Egy jól sikerült családi programból felnőtt korban is jobban tud töltekezni, mint egy iskolai- vagy különprogramból.

    (Bocs a késői válaszét, de az elmúlt napokat valóban a gyerekeimmel és a családommal töltöttem. :-)

  14. 14. T. Kati

    2015. december 16. @ 21:49

    Szia Zsuzsi! Annyira jó ez a bejegyzés!!! Én most nagyon fel vagyok háborodva! Sváb osztályba jár a Kelemen és kicsit későn kapták meg a szövegeket. Tanár frusztrált, mert péntek utolsó órán nem tud a rosszalkodó gyerekektől gyakorolni. Az én szuper okos, ám viselkedés zavaros gyerekem kiviseli magát, szemtelen. Megyek gyanultanul a folyosón az óra végeztével. Kirohan a tanár, velem kiabál a folyosón, hogy a gyerek nem tud viselkedni az órán. Tehát a karácsonyi készülödés összegezve:kiabálás, intő, egyes, fenyegetés! Hát… nem tudom!

  15. 15. Helga

    2015. december 18. @ 08:07

    Zsuzsi,
    ezzel én is pont így vagyok.
    Három gyerekkel sokfelé szaladunk és amikor egy újabb program beesik, már nem tudok neki örülni, pedig mind azért van… Dúl bennem a két különböző érzés, nem könnyű, mert nyilván nem mindegy, a gyerekek milyen példát látnak, mit közvetítek nekik.

  16. 16. panyizsuzsi

    2015. december 19. @ 13:02

    Kedves Helga és Kati! Azért jó tudni, hogy nem csak én küszködök ezzel! Nálunk itthoni Luca-napi vásárra készülődés torkollott kiabálásba, mert megcsúsztunk az esti programmal. Pont a lényeg, a közös alkotás öröme veszett el az egészből.
    Én már év elején jelesztem szülőin, hogy úgy érzem a gyereknek sok lesz ez! De azt mondták a közösség élménye miatt szeretni fogja. Hát, nem tudom!
    Most azon gondolkozok, hogy jövő szeptemberben megmondom szülőin, hogy csak egy előadásra készülhet és vehet részt!
    Mire az itthoni karácsonyhoz érünk, már elegük van az egészből, pedig pont az lenne a lényeg, a többi csak a várakozás!

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: