Már 5 éve, hogy a műhelyembe egy kredencet festettem át. Óriási lendülettel indultam neki, de a végére majd beletört a bicskám, no meg a csuklóm is. Szinte egy teljes nyáron át napi szinten csiszoltam, festettem, több rétegben. Ha előre tudom, neki sem kezdtem volna, bár magát a kredencet nagyon szeretem!
Azóta az otthoni és műhelybéli felújítós feladatok elfogytak. Azonban lett egy nyaralónk, ahol újra kiélhetem DIY vágyaimat. Már amikor nem pihenni szeretnék ott. Idén most őszre éreztem azt, hogy tennem kell valamit.
Az első felújítási projekt egy kávézó asztal volt, aminek a történetét itt olvashatjátok el! Adott volt egy betonvas láb és egy ronda asztallap. Az asztallapot kidobtam, azonban a lábban a családom más tagjaival szemben láttam fantáziát! Első lépésként homokfújattam és narancs színűre színtereztettem, mint a konyhapolc fém részeit! (A konyhától itt olvashatsz és nézheted me a csodás fotókat!) Aztán sokáig nem történt semmi…
Először kerek asztallapban gondolkoztam, de aztán valahogy megfogott a szabályos hatszög forma. Vettem fát és elvittem az asztaloshoz. Sajnos a szabályos hatszöget egy hónap és három próbálkozás után sem sikerült megugrani. Gondoltam, talán mégsem kell ennyire perfekcionistának lennem és elfogadtam. Szerintem a kávém úgysem az asztaltól lesz jóízű a Balaton-felvidéken!
Következő lépésként lefestettem fehérre az én szabálytalan hatszögemet és száradni hagytam. Már a fehér festéktől is majd elolvadtam. Az Annie Sloan krétafestékekkel valami fantasztikus érzés dolgozni. Először is nem kell alapozni, sőt még csiszolni sem! Tipikusan az a festék, ami otthon bútorfelújítóknak találtak ki. Hazamész és van két órád, akkor nekiállsz és lefestesz egy kisbútort. Mindenféle csiszolás, por és minden macera nélkül, csak pusztán élvezetből. Pontosan nekem való, hiszen nekem nincs időm több hetet rászánni egyetlen bútor felújítására, azonban nagyon élvezem, ha egy kis időráfordítással alkothatok valamit a saját környezetembe, az ékszereken kívül!
Száradás után maszkoló szalaggal elfeleztem az asztalt és a felét narancsra festettem, csakúgy, mint a lábai. Mind a fehér rétegeket, mind a színeseket két rétegben vittem fel, hogy telt mély színeket kapjak és a fa színe ne látszódjon át!
Újabb száradási idők következtek, miközben még két színnel egészítettem ki az asztalkámat! Ezzel kész is volt a festés része a dolognak. A rétegeket száradással és újabb maszkolásokkal együtt két nap alatt befejeztem. Arra nagyon figyeltem, hogy minden réteg tökéletesen megszáradjon, mielőtt újra maszkolok, ugyanis a nem teljesen száraz festéket felszedte volna a ragasztószalag.
A festék rétegek után, pedig a krétafestékek esetében kötelező Annie Sloan soft wax következett. Ez az anyag az, ami fixálja, felkeményíti és ellenállóvá teszi a festéket. A legfontosabb, hogy nagyon vékonyan kell felvinni, inkább több rétegben, ellenben ragacsos marad a felülete. Én világos waxot használtam , ami nem antikol, mint a fehér vagy éppen a sötét waxok , csak fixálja a festékeket és elmélyíti a színeket. A waxot puha, nem szöszölődő, pamut ronggyal vékonyan vittem fel és jó alaposan bedörzsöltem a festett fa lapba.
Mikor mindezekkel elkészültem napokig jártam a környező barkácsboltokat megfelelő vasalatért, de végül megtaláltam a vágyott típust. Nem tudom, hogy hívják, azonban az biztos, hogy 4 ilyen U-alakú vasalat és 8 facsavar tökéletesen rögzítette az asztal lábait a laphoz!
Ezen az asztalon nyugágyból Benedek-tojást reggelizni az őszi Balaton-felvidéken, számomra felér több napi pihenéssel. Nézem a hegyoldalt, csend van, csak a munkagépek távoli moraját és a szüretelőket hallani!
Balaton-felvidék, és ősszel is szeretlek!
Vélemény, hozzászólás?