Kettesben…

Most egy kicsit off leszek. Azaz nem a panyizsuzsi üvegékszerek lesz a téma, hanem az egészségügy. Személyes érintettség kapcsán muszáj vagyok erről írni.
Lényeg az, hogy a fiammal kórházban vagyunk. Nem volt egyértelmű, hogy egy iskolai csete-paté okozott fejsérülés vagy egy sima baci okozza a tüneteit. Ezért behoztam kivizsgáltatni, mert rizikós lett volna kísérletezni. Nincs nagy gond ez baci, már biztos, de befektettek.

Ez egyszerre tragikus és komikus. Mikor bejöttem a sebészeti ügyeletre leszúrtak, hogy miért ide hoztam, miért nem szakorvoshoz. Elmagyaráztam, hogy ott már voltunk reggel, de azóta rosszabbodott a helyzet. Erre negatív röntgen után, vizsgálat nélkül felvettek osztályra. A 116 cm-es, 7 éves fiam kapott egy 120 cm-es ágyat én pedig 30×30-sz hokedlit. Mivel a szülések óta nagy a hasam, elterjedt az osztályon, hogy babát várok és megágyaztak nekem egy igen kényelmes kempingágyra. Később kiderült, hogy nem vagyok várandós, de ekkor már nagyon ciki lett volna elpakolni az ágyat, ergo ágy maradt és én tudtam aludni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer hasznom lesz a “nagy” hasamból!

Este a smink nélküli Máté Krisztával futottam össze a folyosón, majd ma reggel Bárdos András tolószékben tologatta az itt-ott bekötözött lányát, jobb szórakozás híján. Ekkor felfedeztem egy társasjátékos dobozt az osztályon! Ettől nagyon boldog lettem. Egy percre, mikor kiderült, hogy ez csak a doboztető, mert a játékot az apró bábuk miatt el kellett távolítani az osztályról.
Ezek után kértem egy A4-es lapot rajzolni, de még olyan sem volt, aminek az egyik oldalán valami. Jobb híján egy széttépett papír hátára rajzolt a fiam egy malmot, amire egy sötétkék szalvétából és figurka narancsszínű szórólapjából tépkedtünk bábukat.
A diagnózis és a hazamenés időpontja óráról órára napokat változik. Ettől persze egy 7 éves nem igazán érzi biztonságban magát. Délután már azt mondtam neki, hogy ne gondolkodjon ezen és ne is kérdezze, mert senki sem tudja.

Most mindenkit megkímélek a politikai eszmefuttatásomtól. Csak azt nem tudom, sírjak vagy nevessek?

ui: MODEST lesz, ha kell innen megyek, de lesz és ott leszek!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



7 hozzászólás van eddig

  1. 1. Kdatta

    2008. november 19. @ 21:09

    Jaj szívem! A legfontosabb, hogy a fiad jól legyen.
    Valami brutál vírus lehet, akivel csak beszélek, mindenki beteg.
    Ma reggel hívatam a dokit, azt mondta, hogy két gyerekkel be se menjek a rendelőbe, mert tömve van.
    Bence reggel volt vacakul, most estére már tök jól!
    Kívánom, hogy mielőbb hazamehessetek!!
    (csak halkan mondom, hogy mi Pannit áprilisban 1,5 nap után saját felelősségünkre hazahoztuk. Nekem is nagy a hasam ;o) de én csak hokedlit kaptam, a derekam meg kikészült, mert a leányzó nem volt hajlandó befeküdni a kh-i ágyban, csak kézben…)
    Fel a fejjel! Jobbulást!

  2. 2. mammka

    2008. november 19. @ 22:41

    Erre mondják,hogy tragikomikus történet és helyzet.
    Hála Istennek,hogy nem komolyabb a baj!
    Kívánom tiszta szívemből,hogy minél előbb otthon lehessetek!

  3. 3. Ahama

    2008. november 20. @ 08:36

    Jobbulást a nagyfúnak:) és sok sikert a MODEST-hez.
    (Tudom, hogy ez nem vígasz, de az eü-ben dolgozók legnagyobb része is ugyanúgy megszenvedi a “reformokat” mint a betegek és családjaik :(( ).

  4. 4. anyahajó

    2008. november 20. @ 23:58

    Mihamarabbi gyógyulást! Gondolok rátok sokat.

  5. 5. panyizsuzsi

    2008. november 21. @ 10:27

    Köszi lányok a jókívánságokat! Tegnap hazajöttünk az én kérésemre. Sokkal jobban vagyunk lelkileg. Testileg meg remekül!

  6. 6. Kicsoda

    2008. november 21. @ 16:16

    na mire ideerek minden rendben:-)
    ertem en hogy nehez a dolgozoknak, meg a korhazban rend van, de en beteg leszek tole:-)

  7. 7. krisztina maros

    2008. november 22. @ 20:19

    hú, hát ez tényleg meredek történet, hálistennek szerencsésen (és gyógyultan) hazaértetek! most nem untatnálak az én hasonszőrű sztorimmal, de ismerem a hazai gyerekkórház (és csecsemőosztály) rejtelmeit belülről, remélem, mindannyiunkat elkerül egy életre az összes olyan kórokozó és baleset, amely odavezet…

    igazából a modest-hez jöttem gratulálni, csupa jót hallottam róla!!! nagy öröm, hogy vannak ilyen lelkes, tehetséges, aktívan ötletteli emberek, akik együtt még sok jóra képesek!

    minden jót a nagyfiúnak és az ügyes mamájának! :)

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: