Pénteken érkeztem Koppenhágába. Landolt a repülő, elindultam felvenni a csomagomat, ami elsőnek gördült le a szalagról, majd irány a szálloda. Mindezt 60 perc alatt. Nem semmi! Koppenhága. Mennyire vártam már ezt az utazást!
A péntek este és a következő két nap a Hive blogger konferenciáról szólt, amiről részletesen itt olvashattok! Majd jött a hétfő, amikor Koppenhágát próbáltam besűríteni egyetlen napba a Vipp styling verseny mellé. Őszintén szólva a hétvégi sétáim során kialakult bennem erről a városról egy kép. Nem tetszett. Pontosan miért azt magam sem tudom megmondani. Azt hiszem túl nagy várakozással érkeztem és nem ragadott magával, nem érintett meg. Ez még nem jelenti azt, hogy nem egy remek város. Lehet, hogy csak nem a megfelelő részeket láttam és éppen túlságosan kevés időt töltöttem el itt. Nem tudom és a véleményemet nem tartom véglegesnek. Egyszer majd visszamegyek és megnézem.
Bár a város nem ragadott magával voltak mégis olyan momentumok, melyeket nagyon értékesnek tartottam. Ez első és legfontosabb a design jelenléte a hétköznapokban. Nem volt olyan bolt, kirakat, kávézó, hotel lobby vagy éppen egy kapualj, ahol ezt ne éreztem volna. Az embereknek itt hihetetlen esztétikai érzéke van. Akárcsak nekem, nekik is nagyon fontos a mindennapi design, a szép tárgyak, az esztétikus környezet. Éppen ezért meglátogattam több design boltot, ami helyi tervezők munkáit mutatja be. Ezekről külön bejegyzésekben fogok írni!
Sétáim során egy kicsit turista is voltam. Elsétáltam a Amalienborg Palotához. A dán királyi család a mai napig itt él és életüket a brit királyi őrséghez hasonló öltözetű őrség vigyázza. Kicsit messzebb megnéztem a Kis Hableányt, Koppenhága egyik legnagyobb nevezetességét, ahol a keleti turisták kiabáltak egymással, hogy éppen ki pózoljon egy fénykép erejéig az északi Sellővel.
A legnagyobb élmény a Vipp Showroom meglátogatása volt. A kis bemutatóterem a szállodámtól néhány méterre igazi ékszerdoboz volt. A stylingverseny után az egyik tulajdonossal beszélgettünk hosszasan a családi vállalkozás múltjáról és jövőjéről, amit majd egy külön blogbejegyzésben mesélek el Nektek!
Vélemény, hozzászólás?