Selejtezés a Ruhabárban

„Ez még jól jöhet később, igaz, hogy kicsi-nagy-foltos- lyukas-gombtalan-szűk-nincs zsebe-nem-is-divatos (helyettesítsd be a megfelelőt), de azért még megtartom.” Ugye ez is megtörtént már veled?

Sokszor azért nem férünk el az egyébként kellő nagyságú szekrényben, mert vannak ruhadarabjaink, amiktől képtelenek vagyunk megszabadulni. Mi is történne a textiliparral, ha csak régiben járnánk, és nem vennénk új dolgokat? Pont arra utaznak, hogy évről évre megkísértsenek bennünket (legtöbbször sikerrel), és újabb darabokkal gazdagítsák a ruhatárunkat. Ezeknek hely kell. És a többi kedvenc és hordható darabunk is megérdemli, hogy kényelmesen elférjen, ne gyűrődjön, nyomódjon, használódjon el csak attól, hogy áll a szekrényben. Tehát: szabadulj meg a régi, nem jó, nem szeretem daraboktól!

Jó esetben a téli illetve nyári ruhatár úgyis helyet cserél, ilyenkor érdemes minden egyes darabot átnézni (átmosni, vasalni), felpróbálni, és meginterjúvolni, hogy akar-e maradni? Persze, hogy akar, hiszen arra született, hogy téged ékesítsen, de valóban betölti-e ebbéli küldetését? A következőket fontold meg, mielőtt visszateszed a polcodra:

  • Jó-e rád? Ha szűk, ha rövid, ha kinyúlt, ha kinőtted vagy kifogytál belőle, ne várd a méretváltozást, mehet a ruha. (Anyukám barátnője évekig várta, hogy belefogy az Amerikából kapott szép ruhákba, és mire odaadta anyunak, már nagyon divatjamúltak voltak.)
  • Hordtad-e egyszer is a tavalyi szezonban? Ha már rég nem volt rajtad, és most sem fűt a lelkesedés, akkor ő már nem akar téged (vagy te őt nem).
  • Szeretted valaha is? Felveszed csak azért, mert a mamádtól, barátnődtől, férjedtől stb. kaptad? Ha nem, akkor végy tőle (nem túl) fájdalmas búcsút.
  • Jó minőségű, vagy netán ócska, kopott, itt-ott foltos, lyukas, és javításra nem érdemes? El vele!

Amiben bizonytalan vagy, azt tedd félre egy dobozba, polcra, és ha a szezon végéig mégsem vetted fel, akkor bizony az is jobb, ha másé lesz. Vannak mindig érzelmi tartalmat hordozó ruháink, amiktől semmiképp sem tudunk megszabadulni, azoknak vegyél egy „Emlékek” feliratú dobozt, és vedd elő húsz év múlva, vagy add az akkor már nagylányodnak. Akkorra már fogod, fogja tudni, mit tegyen vele. Én például eltettem az esküvői ruhámat és az első báli ruhámat, és mivel időtlen szabásúak, lehet, hogy a lányaim is hordják majd őket.

Vasalás közben filmet szoktam nézni, és bár nem követem a “Szex és New York”-ot, sógornőmtől kölcsönkaptam a filmet, és azt tettem be. Óriási selejtezős jelenet van benne! A barátnők összejönnek rengeteg átnézendő ruha, remek pörgős zene és némi felpörgetős pezsgő társaságában, és indulhat a buli! A ruhákról zenés próba alatt közös szavazással döntenek, így a) a teher egy része megoszlik, b) nem egyedül telik a délután, sőt c) az egész egy jó  móka a nemszeretemrendrakás helyett. Továbbá – és ez már a következő témánkat vetíti elő –  a barátnők segíthetnek megszabadulni (átveszik, elfogadják, elviszik, segítenek belőle rongyszőnyeget gyártani stb.) a neked már nem kellő ruhák egy részétől. Nos, legközelebb erre vonatkozóan további tippeket is adunk. Addig is: Jó és vidám selejtezést!

Hogy mit tegyél a kiselejtezett darabokkal, arra legközelebb térünk ki. Addig is jó munkát (erőt és elszántságot) kívánok!

Kép:innen

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: