11 éve élek Szentendrén és ez a 3. nagy árvíz, amit itt éltem át.
Nekünk nem árterületen van a házunk, de számos barátunknak ismerősünknek igen. Ezért közelről is érint a dolog. Mi lesz velük, a házukkal, a berendezéssel. Kell-e menni? Pakoljuk-e a homokzsákot vagy főzzünk azokra, akik dolgoznak.
Az árvízi késülődést eddig minden esetben feszültség, fejetlenség és aggodalom lengte körbe. Drukkerek és ellendrukkerek, nézelődők és katasztrófaturisták lepték el a várost. Téma volt és természetesen hibások és felelősök is akadtak bőven!
Ez az árvíz más. Tegnap reggel autóval volt dolgom Szentendre belvárosában. Félútról eltereltek oda, ahol katasztrófahelyzet nélkül is dugó van. Beálltam a sorba, de dugó nem volt. Az utca végén felkészült rendőr irányította a forgalmat. A sor haladt, a rendszer működött. Délutánra már egy tábla is jelezte merre menjek és merre ne.
A Polgármester, a facebook oldalán korszerű, informatív és lényegre törő videóüzenetben tájékoztatta a lakosságot, hogy hol és hogyan tud munkára jelentkezni. Olyan dolog ez, ami eddig nem volt szokás Szentendrén. A mentés szervezetten működik: egy központi számon kell bejelentkezni és mindenkinek elmondják, hol és mit segíthet.
A Kópé UVSE vízilabdaedzések elmaradnak és helyette kisbusszal viszik az életerős és edzésektől izmos 12+-os korosztályt segíteni. A kamaszok közösen, az edzőikkel együtt dolgozna a közös célért, a mentésért. Sőt, hétfőtől az összes vízilabda csapat – és talán a szinkronúszó lányok is – edzésidőben Szentendrén töltik a homokzsákokat.
A Duna-korzón áll az ország első mobilgátja. Izgalom és büszkeség érzései kavarognak bennem. Mérnökként tudom, hogy megtartja, de mégis olyan hihetetlen, hogy az a vékony fém fal ellenáll a víznek. Feszült csönd, az ország ránk figyel.
Jó szentendreinek lenni! Az emberek összefogtak, Szentendre működik. Ezért szeretem ezt az árvizet!
Országos információfolyam az árvízről: Árvíz 2013 Összefogás
Szentendrei munkálatokra jelentkezni a VSZ Rt.-nél (tel: 06 26 300 407, email: ugyfelszolgalat@szentendre.hu ) lehet jelentkezni minden nap 8-21 óra között!
Fotók:
Egy rendes blogger ha csak lehet a saját képeit teszi fel a blogjára. Most az árvíz felülírja a bloggert. Nem szeretnék „katasztrófa turista” lenni a saját városomba és nem is tudnék azzá válni. A gát közelébe csak az mehet, aki dolgozik! Ezért a képeimet az Árvíz 2013 Összefogás és a Szentendre a Festők Városa nevű facebook oldalról vettem!
Tóthné B. Krisztina mondta
Húha, azért annyira ne szeresd! Bár van közösség építő ereje is, én azért kihagynám.
Szilvi mondta
Szerencsére én viszonylag messze lakok a folyóktól, de folyamatosan figyelem a híreket, és aggódok. Több helyen szivárognak a gátak, a víz pedig csak emelkedik… Örülök, hogy Szentendre biztonságban van, ahogy írod, de nagyon sokan élnek most félelemben és veszélyben. Kissé erősnek érzem a címválasztást.
panyizsuzsi mondta
Kedves Szilvi!
Köszönöm a hozzászólásod. A címválasztás nem volt véletlen és nem véletlen volt provokatív. Fontos kijelentenem, hogy EZT az árvizet szeretem, nem csak úgy általában az árvizeket!
A magyar emberek mindenben meglátják a rosszat, felelőst keresnek, on- és offline szidják egymást.
Még életemben nem tapasztaltam olyan összefogást, mint most, a 2013-as árvíz kapcsán. Az emberek, sőt ki merem mondani TÖMEGEK önzetlen segítenek a másikon, dolgoznak, áldozatot hoznak egymásért.
Azt gondolom, hogy ha egy ilyen országos összefogásnak ez a kegyetlen árvíz volt az ára, akkor ennek így kellett lennie! Hiszem, hogy ezután egy másik Magyarországban fogunk élni és nagyobb bizalommal nézünk majd egymás szemébe!
Ezért merem kimondani, hogy én EZT az árvizet szeretem!
Ildikó mondta
Kedves Zsuzsi,
minden szavaddal egyetértek. Nem volt véletlen a márc.15-i hóvihar sem, és ez a mostani árvíz sem. Itt az idő, hogy az embereknek megváltozzon a mentalitása és a hozzáállása a dolgokhoz…
Mert igenis mindenben (!) meg lehet látni a szépet, a pozitív dolgot. :)
Ha itt most lenne like funkció, biztosan adnék egy nagy like-ot a kommentedre, Zsuzsi!
Szép napot,
Ildikó
panyizsuzsi mondta
Kedves Ildikó!
Örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk!