Szentendre egy csoda hely. Szeretek itt lakni és most egy helyi gyöngyszemet, a Szakrális Szövőműhelyt hoztam Nektek megmutatni. Bicskei Brigittával beszélgettem.
Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Nem tárgyra emlékszem, hanem arra, az élményre, amikor először leültem a szövőszékhez szőni…. olyan érzés volt, mintha már csináltam volna. Pontosan tudtam a mozdulatokat, mit, hogy kell csinálnom, mintha a kezem emlékezett volna.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
A szövésbe, „beleszerettem”, középiskolás koromban próbáltam ki, és később visszakanyarodott az életembe. Az első mesterem, Kamocsay Judit biztatott, hogy komolyan tanuljam ki a szövést, mert a színhasználatom, az eddigi szövéseim alapot adnak erre, a szenvedélyes hozzáállásom, kíváncsiságom, olyan, amit tudnék kamatoztatni. Belevágtam. Az iskola után több mesterkurzusra elmentem, hogy még jobban belemélyedjek a szövés világába, ezekre az alapokra épült a Szakrális Szövőműhely.
Honnan inspirálódsz?
A tanulmányaim során, ahogy végigmentem a szövés korszakain, mind inspirált, mivel maga a kéziszövés, egy ősi mesterség. Már egyiptomban is szőttek. pl. kártyaszövéssel vastagabb öveket. A népi szövéssel is meg kellett ismerkednünk, onnan a mintaelemeket használom, modernebb környezetben, más színekkel. 3 év után kértem „engedélyt”, az egyik mesteremtől, hogy kipróbálhassam a hagyományos mintákat más környezetben, más színekkel – úgy éreztem ezt így illik. Tisztelnem kell a hagyományokat, mestereket.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Van, hogy pontosan megtervezem, lerajzolom a textilt, amit szövök, de jobban szeretek improvizálva szőni, inkább „érzésből”. Ha megrendelésem van… ráhangolódni az illetőre, megnézni, ki ő, pár információt megtudni róla, és úgy nekilátni.
Hogy választasz színt?
A színekkel nagyon szeretek „játszani”, a legtöbbször pamuttal, selyemmel, kézzel festett merinó gyapjúval szövök.ú
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Az alkotás azon részét élvezem a legjobban, amikor leülök a szövőszékhez, már van elképzelésem, tudom hogyan indulok el, milyen színnel, milyen mintával, és a textil „elkezdi magát szőni”, nem tervezek tovább, nem gondolkodom, látom, tudom, érzem, mi fog következni, mintha felülről, vagy önmagam mélyéből vezetné valaki a kezem.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Arra igazán büszke vagyok, hogy szőtteseim a világ különböző tájaira is eljutnak, az, hogy Szentendrén élek és dolgozom, adja ezt a különleges lehetőséget. Amerika, Kanada, Japán, Kína, Közel-Kelet, Európa sok országába, és természetesen Magyarország számos területére is eljutottak szőtteseim.
Egyszer a műhelyembe 4 külföldi jött be, mindegyikőjük kiválasztott egy sálat. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy hová kerül? Ők elmondták, hogy valójában ők különböző nemzetiségűek, kutatók, az Antarktiszon dolgoznak, és hogy a puha, merinó gyapjúból szőtt sálakat, oda viszik. Ez volt, azt hiszem a leg különlegesebb hely, ahová a szőtteseim kerültek. Nagyon szeretek beszélgetni a betérő vendégekkel, hihetetlen történeteket mesélnek szövésről, arról miket láttak.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Szenvedélyem a szövés, mivel már 20 év feletti fiaim vannak, amikor csak lehet a műhelyemben vagyok és szövök, alkotok.
A Szakrális Szövőműhelyben jártunk (15 órától elérhető)
Molnár Csilla mondta
Nagyon szépeket sző, és látszik, hogy szívvel- lélekkel. További sikereket!
Gyöngyi mondta
Gyönyörü szinek!
Orbán Győzőné mondta
Szép, tartós munkák.