Nekem egy hónapja szerdán kezdődött. Mikor felhívtak a koliból, hogy köhög. Elmentem érte, 200 km-re. Hazafelé sötét volt és éjszaka. Mivel túl voltam egy átlagos hétköznapon, amibe reggel még nem kalkuláltam be az esti kocsikázásomat, majd lecsukódott a szemem, miközben azt éreztem, hogy akkor és ott valami történik. Valami örökre megváltozott. És még csak szerda volt! Senki nem tudta, hogy ebben a tanévben már nem mennek vissza azokba a tantermekbe, ahol pár órája ültek.
Akkor és ott azt éreztem, hogy az élet soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt a bizonyos szerda előtt. Hiszen annyit rohantunk, utaztunk, fogyasztottunk és annyi minden mást elfelejtettünk és kihagytunk az életünkből, hogy ez így nem mehet tovább. A Jó Isten a fejünkre koppintott! Időt adott és bezártságot, hogy egy kicsit elgondolkodjunk azon, hogy mi is a mi életünk értelme.
A barátnőmmel, akivel rendszeresen megvitatjuk világmegváltó gondolatainkat, természetesen ezt a kérdést is átbeszéltük. Ahol a fenti gondolatokat fogalmaztuk meg mindketten. A kérdés az, hogy képes lesz-e az egyén, a társadalom, a világ megváltozni és egy értékesebb, jobb, teljesebb életet élni vagy megy tovább a „hétvége Párizsban” típusú élet? Én hiszek benne, hogy változást hoz mindaz, ami körülöttünk történik. Pozitív változást! Értéke lesz az emberi szónak és személyes kapcsolatoknak, a tisztességnek, a tudásnak, azoknak a dolgoknak, melyek ez almúlt években, évtizedekben devalválódtak, miközben ezek lennének valóban fontosak.
A világ más lesz a pándémia után! Ehhez az új élethez kell alkalmazkodnunk és ezt kell úgy alakítanunk, hogy egy jobb világ vegyen minket körül! Mindez most még béta verzióban, de már élesben megy és számomra rengeteg szépsége van. Ezeket időről időre számba veszem és hálát adok értük.
Együtt a család
A mi családunk békaidőben nagyon szanaszét van. A kis családunk tagjai (anya, papa, 4 gyerek) más-más városban tanulnak és dolgoznak. Az otthon az tulajdonképpen egy bázisként funkcionál, ahova a családtagok időről időre jönnek. Nekem ezzel alapvetően nincsen bajom, mert azt gondolom, mindenki csinálja azt amit szeret, tanuljon ott, ahol fejlődni tud. Én pedig fenntartok egy háztartást, ahova jó hazajönni. Ha mindenki itthon van azt szoktam mondani all-in. Most egy kivétellel mindenki itthon van és jó, hogy ilyen sokat együtt lehetünk. Az elején egy kicsit féltem, hogy mennyire fogjuk ezt bírni, de kifejezetten jól működik. Persze mindenkinek megvan a saját énideje, kis elvonulásai lakáson belül és vannak közös időszakok is. Kifejezetten élvezem!
Jó beszélgetések
A rohanós hétköznapokban és hétvégében a beszélgetéseink nagy része a logisztikáról szól: ki, hova, kivel, mikor, valamint a mit eszünk, mit főzünk, mit intézünk. Most mindez a heti egy vásárlásra redukálódott és így rengeteg időnk marad beszélgetni. Már akivel lehet, mert a kamaszok csak egy-egy pillanatra hajlandóak megnyílni, de néha legalább sikerül.
Nem rohanunk sehova
Bár a gyerekek tartottak az ötletemtől, hogy egy meghatározott napirendet tartsunk, a dolog bevált és remekül működik. Azonban nagyon jó, hogy ezek csak az itthoni programokra, az alvásra és étkezésre vonatkoznak. Külső elvárásoknak nem kell megfelelni. Nem kell sehova időre odaérni, programokhoz alkalmazkodni. Ez hosszabb, megszakítás nélküli időt biztosít egy csomó tevékenységhez. Én ettől teljesen nyugodt vagyok!
Semmittevés csodája
Aki engem ismer és belelát a hétköznapjaimba, a munkámba szerintem soha nem gondolta volna, hogy fenti szókapcsolat valaha is megjelenik a blogon. Én simán tudok egyszerre palacsintát sütni, közben mosogatógépet pakolni úgy, hogy közben letárgyalok egy multival egy egyedi céges megrendelést vagy együttműködést. (A példa valós megtörtént eset!) A durva az, hogy nálam ez az alapműködés. Két dolgot simán tudok egyszerre csinálni, ha az egyik fizikai síkon mozog, a másik pedig az agyamat használja. A feladataimat úgy fűzöm fel, mint egy gyöngysort. Ha el kell mennem valahova, akár a szomszéd faluba, az a minimum, hogy átgondolom, hogy mi esik útba és az előtte vagy utána tudom legjobban beilleszteni. Nekem az alváson és a Balatoni napokon kívül nincsenek üresjárataim. Tudom, hogy sokaknak ez úgy tűnik, mintha ez valami szuper dolog lenne. Hát elárulom nem az. Iszonyatosan fárasztó!
Most azonban ezzel az egész karanténnal az ember rákényszerül, hogy átgondoljon néhány dolgot és változtasson rajta. Így mostanában szoktam semmit tenni, konkrétan szemlélődni, esetleg bambulni. A telefon nélküli verziót még gyakorolni kell!
Rend és tisztaság
Minden lakásban vannak gócpontok, ahol csak úgy „maguktól” felhalmozódnak dolgok. Na ezekre a gócpontokra ráfókuszáltam a múlt héten és többet sikerült felszámolni belőle, amitől az egész lakás átláthatóbb, rendezettebb lett és jó érzés itthon lenni, mert nem nyomasztanak ezek a „háborús övezetek”.
Finom ételek
Heti menütervezés van és ez után készül a bevásárlólista, mert most nem szaladunk el az éjjel-nappaliba egy pohár tejfölért. Megvan a menü 7 napra és mindig a megelőző este választunk, hogy mi legyen másnap. Sokszor készítünk levest is, legtöbbször két fogás van. Egyszerű, de változatos és finom ételeket eszünk és mindig együtt.
A nagyszüleinkhez hasonlóan minden nap ugyanabban az időben eszünk ebédet. Minden nap 1:00-kor van ebéd. Tulajdonképpen ez a nap viszonyítási pontja és így mindenki tud a munkájával, tanulásával ehhez alkalmazkodni.
Jó könyvek
Van idő olvasni. A gyerekek mostanra már elkezdték lekötni magukat a szabadidejükben és így nekem is van megszakítás nélküli szabadidőm olvasni.
Elmaradt filmek
Sosem voltam az a típus, aki minden új filmet látott. Sok minden kimaradt filmek területén az életemből. Most azonban a karantén nagy lehetőséget adott, hogy ezeket pótoljam. Egy Netflix és egy HBO előfizetéssel egészen jó filmeket lehet találni.
Van időm fejlődni
Nagyon sok olyan szakmai anyagom van lementve vagy éppen könyv formájában, amitől tudnék fejlődni, de a rohanós napok mellett, nem, hogy nem valósítottam meg a benne foglaltakat, de el sem olvastam, meg sem hallgattam. Ezekre is szánok most időt. Nem mennyiségre hajtok, hanem egy-egy dolgot veszek górcső alá. Megkeresem a megfelelő anyagot hozzá, elsajátítom, majd elmélázgatok rajta néhány napig. Érlelem, hozzáteszem a saját gondolataimat, elveszek belőle másokat és csak ezek után valósítom meg őket. Kettővel már végeztem és olyan jól esik!
Van idő élni és megélni az életet
Na ez a legjobb a karanténban! Mindennek megvan a helye és az apró dolgoknak is megvan a jelentősége. Mostanában elkezdtem odafigyelni azokra a dolgokra, amik az élet szükséges velejárója, amik nap mint nap megtörténnek, de egyáltalán nem foglalkozok velük, mint például a fogmosás. Nem azt mondom, hogy lelkileg rákészülök és már szinte kiemelt programmá vált az életemben, sokkal inkább azt, hogy eddig úgy átsuhantam ilyen apróságokon és pörgött tovább a film, mintha nem is lettek volna ezek a dolgok, most meg úgy érzem, hogy vannak és a helyükre kerültek.
Ezt a 10 dolgot nagyon szeretném, ha a bezártság alatt olyan szinten beépülne az életembe, hogy tartósan ott is maradjon!
Egyre azonban érdemes figyelni, ha már eddig nem figyeltünk rá. Hogy tényleg ne rohanjunk, ne feszüljünk. Nem kell minden egyes online jógaórán jelen lenni, miközben kel a kenyér és megbeszéljük a gyermekkel a kovalens kötés rejtelmeit. Eddig eszeveszettül dolgoztunk és halmoztuk a feladatokat. Most nem kell újra habzsolni, ez alkalommal a szabadságot és nem kell bepótolni mindent, ami eddig kimaradt. Egyensúlyt kell teremteni és azt begyakorolni, jó alaposan, ahogy mire véget ér a karantén már része legyen az életünknek.
Réka mondta
Olvastál valami jó könyvet Zsuzsi?