Először Norbi, a fitnesszguru indította el a lavinát, hogy saját véleménye szerint definiálta az ideális nőt, akit nem hagy el a férje. Majd alig egy héttel később JLo 50 évesen a Super Bowl eseményén tökéletes alakját alig takaró fellépőruhában adott egy fantasztikus showműsort. Ezek után bárhova kattintottam a neten, mindenhol azt olvastam negyvenes nőktől, hogy 50 évesen bár ők is így néznének ki!
Ezek után íródott ez a rövid posztom:
Ha ötödikben az énektanárom nem mondta volna, hogy inkább ne énekeljek, mert rontom az osztály hangzását, akkor 50 éves koromra akár JLo is lehetne a példaképem!
Helyette 50 éves koromra szeretnék:
– csinosan kinézni, megfelelően takaró ruhában
– jó egészségi állapotban
– a férjemmel boldogan élni
– a szabadidőmet a barátainkkal tölteni
– a felnőtt gyerekeimmel egy asztalnál enni hétvégén
… és sok szép ékszert tervezni
Az énektanár azt mondta ne énekeljek, így ez a dolog korán eldöntetett. Nincs hiányérzetem!
E rövid bejegyzésem hihetetlen sok helyre jutott el. Bár kevesen merték a poszt alá megfogalmazni véleményüket, többen személyesen kerestek és fejtették ki azt, vagy csak jelezték, hogy hány helyen téma a posztom online és offline.
Mindenkit foglalkoztat a téma!
Mindenki szeretne jó nő lenni, legyen akár 20, akár 60.
A fenti beszélgetések elgondolkodtattak. Ki a jó nő? Hogyan definiáljuk a jó nő fogalmát társadalmilag és egyénileg?
Az össztársadalmi definícióra a médiának óriási hatása van. A média megírja, képekben megmutatja a követendő, de soha el nem érhető ideált: Jlo-t, akinek olyan feszes combja és feneke van, amilyen nekem szerintem a 20-as éveimben sem volt. Közben jönnek a szlogenek: 40, az új 20; 50, az új 30. A hétköznapi nő próbál megfelelni az úton-útfélen elébe tolt ideáloknak időt, pénzt, energiát nem kímélve. És mire jut?
A photoshoppolt képek, JLo, akit egy cikk szerint fél napon át sminkeltek, nem reálisan elérhető célok. Ott maradnak nők ezrei és százezrei megtörten, hogy nekik nem sikerült. Miért ezeknek a kívülről ránk erőltetett sablonoknak akarunk megfelelni?
Eddig a társadalmi elvárások, de kit tartunk mi személyesen jó nőnek? A média meghatározása után járjuk körbe saját magunk, hogyan gondolkodunk a témáról! Vagy már olyan szinten beszivárgott az életünkbe a média által végletekig tökéletesített nő, hogy nincs is saját gondolatunk?
Miért nem befelé próbálunk figyelni és megélni méltósággal a 20-as éveinktől egészen a végéig minden évtizedet, annak összes szépségével és örömével?
Én kifejezetten vártam a 40-et! Boldog vagyok a 4-essel kezdődő éveimmel, de nem tökéletes. 160 cm vagyok, vállalom az ősz hajam és az arányaimról röviden csak annyit, hogy egy cseppet sem bánnám, ha a csípőméretemből 10 cm-t hozzá tudna valaki adni a magasságomhoz. Mindeközben gondozom a testemet és vigyázok rá. Eljárok szűrővizsgálatokra, fodrászhoz, figyelek a kondíciómra, a súlyomra, szeretek csinos ruhákba, esztétikusan öltözni, kilakkozom a körmömet, de nem célom, hogy elérjem azt a derékméretet, amivel férjhez mentem.
Nem a testem határozza meg a női létem minőségét, nem ez határozza meg a boldogságomat!
De akkor mi?
A „jónőség” belül dől el. Jó nőnek lenni azt jelenti, hogy kiül-e az egész lényedre, hogy elégedett, boldog vagy. És ez nem más, mint, hogy eléred-e az általad támasztott elvárásokat a női léteddel kapcsolatban. Ha JLo a mércéd, akkor ez soha nem fog megvalósulni, ugyanis rajta egy komoly csapat dolgozik egy átlagemberhez képest végtelen büdzsével. Ez elérhetetlen! Természetesen nem azt mondom, hogy nem kell magasra rakni a lécet. Hiszen, a túlságosan alacsony léc lefelé visz, nem pedig előre. Pontosan ezért olyan célt kell kitűzni, ami kihívás, ugyanakkor reálisan elérhető!
Ezt a boldogságot és elégedettséget sokkal inkább az váltja ki, hogy hogyan élsz, nem pedig az, hogy mid van. A boldogság eléréséhez nem tökéletes külsőre és luxustárgyakra van szükség, sokkal fontosabb, mi van belül! Egy baráti beszélgetés, egy közös program, jó párkapcsolat vagy akár egy forró fürdő!
… és nincs olyan, hogy nekem ez, vagy az nem adatott meg. Hiszem és vallom, hogy nem a körülmények határoznak meg minket, hanem nekünk kell alakítani a körülményeket, a saját elvárásaink szerint, legyen az egy fél óra szabadidő, vagy egy minőségi emberi kapcsolat. Azt kell értékelni, annak kell örülni ami van, ami megadatott. Mindig meg kell látni a jelenben a jót, még akkor is, ha az mákszemnyi!
Igen, vannak rossz pillanatok, időszakok az életben. Akkor két lehetőség áll előttünk, az, hogy panaszkodunk, vagy azt az időt a probléma megoldására fordítjuk. Ez pedig mindenkinek a saját döntése!
Soha nem a testtől, egy ruhától, cipőtől lesz boldog egy nő, hanem a már meglévő boldogsága ül ki egész lényére és ragyog. A tárgyi dolgok, egy jó rúzs, egy szép ékszer ;-), csak kiemeli a már amúgy is meglévőt, tovább fokozza ezt a ragyogást! Azonban, ha a ragyogás nem belülről fakad, hiába minden körítés!
Pontosan ezért lehet jó nő az is, aki az átlagnál kicsit alacsonyabb, magasabb, húsibb vagy éppen kevesebb a haja, kisebb a körítésre szánható pénze, nincs párja, munkája és sorolhatnám… El kell fogadni a jelen helyzetet, egy picit feljebb tolni a lécet és dolgozni érte!
A női mivoltunk minőségét nem a média által elénk állított sztereotípiák, a márkás ruhák és plasztikai eljárások határozzák meg. Jó nőnek lenni nem más, mint elégedettnek és boldognak lenni. Ez ugyanis látszik az arcunkon és kisugárzik a környezetünkre!
Te is lehetsz jó nő, mert mindez benned van. Merd kialakítani a saját „jó nő” definíciódat és tegyél érte!
Vélemény, hozzászólás?