Mi az, amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Mikor kicsik voltunk, és a húgommal már meguntuk a Barbie babáinkat, én rajzoltam magunknak papír öltöztetős babákat, természetesen óriási, minden alkalomhoz illő ruhatárral.
Persze előbb utóbb ezeket is meguntuk vagy már nem tetszett a figura és akkor mindig újabbat és újabbat találtam ki helyette, mígnem már több papírbabánk volt, mint Barbie (ami nagy szó, mert őszintén bevallom Barbie babákkal is rendesen el voltunk látva).
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
A rajzolás szeretete mindig is megvolt bennem, ezért a szüleim rajztagozatos általános iskolába írattak be. Körülbelül ekkoriban döntöttem úgy, hogy márpedig én divattervező leszek, ha felnövök, és ezt még a gimnáziumi tanulmányaim alatt is így gondoltam, ezért érettségi után textiltervező szakra jelentkeztem, ahova azonban nem vettek föl, így előbb elvégeztem egy díszlet- és jelmeztervező asszisztensi, majd egy magyar szakot. Az egyetem alatt teljesen más dolgok kötöttek le, s észrevétlenül úgy alakult, hogy már nem rajzoltam többé. A harmadik egyetemi évem tájékán viszont óriási hiányérzetem támadt (talán ekkor már sejtettem, hogy nem vagyok a helyemen, nem azt csinálom, amit valójában szeretnék). Újra elkezdtem skiccelgetni, kitűzőket, hűtőmágneseket készíteni csak úgy magamnak és az ismerőseimnek. Kísérletezni kezdtem a színekkel, formákkal, figurákkal, hogy megtaláljam a saját stílusom, s őszintén szólva ez a kísérletezés még mind a mai napig tart.
Honnan inspirálódsz?
Nagyon szeretem a legkülönfélébb meséket (olvasni, hallgatni, nézni…). Talán pont ezért a rajzaim is meseszerűek kissé. Vonzódom a furcsaságokhoz, imádom a fekete-fehér fényképeket például a régi cirkuszokról, szeretek zenét hallgatni festés közben, és azt, ha az adott zene hatására alakulnak ki előre nem látott, nem megtervezett képek az ecsetem alatt.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Általában még nincsenek konkrét terveim, mikor leülök rajzolni. Kezembe veszem a ceruzát és a kezem elkezd magától rajzolni, én már gyakorlatilag nem is kellek hozzá. Persze van, hogy egy ötlet, egy figura megtetszik, és azt némileg megváltoztatva aztán más képeimen is felhasználom, ekkor persze már tudatosabb az alkotás folyamata is.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A képeimnek sokszor a fehér képezi az alapját és szinte mindig megjelenik a fekete is. Emellett szeretek kontrasztos árnyalatokat, színeket használni, ha van a képen valami pirosas vagy narancsos rész, szinte biztos, hogy megjelenik rajta a kék vagy a zöld is. Szeretem egy színnek több árnyalatát használni, egymásba folyatni a színeket.
Melyik a kedvenc eszközök, szerszámod?
A tollaim, ecseteim és persze az akrilfesték. Mindig csak az alapszíneket veszem meg, mert nagyon szeretem magamnak kikeverni a különböző árnyalatokat.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?
Mivel általában nem tervezem el előre, mit fogok festeni, mindig nagyon boldog vagyok, ha valamiről azt érzem, hogy ez most jól sikerült. Elég kritikus vagyok magammal szemben, így egy-egy jól sikerült darab után még lelkesebben vágok neki az alkotásnak.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Nem telik el úgy nap, hogy ne szeretnék valamit megtartani magamnak, persze ezt a késztetést legtöbbször szerencsére le tudom küzdeni (különben hordhatnék úgy egy kabátot, hogy minden négyzetcentiméterét kitűző borítja, és sok kép nem találná meg boldog tulajdonosát, ha az asztalomon halmoznám fel csak őket).
További információk a Poisjardin facebook oldalán!
Vélemény, hozzászólás?