Ökotudatos olvasók figyelem, most egy igazi csemege következik. A BlessYou textilzsebkendő és textilszalvéta kollekció tervezőjével, Subai Orsival beszélgettünk.
Mi az, amit életedben először készítettél, és a mai napig emlékszel rá, vagy éppen meghatározó volt?
Életem legmeghatározóbb varrásélménye a saját esküvői ruhám volt. Rengeteget varrtam már lánykoromban is, és az esküvőnk után is, ezek között voltak szintén különlegesebb dolgok – kanapé újrakárpitozásától motoros lábszárvédőn át plüss szifakamajom kezeslábas (-farkas) rugdalózóig –, de a legnagyobb bevállalás az az esküvői ruhám volt. Szüleimmel ellentétben én egyáltalán nem izgultam, sikerülni fog-e, elkészül-e időre… Az esküvőnk előtti napra is maradt még utolsó simítani való, de pontosan olyan lett, mint amit megálmodtam, abszolút az én stílusom, tökéletesen testhezálló lett, a férjemnek is nagyon tetszett, és büszke volt rám. Tuti siker. Szüleink meg azóta is aggódnak valamin, de az is igaz, hogy most már én sem mernék belevágni, és én is izgulni fogok, ha nagylányunk esetleg erre vetemedik majd.
Tanultad ezt a szakmát, vagy autodidaktaként vágtál bele?
A családunkban mindig is jelen volt a kreatív alkotás. Felmenőimnek nem adatott meg a lehetőség, hogy komolyabb szinten műveljék, esetleg művész válhasson belőlük, de mindenki megtalálta ebben a saját lehetőségeit, saját útját – így épültek családi házak, készültek fa bútorok, hímzett terítők, hét fogásos ünnepi ebédköltemények, életrajzi regények stb. Amióta az eszemet tudom, bennem is folyton élt az alkotni vágyás. Kiskoromban, emlékszem, szombat reggelenként alig vártam, hogy legózhassak. Már az ágyban (amikor csörögni-zörögni még nem lett volna szabad) pontosan kitaláltam előre az építés részleteit. Később, anyaként, a szoptatós időszakra volt ez még nagyon jellemző: a varrás minden részletét, sorrendjét, cérnacserét, mindent a legapróbb részletig kitaláltam, aztán fektetés után villámgyorsan, mint egy gép, pikk-pakk, már csak meg kellett varrni. A BlessYou textilzsebkendő kollekció is úgy született meg nyolc évvel ezelőtt, hogy valamit varrni akartam, ugyanakkor mindenképp valami újat alkotni. Így forrott ki a design textilzsepi, amilyen itthon Magyarországon akkor még nem volt.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Számomra az alkotás egyre inkább a képzelet síkján valósul meg. Ez tökéletesen egybevág az életformámmal, a család mellett. Többórás egybefüggő kétkezi munkára nem is lenne lehetőségem. Sokszor csak pillanataim, perceim jutnak a munkával foglalkozni. Szinte sose az íróasztalomnál ülve jönnek a gondolatok. A legjobb ötletek legtöbbször éjszaka, félálomban, vagy a reggeli oviba vezető séták alkalmával, vagy az ebéd kavargatása közben, vagy a legelképesztőbb pillanatokban jönnek, ezek általában villanásként kezdődnek, aztán szép lassan formálódnak. A leghosszabb idő mindenképp a megvalósításuk, néha több év. (rajzolsz és tervezel vagy kezedbe veszed az anyagot és az formálódik vagy jön egy gondoltat és akkor azt valósítod meg?
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Családi vállalkozásunkban mindig is én voltam a hebehurgyább, szétszórtabb, hirtelen ötletektől vezéreltebb, a férjem a számok, táblázatok és szabályok embere. Kérésére igyekszem ebben is egyre tudatosabb lenni: ha őszre készülünk, akkor őszi hangulatú mintákat keressek, ha kifogyóban van a kisautós mintám, mindenképp valami másik nagyon fiúsat keressek helyette, de a polcok előtt, bizony, sokszor elragad az érzelem, és ami nagyon megtetszik, abból úgyis BlessYou textilzsebkendő lesz!
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Ha a fizikai részére gondolunk, akkor azt, amikor valamelyik viszonteladó boltunk úgy rendel, hogy „kérünk 100 szett zsebkendőt, szezonális mintákkal”. Na, itt szárnyal a képzeletem, gyönyörködök kedvemre, élvezem, ahogy összeállnak a kezem alatt a szebbnél szebb variációk, szívem szerint nem is készülne két egyforma szett. Az az igazság, mint majdnem mindegyik munkafolyamatra, erre is van, akit megkérhetnék/kiadhatnám, de valahogy mindig úgy alakul, hogy ezt én csinálom.
Ha elvonatkoztatunk a fizikai alkotástól, akkor az egyik az alapanyag beszerzése: a textilboltok polcai előtt gyönyörködni, és beszívni a színeket és mintákat. A másik pedig, ha valamit fejleszteni lehet/kell. A legújabb lépés most a saját webshopunk, rengeteget lehet vele bíbelődni, hogy egyre szebb, egyre profibb legyen.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
A legnagyobb örömöt eddig a papírvágógép jelentette, amit az egyik névnapomra kaptam: előtte ollóval vagdostam a papírcsíkokat, amikkel átkötöm a termékeimet. Nem is tudtam elég szép egyenesre vágni, na, meg nem is volt túl hatékony.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Nem egészen ez a kérdés, de a kedvenceim mindig az egyedi megkeresések, személyes ajándékmegvalósítások – keresztelőre hímzett csipkés zsebkendő, egyedi mintával nyomtatott textilmaszk stb. –, mindig nagyon örülök ezeknek a megkereséseknek!
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Igen, a hatszögletű zsepijeink! Még sok évvel ezelőtt a Frankfurti Könyvvásáron járva megakadt a szemünk egy hatszögletű könyvön. Innen jött az ötlet, hatszögletű zsebkendőket fogunk varrni, ilyet még senki nem csinált, és tök szépen néznek majd ki! Nagy lelkesedéssel nekiláttam a megvalósításnak. Eleve problémás volt a kiszabás, ráadásul nem is lettek szépek. Sokkal nehezebb szépen szegni, mint 90 fokban. Felhajlott, gyűrődött, sehogy sem sikerült. Félretettük egy dobozba pihenni a darabokat. Aztán pár év múlva, amikor a mostani profi varrónőinkkel kezdtünk együtt dolgozni, gondoltuk, itt az idő. Valóban, gyönyörűen el is készítették, már csak össze kellett volna hajtogatni, lőni pár termékfotót, és berobbanni a világpiacra. Nem, a hatszögű zsepit összehajtogatni sem lehet rendesen. Visszakerültek ismét a dobozba. Egy-két év múlva jutottunk el oda, hogy elfogadjuk, nem fognak a portfóliónkban hatszögű zsepik feltűnni, úgyhogy meghirdettük a követőinknek, hogy aki kér, kap egy-egy mintadarabot, és találja ki, hogyan lehet használni. Pillanatok alatt elfogyott a készlet, és nagyon vidám visszajelzéseket kaptunk!
Alkotáson kívül mit csinálsz?
A gyerekek születése előtt, és talán majd kicsit később, ha nagyok lesznek, újra: szeretek kirándulni, motorozni (utasként), síelni, társasozni. Utazni, nézni ki az ablakon, és nem törődni vele, visszatalálnék-e.
Kertben fáról/bokorról enni a gyümölcsöt. Saját teakeverékeket készíteni.
Nézni a házak kivilágított ablakait kintről, és elképzelni, milyen jó lehet odabent. Megmenteni mindenfélét, amit mások kidobnának.
A mindennapjaink most zömmel a gyerekek körül forognak: a legnagyobbal olvasónaplót írunk, a másiknak segítek megszárítgatni a lakksprayvel frissen lefújt, saját készítésű bűvészpálcáját esős, hideg időben, a harmadikkal Bolyai matekverseny-feladatokat oldunk meg, amíg sül a denevér alakú sütőtökös muffin. Eközben a negyedik már régóta hív, hogy segítsek megkeresni a Lego mérgespókját, mert anélkül sehogy se tudja tovább építeni a dzsungel terepjárót, az ötödik meg közben fülig érő szájjal vigyorog a könyvesszekrény szélén egyensúlyozva, hiszen éppen most sikerült felmásznia először!
Hobbim az, hogy humorral, lehetőleg jókedvűen éljük meg mindezt egyszerre. De, mivel nem vagyok atomnő, van, hogy éppen nagyon nehéz, elkeseredek, elbizonytalanodom, hogy van-e értelme ennek az egésznek. Ilyenkor nagyon nagy megerősítés a soraitokat, a sok pozitív visszajelzéseteket, hálás köszöneteket olvasnom, ne fukarkodjatok vele!
BlessYou ajándékcsomag pottyan
A BlessYou műhelyben jártunk (15 órától)
Szilágyiné mondta
Nagyon szépek!