A színdinamika, a színek tudománya, nagyon érdekesnek hangzik. Ha elmesélem azt is, hogy ezt tanulni is lehet az még érdekesebb. Biztosan lehet jól és rosszul tanítani. Azt hiszem nekem ez utóbbiban volt részem. A Műszaki Egyetem Építész Karán volt szerencsém ez a tárgyat hallgatni vagyis inkább festeni. A félév elején volt egy vagy két nagy előadás, majd a félév kétharmada arról szólt, hogy hogy a könyvben lévő különböző színköröket és egyéb ábrákat kellett egy az egyben megfesteni. A színkör megmaradt az emlékezetemben és a padláson is. 1×2 cm-es kis papírokat kellett befesteni úgy, hogy az száradás után pontosan a könyvben látható színű és telítettségű legyen. Ezért annak ellenére, hogy a félév vége felé volt néhány színkombinációs feladat, nem tartozott a kedvenc tárgyaim közé.
színdinamika
Valami azonban mégis megmaradt, vagy éppen az ott keletkezett űrt próbálja betölteni. A színek iránti lelkesedésem. Ez pedig olyan erős, hogy mások, a munkáim alapján is észreveszik ezt. (Mikor a januári kérdezősködésem során megkérdeztem, hogy mi a legjellemzőbb a panyizsuzsi ékszerekre sokan válaszoltátok, hogy a színhasználat.) Ez nagy örömmel tölt el, hiszen tényleg ez a munkám egyik legfontosabb része. Mielőtt még bárki megkérdezi, hogy mi a receptem vagy hogyan csinálom, el kell, hogy mondjam: nem tudom. Csak úgy rendezgetem az üvegeket, hol teljes táblát, hol csak hulladékokat és nézegetem őket, próbálgatom, aztán beugrik valami és helyére kerülnek a színek. Harmónia és nyugalom: ebből ékszer lesz.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy új színes üvegek érkeztek a műhelybe, s ahogy kibontottam őket olyan szépek voltak együtt, hogy akár egy vázlat is lehetne a legújabb ékszerekhez. Tetszenek, így ahogy vannak!
Szentpyr mondta
Emlékszel, egyszer írtad nekem, hogy egészen másképp gondolkodunk a színekről és mégis…:)
Most én is ezt érzem. És nagyon érzem a mégist, vagyis, hogy nagyon tetszenek a te harmóniáid!
Egyébként szóról-szóra így vagyok a szín rendezgetéssel csak éppen fonalakkal!:)
panyizsuzsi mondta
Nekem nagyon sajátos a világom, színben, lakberendezésben, öltözködésben. Ennek ellenére sokminden más is tetszik. Példál nagyon szép tud lenni egy polgári lakás a nagy terekkel, kiművelt ajtókkal vagy akár a brutálisan minimál is. Szeretem, de nem én lennék.
Ezért is nehéz az építész szakma. Az utolsó ház amit terveztem (átlakítás) egyik barátaimé volt. Nagyon nehéz volt, hogy Ők is szeressék és én is. Kétfelé kellett megfelelni!