4. osztályos koromban a magyar tanárnő ezt az idézetet íratta a fogalmazás füzetünk elejére. Nem nagyon szerettem. Nagyon nm szerettem. Hosszú volt és szépen kellett írni. Meg akkor nem is értettem, hiszen akarni az ember abban a korban nagyon tud.
Azóta felnőttem és megértettem ezt az idézetet. Mikor a gép elé ülök sokszor és percek, órák mennek az ide oda kattintással. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy még semmit nem tettem, csak kattintgatok. … és ez nem jó így!
… tenni, tenni kell!
Vélemény, hozzászólás?