Vasárnapi világmegváltós sorozatomban a minket körülvevő világ jelenlegi állapotáról írtam és írom meg a véleményemet. Ennek fontos része, hogy tavaly a Balaton-Felvidéken vásárolt pincénket hogyan újítjuk fel. Bár a kettő nem tűnik szerves egységnek, de bennem nagyon is az. A Balaton-Felvidék és a pince, nekem az elvonulást, a nem dolgozást és a világ kívülről szemlélését jelenti. Ennek a néhány napos életmódváltásnak része a tűz, a bogrács, a budi és a mosogató lavór, ami számomra a lassú életnek már-már szimbólumai.
Ezeken a hosszú hétvégéken a gyerekekkel is több időt töltünk és külön programról sem kell gondoskodni. Szinte övék az egész hegy, óriási a tér és a játszás, a „program” magától jön. Úgy, mint az a vadnyúl, aki múlt héten arra tévedt. Először nézték, csodálták, majd meg próbálták megfogni. Nyúlkergetés lett belőle. A nyúl nyert. Sebaj, hagy tanulják a természet rendjét, ezt padban ülve úgysem fogják sosem elsajátítani.
A múlt heti program része volt a szalonnasütés, aminek a végén „cigizni” akartak a lányok. (Cigizés: tűzbe lógatott, parázsló végű bottal való nőcis illegés-billegés és ehhez párosuló csevej). Mikor nekiláttak eszembe jutott, hogy milyen jó fotókat lehetne csinálni ebben a sötétben a tüzes végű pálcákról. Nem kellett kétszer mondani, azonnal akadt lelkes jelentkező, aki lóbálta a botot és továbbgondolta az ötletemet.
Rajzolt gyorsan és meg-meg állva. Volt, hogy stabilan tartottam a kamerát, volt, hogy bemozgott. A legszebbek mégis a neveik lettek!
Vélemény, hozzászólás?