Már régóta nem írtam a Balaton-felvidéki nyaralónk változásairól. Ennek az volt az alapos oka, hogy nem történtek változások a tavalyi évben. A férjemmel együtt mindketten annyira elfoglaltak voltunk, hogy a nyaralóra nem jutott idő, energia, így nem született blogbejegyzés sem.
Idén azonban visszatértünk a rendes kerékvágásba és a konyhában ismét történtek újítások. Már régóta terveztem, hogy a sötétbarna minigáz típusú gáztűzhelyet egy rendes sütő és főzőlap kombóra cserélem ki. Idén ennek jó apropója lett, mert amikor első alkalommal lejöttünk a nyaralóba, nem tudtam beindítani ezt a 20-30 éves csodamasinát. Egyértelmű jel volt, eljött az idő a váltásra!
Először is kimértem, megterveztem, hogy hány és milyen elemere lesz szükségem. Az IKEA konyhákban pontosan ez a továbbépíthetőség a nagy előny, hiszen a modulrendszer csak nagyon ritkán változik, így van lehetőség átalakítani, fejleszteni. Sütőm már volt, beszereztem hát egy kerámia főzőlapot. Mivel így a pult hosszabb lett, egy újabb pultlap is szükségeltetett. Néha annyira felpakolva mentem le a Balatonra, mint egy építőmunkás. Hol egy sütő, hogy egy pult volt a csomagtartómban, visszafele, meg szállítottam a befőzni való barackot.
Első lépésként el kellett vezetni az áramot a kerámia főzőlaphoz. Ezek után javítottam, festettem a fali vésés nyomait és a régi szekrényelemek visszakerültek a helyükre. Az új szekrényelemet magam építettem össze és a sütőt is be tudtam üzemelni ( a konnektorba kellett bedugni!). A pulthoz már asztalost hívtam, mert a főzőlapot szépen kellett bevágni és a főzőlapot ismét szakember kötötte be.
Mivel az új szekrényelem miatt új pultra volt szükség a régi feleslegessé vált. A szívem szakad meg, hogy egy tömör fa pultlapot csak úgy kidobjak. Mindenképpen valamilyen funkciót kerestem a 60x120cm-es tömörfa lapnak.
Már régóta nagy vágyam ebbe a konyhába egy óriási asztal, ami mellé le lehet ülni hosszú közös reggelikhez, vacsora után jókat beszélgetni és kártyázni a gyerekekkel vagy éppen batárokkal borozni. Egy olyan asztalt szerettem volna, ami mellé odagyűlik a családunk és a barátaink. Jó ideje vadásztam ilyenre. Nem feltétlen újra gondoltam egy régi nagy kecskelábakon álló hurkatöltő asztal simán megfelelt volna, de egyik ócskapiacon sem láttam ilyet. Most azonban itt volt ez a fa lap. Kiszámoltam, ha az asztalos minden oldalon 20 cm-rel megtoldja, akkor lesz nekem egy 100×160-as asztalom, ami tökéletesen megfelel a célnak. Lap tehát már volt.
A konyha mögött a pincében pedig régóta állt egy rozsdás asztalláb, amit a férjem
mindig ki akart dobni, de én nem hagytam. Ezt először homokfúvattam, majd világos penészzöld színre színtereztettem. Ezt e bejegyzés már ennél az asztalnál írom.
Ami még kiderült a nyáron, hogy a sparhelt, amit nagyon szeretek, akár fűteni, akár főzni rajta, lyukas, méghozzá nem is kicsit. Így ennek mennie kell, ezért jövőre egy kisebb kályhát tervezünk beépíteni, ami a tavaszi és őszi hétvégéken képes kifűteni a konyhát!
Ez a kép pedig a reggeli kávézás közben készült!
Anikó mondta
De jó, hogy újra írtál a nyaralótokról. A fürdést, tisztálkodást hogyan oldjátok meg?
panyizsuzsi mondta
Ez egy olyan szőlőhegy, ahol van villany is és vezetékes víz. Így tudunk mosogatni és zuhanyozni is!