Kiszakadni a mindennapokból és egy kis szellemi táplálékot szívni magunkba a hétköznapok zsúfoltsága miatt alapból kihívás. Azonban a jelen furcsa, már-már a vírus által meghatározott világunkban még inkább fontos és szükséges. Bár én kultúrát elsősorban a képzőművészeten keresztül szoktam magamba szívni, tegnap meghatározó operaélményem volt!
Az Eiffel Műhelyházban jártunk a Ments meg, Uram! című modern opera premierjén!
A történet egy apácáról, Helen nővérről és egy halálra ítélt kapcsolatáról szól. Szellemileg két síkon mozog a történet. Egyrészt kiválóan bemutatja egy elítélt, a családja valamint a sértettek lelki állapotát, vívódásait és az elfogadáshoz, valamint a megbocsájtáshoz való hozzáállásukat.
Közben mindezeken keresztül bemutatja a halálbüntetés intézményét, annak visszásságait és kőkeményen küzd ellene. Ezt a filmben az elítélttől elhangzó egyik utolsó mondat foglalja össze tűpontosan.
Nem mondom, hogy könnyű olvasmány (mert könyv készült belőle először) film vagy éppen opera. Sokkal inkább elgondolkodtató. Én moziban láttam először és életem egyik legmeghatározóbb filmélményévé vált. Akár hányszor elém sodorja az élet, mindig napokat gondolkozok rajta.
A tegnap bemutatott darab az Egyesült Államok legtöbbet játszott modern operája. Bár nem vagyok színházi, még kevésbé opera szakértő, az előadásnak remek megoldásai voltak, amiből tökéletesen átjött a szereplők érzelmi, lelki állapota. Az egyik kedvenc részem Helen nővér szinte véget nem érő autóútja, mikor első alkalommal megy a börtönbe Josephet, a halálraítélt gyilkost meglátogatni. Ez a jelenet a stilizált ugyanakkor duinamikus háttérrel egy belső utazás, melyben benne van az apáca összes kételye és bizonytalansága.
Különleges jelenet volt, a szülők quartettje is a kegyelmi tárgyalás után, amikor kérdőre vonják az apácát, hogy az ő lelkükkel miért nem foglalkozik. A számon kérés közben hétköznapi mondataikat hajtogatják, amit mi magunk is ezerszer mondunk a gyerekeiknek, melyek teljesen banálissá válnak az abban a helyzetben, ugyanakkor tükröt tartanak a néző elé.
Az egyik legkifejezőbb zenei rész Joseph édesanyjától hangzik el, aki a kegyelmi tárgyaláson beszédével mindent megtesz, hogy a fiát megmentse a haláltól. Az összetört anya, aki önmagát is okolja a történtekért, ugyanakkor feltétel nélkül szereti a gyermekét!
Mindez jelzésértékű díszletekkel és fantasztikus szólistákkal. Fantasztikus operaélmény volt! Azonban a blogbejegyzésem nem itt ér véget…
Helyesebben nem tegnap kezdődött… Az azonos című filmet 20 éves korom körül láttam és óriási hatással volt rám. A film magyarországi megtekintése után alig néhány évvel később az Egyesült Államokban tanultam. A tanulmányaim első hetében a messzebb lévő campuson kellett egy papírt elintéznem. Ismeretlen folyosókon bizonytalanul lépdeltem. Ma is előttem van az a faliújság a nemzetközi iroda felé vezető folyosón, amin ez a felirat állt: DEAD MAN WALKING! A film, ami nekem annyira tetszett! Közelebb léptem, elolvastam. Sister Helen Prejan előadása lesz a nagy auditóriumban. Azonnal jegyet vásároltam és alig egy héttel később ott ültem a nagy előadóban és élőben hallgattam Helen nővért, ahogyan óriási hittel beszél a halálbüntetés eltörléséről és az elítéltek, családjaik és az áldozatok hozzátartozóinak pasztorálásáról. Ebből az előadásából tudom, hogy ezek az események valóban megtörténtek. A történetiségét a dolognak mindösszesen az adja, hogy ez nem egyetlen ember története. A filmbe és az operába is több halálraítélt lelki kísérésének az élményeit és tapasztalatait gyúrták össze. Óriási élmény volt a nővér előadása! Sugárzott belőle a hit, az élet igenlés, ugyanakkor a küzdelem, hogy megváltoztassa az államnak ezt a kegyetlen és erkölcsileg vállalhatatlan büntetési módját.
Azóta is őrzöm Helen nővér könyvét és azt hiszem itt az ideje újra olvasni!
Tizenhét évvel később, 2020. szeptemberének egyik korai reggelén Budán volt dolgom és egy felesleges órám. A Széllkapu felé vettem az irányt, hiszen szerettem volna megnézni. Ahogy a reggeli fénysugarak közt sétáltam, ismét egy hirdetőoszlopra lettem figyelmes: Ments meg, Uram! Ezúttal opera…
Ez volt az utolsó felvonás!
Ma reggel olvastam a hírt, hogy az Opera egy ideig felfüggeszti a próbáit és elmaradnak ez előadásai. A Ments meg, Uram! című opera legközelebb februárban és márciusban látható. Részletekért kattints ide!
Nézzétek meg!
Vélemény, hozzászólás?