Ma a Fibula márka és a hozzátartozó showroom két designere, Nagy Dorottya és Kránitz Orsolya mutatkozik be itt a blogon!
Mi az, amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Talán nem ezt készítettem először, de hosszú ideig társam volt egy fehér alapon piros pöttyös táska. Egyszerű darab volt, de nagyon szerettem, rongyosra hordtam, még az egyetemi felvételimre is elkísért, amolyan kabalaként.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetmen végeztem 2011-ben, textil szakon kötő szakirányon. Másodszori nekifutásra vetek fel az egyetemre, de jó is volt még egy évet érlelődni Kopek Rita rajziskolájában. A diploma után harmadmagammal formaruhák készítésével kezdtünk foglalkozni és meg is nyertük a MOL formaruha pályázatát. 2012-ben Kránitz Orsolyával megalapítottuk a közös márkánkat Fibula néven, ami a Design Héten mutatja be a második kollekcióját.
Honnan inspirálódsz?
Személy szerint rám nagy hatással van az utcai divat, az a transzformáció, amivel a hétköznapi emberek a maguk képére formálják a designer darabokat. A tervezésnél is előtérbe helyezem a hordhatóságot és a praktikumot. Orsihoz inkább az elvont inspirációk állnak közel, jobban hatnak rá az építészeti terek vagy a szobrok keltette hangulatok.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Az alkotás folyamatát mindig az inspiráció gyűjtéssel kezdjük. Először csak egy hangulatot keresünk, amihez apránként színeket, formákat és anyagokat társítunk. Sajnos a megvalósításba gyakran közbeszólnak a lehetőségek. A nehezen beszerezhető kellékek, késve megérkező anyagok, ami néha nem engedi olyan szabadon szárnyalni az alkotói fantáziát.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A kollekció konkrét színei nagyban függenek a beszerezhető anyagoktól. Számunkra nagyon fontos, hogy nagy százalékban használjunk természetes anyagokat. Még akkor is, ha ez alkalmanként kisebb színválasztékot jelent. A forma – anyag – szín hármasa erős kölcsönhatásban egy hosszú folyamat során alakítja kis a kollekciók végleges képét.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Talán legjobban a rajzolás, tervezés fázisát élvezem a munkámnak, így a rajzeszközeimet nagy becsben tartom. De ha valami különlegességet kéne említenem, akkor a kötőgép lenne az, ami nagy szerepet kapott a téli kollekciónkban. A kötött ruhadarabokat mind saját kezűleg készítettük.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?
A tervezés után a legizgalmasabb az, amikor a mintadarabokat először látja készen az ember. Mindig izgatottan bontogatjuk a varrodából kapott csomagokat. Felpróbálgatjuk őket, kivasaljuk és kirakjuk a showroomban. Jó rájuk nézni, ahogy szépen sorakoznak a vállfákon és látod, ahogy a tervekből végre valóság lett.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad
Az egyetemi évek alatt készített munkáimat mind megtartottam. Nincs szívem megválni tőlünk ugyanakkor nem is szoktam hordani ezeket a ruhákat. Túlságosan féltem őket, tudva hogy mennyi munka van bennük, gyakran nehezen reprodukálható darabok.
De azok a darabok, amik más tulajdonába kerültek sem kevésbé kedvesek a számomra, hiszen azért választottam ezt a szakmát, mert az tesz boldoggá, ha látom, hogy a ruháimat felpróbálva felcsillan az emberek szeme.
Erika mondta
Ez nagyon szép!!!
H. Adri mondta
Vagány és egyedi