Engelhardt-Marosy Gabriella először hobbiból kezdett el varrni, de mára már a gabolinoart márka tulajdonosa. Főként táskákat és baba termékeket készít. Ma vele készítettünk interjút!
Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Van egy meghatározó darab az életemben, amit még gyerekként készítettem és azóta is amolyan kincsként őrzöm. Ez egy kicsi, bőr, patentos tárca, amit kézzel varrtam össze a két oldalán, a patentot is bele és a dekorációt pedig ráragasztottam. Itt talán nem is az elkészített tárgy az, ami kiemelkedő a történetben, hanem az az érzés, ami ott erős lenyomatként maradt meg bennem. Az, amikor az barkácsoláshoz bezárkóztam a szobámba, magam voltam és alkothattam. Ekkor született meg bennem az az érzés, hogy ha felnőtt leszek, szeretném ha lenne egy műhelyem, ahol alkothatok.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Nem tanultam, teljesen autodidakta módon sajátítottam el a varráshoz szükséges eddigi tudásomat. Rég bennem volt az érzés, hogy szeretnék megtanulni varrni. Aztán egy nap, amikor az akkor 9 hónapos lánykám, valahol a séta során sajnos kiejtette a babakocsiból az alvókendő manócskáját, megpecsételődött az utam. Ugyanis próbáltam neki beszerezni másikat, de sehol sem találtam azt a fazont. Ekkor gondoltam, hogy akkor megvarrom én magam. Ahogyan kerestem a megfelelő anyag után, az a sok színes textil, ami hirtelen körülvett, egyszerűen megbabonázott. Ötletek tárházát kezdte felszínre hozni bennem, amiket szépen sorjában, az alvókendő megvarrása után elkezdtem megvalósítani. Természetesen azokhoz már beszereztem egy varrógépet is.
Honnan inspirálódsz?
Sok minden hatással tud lenni rám a mindennapokban (pl lakberendezés, különféle tárgyak, színek hatása), de úgy érzem talán legjobban azzal töltődöm és inspirálódok, ha egy szorgos hét után hétvégén (vagy akár ez lehet hétközben is ) ki tudok mozdulni vagy a természetbe vagy pedig valamilyen kis városi, mondhatni macskaköves utcás közegbe. Szeretek akár csak leülni egyet az utca forgatagában egy kávéra, sütire, rácsodálkozni a szép építészetre, ami körülvesz, vagy elmerengeni egyet a Duna parton. Ha pedig az erdőben sétálok, a fák, az ösvények, ahh, szerintem lehet nem is kell ezt részletezzem. A természet minden rezdülésére rá tudok csodálkozni, szeretek velük jelen lenni. Ezek után mindig nagy löketet érzek, hogy visszaüljek a varrógép elé és készítsek valami szép, maradandót.
Hogyan tervezel meg egy táskát?
Van, hogy megszületik a fejemben egy elképzelés egy gabolinoart táskáról, amit aztán lerajzolok, alakítgatok és utána keresek hozzá anyagot, hogy mi lenne az, amivel jól mutatna az adott modell.
De olyan is van, hogy egyszerűen beleszeretek egy anyagba, de még akár jó darabig nincs meg a konkrét forma, hogy milyen módon kellene testet öltsön, csak egy irány, hogy mégis egyszerűbb, minimalista táska lehetne belőle vagy valami komplexebb darab. Kényszeríteni sosem tudom az ihletet, hogy na akkor most találjak ki valamit az adott anyaghoz, úgy érzem mindennek megvan a maga ritmusa, ideje, amikor és akinek az készülni fog.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Az, hogy mely színek vagy minta az, amivel azt érzem, hogy épp szívesen dolgoznék, a hangulatommal, érzéseimmel függ össze. Többnyire igen színes anyagokkal dolgozom és abszolút hiszek is a színterápiában, hogy ezek jótékonyan tudnak hatni ránk. Így azokkal a színekkel szeretek dolgozni, amik engem is épp pozitív ingerekkel, hatásokkal töltenek el. Mivel minden elkészítette darabbal a saját rezdüléseimet, szeretetemet is továbbítom a táskákkal (legalábbis én így élem meg), így mindenképp fontos számomra, hogy csakis olyan anyagot válasszak, ami örömteli, pozitív érzéseket vált ki belőlem.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Ha azt mondom, hogy maga a varrógép, akkor gondolom nem mondtam nagy meglepetést. De valóban így van. Szeretem a működését, hogy általa tudok darabokat szépen összeilleszteni. Ugyanakkor van egy másik kedvencem is, ami a szabóolló. Bár a gyorsabb munka érdekében többnyire körkést használok a szabásnál, de a szabóolló gyerekkorom óta nagy kedvenc. Egyszerűen nagyon tetszik az a hanghatás, ahogy az ollóval vágjuk az anyagot. Gyerekként is szerettem hallgatni, ahogy édesanyám az étkező asztalon szabja ki az adott mintát. Ez a jól eső érzés azóta bennem van ha hallom.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
A szabás utáni varrós fázisok a kedvenceim. Ahogy egymásra épülnek a különféle darabok és ezáltan szépen lassan elkezd testet ölteni a táska. Az egész varrós művelet végső megkoronázása, amikor az összevarrás után ki kell fordítani színére a táskát és azzal születik meg a remekmű. Az egy izgalmas momentum, hisz ott még kiderülhetnek huncutságok. Ott derül fény mindenre, hogy minden szépen a helyére került-e.
Melyik a kedvenc gabolinoart táskád? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Ez egy nehéz kérdés számomra, mert szinte minden elkészült darabnál az érzem, hogy ahh, de megtartanám. Ez különösen a színek miatt igaz és valószínűleg összefügg azzal, amit korábban írtam az anyagok, színek választásánál. Mert épp akkor arra a színre volt szükségem, hogy azzal dolgozzak. Ugyanakkor volt egy Everyday táska, amihez egy mandalás mintázatú csodás anyagot használtam és nagyon szerettem volna végül magamnak is készíteni egyet, de elfogyott az anyag és nem tudtam már beszerezni. Nagy népszerűségnek örvendett, így vittem be egyet a XII.kerültei üzletbe is, ahova szállítok. És ez volt a szerencsém, mert valamiért ott mégsem talált gazdára az a táska, és így egy idő után visszakerült hozzám és úgy döntöttem, akkor ezt most megtartom.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
A varrós alkotáson kívül nagyon szeretek még horgolni különféle darabokat a család számára (sapka, tároló kosarak, ékszer, korábban amigurumi figurák). Továbbá imádok kimozdulni a természetbe, rengeteget vagyok képes gyalogolni, túrázni.
Az utóbbi években nagyon megszerettem az országúti biciklizést is, így egy közös tekerés szeretett férjemmel mindig felemelő élmény és remek sportolási lehetőség is számomra.
Ami még teljesen begyűrűzött az életembe és muszáj megemlítenem, mert a mindennapjaim részévé vált, az a jóga. Nem csak, mint mozgásforma, hanem mint meditációs és önismereti „eszköz”. Pár éve már volt, hogy eljártam órákra, de valami ott hiányzott. Most megtaláltam azokat a fórumokat, amik és akik segítségével sokkal tudatosabban gyakorolhatok, fejlődhetek.
Íme, a Gabolinoart táska műhely! (15 órától elérhető)
Fabu Sándorné mondta
A Gabolinoart táskák egyediek, eddig nem ismertem a márkát, a nyereményjáték pedig csúcs!
Icu mondta
Gyönyörűek!