Még WAMP-os koromból ismerem Juhász Dórát. Táskái, kiegészítői mind színeiben, mind vonalvezetésükben nagyon letisztultak. Szeretem ezt a fajta egyszerűséget. Az ilyen kiegészítők teret engednek a viselője gondolatainak: jól kombinálhatóak és szinte bármilyen jellegű ruhatárba beileszthetők!
Mi az amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Erről inkább emlékem van, mert gyerekkoromban történt. Miután felvettek a MOME-ra (az akkori Iparművészeti Egyetemre), anyukám mesélte, hogy tulajdonképpen sosem gondolta, hogy ezt a pályát választom, de utólag már összeáll neki a kép: gyerekként babázás helyett babaruhákat készítettem, az ő megmaradt anyagaiból (sokat varrt akkoriban) próbáltam síkból térbe varázsolni azokat a trükkös szabásmintákat, és mindig meglepődtem hogy ami a babán egy szoknya vagy ingecske, az síkban miért háromszög vagy téglalap.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Közgazdasági gimnáziumba jártam, az AKG-ba, ahol lehetőségünk volt rengeteg szakkörön kipróbálni magunkat. A sulinak fotó laborja, tűzzománc műhelye és varrodája is volt, és itt mindent kipróbáltam, ami érdekelt és tetszett. Megmaradt a textilek, ruhák, formák iránti érdeklődésem, és így felvételiztem a MOME-ra. Kissé kakukktojásnak éreztem magam, mert mindenki más körülöttem sokkal „komolyabb” (közgazdasági, jogi) pályára készült, és nagyon izgultam, hogy ez az álmom megvalósuljon, és felvegyenek. Aztán az egyetem alatt jöttem rá, hogy ezen a területen belül is mi érdekel jobban, így választottam a bőr szakirányt. Nem vettek fel elsőre az egyetemre, de ez akkoriban teljesen természetes volt az óriási túljelentkezés miatt. Nagyon sokat készültem, hogy a következő évben már sikeres legyek, előkészítőkre, rajzórákra jártam, és a következő felvételiig egy évet elvégeztem a Krea Divatiskolában divattervező szakon.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Konkrét személyt nem is tudnék megnevezni, mert sokan voltak, akik az utamon ott álltak-állnak mellettem és mindig a kellő irányba tereltek, egy-egy bíztató gondolattal vagy kritikával. Akiket viszont mégis kiemelnék, azok az egyetemi műhelyes szakoktatóim voltak, ő Czalek Évi és Gröber Tibor. A mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk, rengeteg szakmai tapasztalatot adtak át nekem, és emberileg is nagyon közel állnak hozzám. A velük való közös munka sokszor hiányzik!
Honnan inspirálódsz?
Azt tapasztalom, hogy valahogy mindig pont összetalálkozik az, ami épp akkortájt érdekel, azzal, amilyen impulzusok érnek. Egy-egy baráti beszélgetés, hétköznapi hangulatok, érzelmek indítanak el egy új témát, projektet a fejemben, utána pedig már minden jön magától, mert „megtalálnak” azok az elemek, amiket felhasználva tovább tudok tervezni. Sokat vagyok internetközelben, és úgy szoktam rákeresni valamire, hogy csak képeket nézek, szöveget nem olvasok hozzá. Talán mert befolyásolna, de inkább mert nem is érdekes a szöveg abban a fázisban. Sokszor teljesen más témában találom meg a számomra inspiratív dolgokat, pl lakberendezés, land art, építészet. Divatot nagyon keveset kutatok a tervezés során.
Hogyan tervezel, alkotsz?
A kivitelezést jobban kedvelem, mint a konkrét tervezést, mert célravezetőbb, mint szép rajzokat készíteni a fióknak. Ezért nagyon vázlatosan rajzolok, mert engem inkább a forma érdekel, és gyorsan csak emlékeztetőnek szoktam szinte firkálni az ötleteimet, utána azonnal makettezni kezdek. Mindig a gyakorlatban derül ki, hogy amit elképzeltem, működik-e, ezért nem bajlódom sokat az ábrázolással papíron, hanem nekiugrok a kivitelezésnek. A legutóbbi kollekcióm néhány darabja már motoszkált egy ideje a fejemben, de a makettek például egy nap alatt készültek el. Aznap teljesen felpörögtem és reggeltől késő éjszakáig mindent kipróbáltam és megcsináltam papírból. Imádtam azt a feszült tempót ami aznap elfogott, és azt a vehemenciát, amivel elkészítettem a formai kísérleteimet.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Teljesen az én ízlésemet tükrözik a kezeim közül kikerülő darabok. Személyes preferencia alapján választok anyagot, színt, és formát is. Még ha egyedi megrendelést is csinálok, akkor is benne vagyok a termékben maximálisan, mert amivel nem tudok azonosulni, azzal nem tudok jól dolgozni. Muszáj, hogy magaménak érezzem a formáját vagy színét az anyagnak. Vannak persze trendek, amik rám is hatnak, valamint feketével mindig dolgozom, mert mindig van rá igény, de az anyag fénye, felülete az az én döntésem, melyiket választom a polcról, és mivel kombinálom.
Melyik a kevdenc eszközöd/szerszámod?
A kezem. Úgy érzem, mindenre képes.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Persze. Úgy tervezek, hogy azzal maximálisan elégedett szeretek lenni, és mivel nagyon funkció-függő vagyok, ezért mindent megpróbálok úgy csinálni, hogy minden igényt kielégítsen, mindenkinek megfeleljen, ezért pedig annyira megszeretem, hogy a prototípusok némelyike az én gardróbomban landol! Egyébként van egy új oldaltáskám, aminek a műhelyes elnevezése Dóra’s favorite, mert ezt a méretet, fazont hordom évek óta, csak most tökéletesítve a formát, megcsináltam újra. Pont elfér benne, aminek el kell, pont jó méretű, van benne pici trükk és jól hordható hétköznap is, de alkalomhoz is illik. Na ebből például már kettő lóg a fogasomon. Egy türkiz velúr és egy grafitszürke metál darab.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről? pl.amikor egy vásárlótól kaptál egy levelet, vagy elmesélt egy WAMP-on egy kedves/megható történetet, hogy mit is történt vele és a te alkotásoddal)
A kedvenc fodrászomnak csináltam egy táskát, amiben a box edzőcuccát hordja minden nap (lányról van szó), és ezt egy nagyon elegáns krokodil-mintás, fekete táskában valósítottam meg. Ez egy elég nagy, de még pont kézipoggyász méretű táska. Övé lett az első darab. Rendszeresen megállítják vele az utcán, és kérdezik, honnan van. Ebből a táskából csináltam férfiaknak is barna bőrből, ezt pedig egy norvég fiú vette meg tőlem a Showroomban, úgy, hogy bejött, meglátta, és azt mondta. Akkor azt csomagoljam, legyek szíves! Ezt szuper megtapasztalni, hogy valaki az én termékembe első látásra beleszeret!
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Szinte nincs olyan. Mindig pörgök. Ha szabadságra kényszerítem magam, akkor el kell menjek Budapestről, mert különben nem kapcsol ki az agyam.
Vélemény, hozzászólás?