A kerámia az asztal, a lakás dísze. Egy rusztikus alapanyag, ami csodás finomságokra képes. Károlyi Ildikó ennek a nagymestere. Vele beszélgettünk!
Mi az, amit életedben először készítettél, és a mai napig emlékszel rá, vagy éppen meghatározó volt?
Konkrét tárgyra nem, de arra emlékszem, hogy kiskorom óta mindig a manuális, kreatív dolgok kötöttek le. Például imádtam a virágkötő vagy gyöngyfűző szakköröket az általános iskolában. Virágárus és virágkötő szerettem volna lenni kislányként, vagy kertész. A növények, a virágok szeretete mai napig elkísér. Nagyszüleim kertes házában nőttem fel, most ez az otthonunk és itt a műhelyem is. A kert, a növények, a kertészkedés, a szezonalitás, a kerti munka, a befőzések Nagymamával az egész életemet meghatározó élmények.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Gyerekkoromban meg sem fordult a fejemben, hogy keramikus legyek, a művészeti pálya pedig a családunkban soha nem is jött szóba lehetőségként. Egy bölcsészkari és tanárképzői kitérő után műkincs- és műtárgykonzervátorként végeztem a Bolognai Tudományegyetemen, ösztöndíjasként. Ezután a Közgáz nemzetközi kapcsolatok mesterképzésén külügyi szakértő lettem… de nem találtam a helyem. Tudtam, hogy nem akarok irodában dolgozni, ráadásul úgy éreztem, hogy még mindig nem értek semmihez! (Az olasz nyelven kívül.) Így aztán gondoltam egy merészet, és beiratkoztam egy szakközépiskola OKJ-s felnőttképzésére, fazekas szakra. Végre rátaláltam egy kézműves dologra, amivel imádtam foglalkozni. Egy igazán manuális és kreatív szakmára, amelyhez szükség volt komoly technológiai ismeretekre, és egy nem kis anyagi beruházással járó műhely kialakítására is. Azóta vitt, visz előre a lendület, bár az elmúlt 5 évemben az alkotó energiáimat kisfiam nevelése teljesen felemésztette. Huba idén kezdte az ovit, bízom benne, hogy így kicsivel több időm és energiám marad majd a kreatív munkára.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Több is van! Íme időrendi sorban:
Schéffer Anna (keramikus iparművész, tanár, az OKIT elnöke) 2009-ben találkoztam Annával egy raku tanfolyamon a budafoki Kerámiaparkban. A személyéből sugárzó derű, tárgyainak szépsége, megmunkáltsága, egyedisége, harmonikus szépsége meghatározó volt a következő alkotó éveimben, s mind a mai napig az.
Egyházy Gábor keramikus Gábort azért kerestem fel, hogyelmélyedjek a raku technikában. Befogadott a műhelyébe, és tanulhattam nála. Tőle hallottam a keleti (japán, kínai, koreai) esztétikáról. S arról, mi valójában a raku lényege: hagyd, hogy az történjen, aminek meg kell történnie, és fogadd el, ami megtörtént. Mert az Szép! Ez volt az útravalóm a vabi-szabi felé! Gábor olyan gyönyörű, harmonikus, finom vonalú, arányos kőedény tárgyakat készít, amilyeneket nem láttam akkoriban Magyarországon. Amerikában tanult, kiváló technológiai tudással rendelkezik, tanította is a szakmát, a kerámiázás szinte minden szegletét próbálta. Ő vezetett be a magastüzű kőedények világába is. Manapság kemencéket is épít, állatokat tart kedvére, és pityókás kenyeret süt egy nógrádi faluban mesemondó lány-lény társával. Szerény, halkszavú, kutyás ember. Igazi Mester!
Karsai Zsófia keramikusművész: Egy WAMP-on ismerkedtünk meg. Munkáinak kidolgozottsága, harmonikussága, arányai, finomsága és kreativitása bámulatra méltó számomra. Megkérdeztem tanulhatnék-e nála… ez sem tegnap volt. Azóta csodálom a munkáit és személyiségét, lényének és művészetének, pályájának ívét. Művész példakép számomra.
Honnan inspirálódsz?
Kezdő fazekasként főleg magyar népművészeti jellegű fazekaskerámiát készítettem, persze a saját ízlésemen, szűrőmön átszitálva. Érdekelt a hagyományos mintakincs feldolgozása, ezt építettem be az agyagba. Például hímzésmintákat alkalmaztam a kerámián. A kézenfekvő és elcsépelt mintákon túllépve kevésbé ismert motívumokat kerestem, így találtam rá a sárközi hímzés geometrikus mintasoraira, amiket rendkívül modernnek ítélek, és a mai napig foglalkoztatnak.
Egy ideje viszont a természet a fő inspirációm. A színei, formái, textúrái, a ciklikus változása, a benne rejlő elmúlás és időtlenség. Kopár, vulkanikus tájak, tengerparti naplementék, a Duna, tömegesen pusztuló évszázados olajfa ültetvények a dél-olaszországi Salentóban, csupa felemelő vagy éppen megrendítő inspiráció. Egyre inkább törekszem a simple is beautiful elv követésére – minél egyszerűbb, annál szebb –, és a tökélesség tudatos elhagyására. Vonz a vabi-szabi szemlélet – ez a különleges japán esztétika és világkép –: a szabálytalan, a befejezetlen, az egyszerű szépsége, és a kor, az idő lenyomata a dolgokon. Egyre magabiztosabban fordulok ebbe az irányba, fejlesztem ezt a fajta odafigyelést, igyekszem meglátni a szépet minden kicsinyke részletben. Szeretem, ha mindennek megvan a maga ideje, ha tudok időt szánni a dolgokra, személyekre. Igyekszem kizárni a rohanást az életemből, és mindig maximálisan megélni az az adott pillanatot.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Ha van egy adott téma, azon sokat és sokáig gondolkodom. Néha utazom és kutatok is, mint a neolit gasztrokerámiáim esetében. Egész nap forog a fejemben a feladat, mialatt a napi teendőket végzem, és éjjel sem áll meg. Van hogy napokig, van hogy hetekig, bizonyos témák akár évekig is csücsülnek a lelkem szegletében, mire egy alkalmas pillanatban – amikor csend van, nincs körülöttem senki, aki zavarjon, és a műhelyt is tisztára suvickoltam már előző nap – a felszínre tör belőlem a sorozat. Csak tárgyak egymás után. Ilyenkor élvezem a születésüket. Katartikus állapot: se nem iszom, se nem eszem, csak késő este állok meg. Másnap gyönyörködöm bennük, megigazítom őket, s folytatom, amíg csak tart a gondolat, az érzés. Amíg érzem, hogy jó úton vagyok. Őszinte, mélyből fakadó munkáim vannak.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Mostanában elsősorban a rusztikus hatások, erodált felületek és természetközeli színek vonzanak. Ez látszik például a Denis Villeneuve 2021-es Dűne-mozijához készült díszletkerámiáimban is. A munkához választom vagy keverem a megfelelő agyagot, illetve a technika és a felhasznált mázak színvilága is az elképzeléseimet tükrözik. Mázaim egy része vadagyag-máz, melyekhez magam gyűjtöm az agyagot utazásaim során. Így válik az anyaföldből a kezem alatt dekorációs elem. Ahhoz, hogy a földszíneken kívül más eszközeim is legyenek, már egy kis kémiai tudásra, és házi laborra is szükség van.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
A kezem. Minden részletet a kezemmel alkotok. De a fazekaskorong is meghatározó eszköz.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Miután leülök, és középre helyezem az agyagot a forgó korongon, olyan, mintha hirtelen minden megállna. Megszűnik a külvilág, és csak a „mozdulatlan” agyag és én maradok ott, valami új kapujában. A korongozás és az esztergálás vagy deformálás után szinte már késznek is érzem a tárgyaimat. Néha ezt a stációt hosszú várakozás követi a polcokon az égetésig, mázazásig.
Még több videó Károlyi Ildikó kerámiáiról! >>>
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Kedvenc alkotásom rendszerint az, amelyik éppen a kemencéből aznap reggel kijön … s persze van úgy, hogy előbb kipróbálom a nappalimban a vázát mielőtt túladnék rajta 😊
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Az alkotásaim, például a Suttogógömbjeim legnagyobb része külföldre kerül, és a legtöbbjüket csak a csomagot kibontva veszi először kézbe új tulajdonosuk. De személyesen, a műhelyemben is körül lehet nézni. Ilyenkor szívesen beszélgetek a látogatóimmal: kinek keresnek ajándékot, mire gondoltak, és miért… Majd tanácsot adni sem vagyok rest. Néha pedig ilyen levelet kapok: „Nagy örömet, mély meghatódottságot okoztam a Suttogógömbbel. Kicsit tartottam tőle, de a világ legnagyobb gyémántja sem lett volna ennél szebb / jobb / örömtelibb ajándék, és ezt önnek köszönhetem.” Azt hiszem, ennél többre nem is vágyhatnék. A korábbi vásározások megtanítottak rá, hogy az egyedi tárgyaim megtalálják gazdájukat. Öröm látni, ahogy megáll valaki a standomnál, szinte rászegeződik a szeme egy darabra, és ahogy kézbe veszi, azonnal látni, hogy beleszeretett.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Kertesházunkon és a családomon kívül nem sok mindenre jut idő, de szeretjük megélni az együtt töltött zen pillanatokat is. Kutyusunk is van, fehér pulink, ő is családtag, vele is folyamatosan foglalkoznunk kell. Kutyakiállításra is járunk, kutyaoviba is visszük. A covid előtti időkben sokat utaztunk, új helyeket felfedezve, új embereket megismerve. Szeretünk elmerülni más, de hozzánk valamiért közel álló kultúrákban,otthon lenni máshol is. Ha lenne még időm, élőzenei koncertekre járnék, nagyon szeretem a jazzt. Amikor a zene ott születik meg előttem, az elvarázsol. És nagyon szeretnék újra rendszeresen futni a patakparton a kutyámmal.
Károly Ildikó kerámia nyeremény
Kulisszatitkok a Károlyi Ildikó kerámia műhelyéből (15 órától)
Vélemény, hozzászólás?