Tavaly októberben már írtam arról, hogy a jelenlegi műhelyem igencsak szűkössé vált, a nagy karácsonyi alkotás közepette azonban nem volt időm új műhely kérdésével foglalkozni – leszámítva, hogy nap mint nap szembesültem a jelenlegi alkotótér korlátaival. Mivel a most használatos helyiséget tovább bővíteni sajnos nem lehet, mindenképpen új műhely után kell néznem!
Alapvetően két alternatíván gondolkozom: egy kisebb ipari épület bérlésén/megvásárlásán vagy a saját házunk tetőterének beépítésén.
Az első verzió kivitelezése során különösen fontos szempont, hogy az új műhelynek mindenképpen Szentendrén kell lennie, mert nem szeretnék napi szinten túl sok időt utazással tölteni. Találtam is a 11-es út mellett egy könnyen megközelíthető kétszintes épületet, amihez egy különbejáratú, kisebb helyiség is csatlakozik. Gondolatban már mindent el is terveztem: alul a tárgyaló és az iroda, fent az alkotóműhely, míg a kis helyiség a panyizsuzsi bemutatóterem/bolt lenne…! Nem riaszt el az épület jelenlegi állapota sem, hiszen építész múltammal a hátam mögött mindig is magam szerettem az élettereimet formálni, kialakítani.
A második verzió a házunk tetőterének hasznosításáról szól: ez kb. 40 m2-es hasznos alapterületet jelent közvetlenül az otthonom fölött! Ez a megoldás rengeteg építészeti problémát vet fel – számomra mégis hihetetlenül izgalmas feladat az új alkotótér létrehozása és berendezése.
Jelen pillanatban a két lehetséges megoldás előnyeit és hátrányait mérlegelem. Ti hogyan döntenétek a helyemben?
Mónika mondta
Nekem ha lenne lehetőségem, akkor biztos, hogy nem az otthonomban alakítanám ki. Gondolom neked is célod, hogy fejlődj és egyre „nagyobb” legyél. Akkor meg főképp nem az otthon a célszerű, hiszen valamilyen szinten össze fog folyni a két dolog. Munka és család. Mondjuk ez az én véleményem. Én itthon dolgozom és sokkal de sokkal jobb lenne, ha nem itthon lenne a műhelyem, hanem máshol. Megkönnyítené a dolgom.
vadjutka mondta
Én is a független műhelyre szavazok: egyrészt nagyobb a növekedési lehetőség, másrészt pedig jobb koncentrálási lehetőséget biztosít a munkára. Persze a családi oldalon ez többlet-szervezést igényel, hiszen nem vagy otthon, nem tudsz gyorsan elugrani ide-oda. De hosszabb távon sztem is a független műhely a jó….én is azt szeretnék egyszer.
Brigi mondta
Én azért dolgozom itthon, hogy bármikor kéznél legyek a gyerekeknek. Ez volt az elsődleges, legfontosabb szempont, mikor döntöttem.
Ugyanakkor egyértelműen hatékonyabb lennék, ha nem kéne percenként valami másra figyelnem, mint a munka. Néhány év múlva talán már én is a külön műhelyt választom, lehetőleg az otthonomhoz közel. (Akkor már a srácok is elég nagyok lesznek hozzá.)
(A döntésben sajos ezzel nem tudok segíteni…)
Kékesi Márti mondta
Én a tetőtérre szavazok.
veszi mondta
A fenntartás szempontjából, biztosan a külön műhely a drágább.
DE !” Az a Te műhelyed, az Anya dolgozója, a Feleségem munkahelye. ”
Ha,odamész: fel kell öltözködni, el kell indulni.
Ott lehet fogadni a megrendelőket, és így nincs összekeveredve a magánszféra a munkahellyel!
Sokkal nagyobb lehetőség van a külön-műhelynek a későbbiekben. /kisebb kiállítás-buli /
A tetőteret egyszer még be lehet építeni a gyerekeknek…
Cydonia mondta
Én szívesen dolgoznék otthon, a lakásom felett éjjel-nappal, hóban és napsütésben. Imádnám az én kis (?) padlásomat, ami alatt esténként aludnék a hálószobámban.
panyizsuzsi mondta
Hú, de sok hozzászólás. Ahogy elnézem mindkét oldalnak vannak támogatói. Még gondolkozok egy kicsit és ha megszületett a döntés jelentkezem! (blogolni azért addig is fogok ;-)
Tóthné B. Krisztina mondta
Nekem mondjuk minden álmom lenne a lakásom felett dolgozni, de mik a Te céljaid? A kétszintes épület nagyvonalúbb megoldásnak hangzik, merészebb üzleti tervekkel, ha van rá pénz.
Éva mondta
Ahhoz sokkal töbet kellene tudni Rólad, hogy a helyedbe képzelhessem magam egy pillanatra, de :)
A külön műhelybe vezet egy út hazulról. ami alatt rengeteg minden történhet, és mindig más, napról napra. Amíg átérsz, átváltozol, és egy csomó minden kiszámíthatatlan történhet közben…
meg a többi racionális érv is igaz.
DE, lehet, hogy épp ezért túl sok időt töltenél ott, picit mindig ottragadsz, és talán nem tűnik fel, hogy elveszel a családból. Vagy épp ezért túl keveset vagy ott, és sosincs belakva igazán.
De ezt te tudod, milyenek a otthoni a szerepek, mire van szükséged, és benned magadban hogyan oszlanak meg a szerepek.
A tetőtéri műhyelben mellesleg lehet éjszaka dolgozni, anélkül, hogy úgy érezd, nem aludtál otthon az éjjel:) Szerintem az este a kritikus ezekben a helyszínekben. Hacsak nem vagy tyúkokkal fekvő, hajnalban kelő típus.
Na most jól semmit se mondtam, de biztos érted!
Polgár Zsuzsi mondta
Az én megoldásom nem az én megoldásom, hanem a szomszédomé, de annyira tetszik, hogy ha valaha lesz saját üzletem, műhelyem, én is hasonlót szeretnék. Ő fodrász és 2 telek tulajdonosa 2 párhuzamos utca között. A felső telken van a családi ház, a felső utcából van a bejárat, az alsón a fodrászüzlet egy külön kis házikóban, és az alsó utcáról van a bejárat. a 2 telek között még kerítés is van..-) „Elmegy otthonról”, de délben „hazaugrik” ebédet adni a gyereknek. Tudom, hogy ez most nem opció, ez a megoldás nem szerepelt a dilemmában, de számomra ez annyira ideális, hogy le kellett írnom. Plusz, hátha elindít egy gondolatot…
picidia mondta
ha tényleg könnyen belefér és minden szempontból jó az épület, én azt a megoldást választanám. a másikat mármint, nem az otthoni tetőteret. nagyon jól hangzik a kis bemutatóterem is, a tárgyaló is. és nem áll fönn annak a veszélye, hogy otthon dolgozol akkor is, amikor azt hiszed, hogy csak „simán” otthon vagy.
panyizsuzsi mondta
Zsuzsi!
Ez valóban remek ötlet!
Krisztallit mondta
Kecsegtető a kiállítóterem-műhely-fogadótér kombináció.
Ez a számok kérdése szerintem: ha a vállalkozás megengedheti magának, akkor egyértelműen azt kellene választani! Azért az ne feledjük, hogy mindez Szentendrén van és ezt a mondatomat Zsuzsi érti szerintem. Más vállalkozóként és más turistaként a városra nézni.
Theia mondta
Én egyértelműen a másik épület mellett vagyok, de ez azért van így, mert én képtelen vagyok otthon dolgozni. Vagy halogatom, hogy átmenjek a másik szobába dolgozni, mert végülis 10 mp és oda érek a „munkahelyemre”, vagy ha belekezdtem valamibe, még hajnal 3-kor is azt csinálom. Ezért imádtam az iskolai műhelyt: senki nem szól rám, hogy menjek ebédelni, előbb-utóbb haza kell indulnom, az oda úton pedig már izgatottan tervezem, hogy mit fogok csinálni. Nekem kell ennyi „rákészülés” – mmint az ide-oda út -, és sokkal hatékonyabb vagyok egy olyan helyen, ami tényleg csak műhely, nincs internet, nincs semmi más, ami elvonja a figyelmem. De szerintem ez abszolút beállítottság kérdése, nekem minden vágyam, hogy _máshol_ legyen a műhelyem, ne otthon.