A Cornides műhely és raktár egy szomszéd településen van. Egy viszonylag nagy (de máris kinőtt), L alakú hely, benne kicsi, külön zárható helyiség az iroda. Örülnék, ha a házunkban elférne, cserébe itt megszűnik a külső világ, az idő megáll, amint belépek. Otthon ezt nem érezném. Valamelyik ablakon át mindig besüt a nap. Középen van egy hatalmas asztal, ezen szerkesztem a szabásmintákat.
Itt csak próbadarabokat varrok meg, a többit a varrónőm varrja, precízen, alaposan, gyönyörűen. Bár fiatalkoromban sok ruhát terveztem és varrtam magam, nem vagyok varrónő, így ezt a munkát régóta szakember csinálja. Szabott és tekercses vásznak, szitakeretek és festékek, próbadarabok, szabásminták, vázlatok és jegyzetek inspirálnak minden nap, amikor bemegyek.
Körben, a falak mentén egy régi, vasból és fából készült polcrendszer van, tele címkézett műanyagdobozzal, amikben a hajtogatott, csomagolt termékek várják, hogy elküldjük a vásárlóknak. Egyre több sztender, ruhaállvány van már, ezen méret és szín szerint sorrendbe rakva, vállfákon lógnak a szoknyák, hogy gyűrődésmentesen kerüljenek dobozba. Nátronpausz, zsinegek, tasakok, címkék, matricák és ragasztószalagok várnak a csomagoló területen.
Több asztalunk van a különböző tevékenységekhez.
Itt rajzolok és tervezek, a kézi rajzot átlátszó filmre rajzoljuk át kézzel, tussal. Az elkészült filmet a szitaszövetre otthon világítjuk le, mivel sötét helyiséget igényel.
A férjemmel nyomtatok, gépek nélkül, kézzel, azon a hatalmas rajztáblán, amit a nagyapáméktól örököltem. Ezen egy rugalmas réteg van, erre helyezi a férjem a keretet, amibe belekenem a festéket. Ezt egy ún. rákelgumival oszlatom el a szitaszövet felületén, majd a keretet lenyomva húzom vissza, így préselődik át a festék a szövet azon részén, ahol az emulzió nem kötött bele. A minta ezzel létrejön a vásznon és utókezelés, szárítás után készen áll a varrásra.
Vélemény, hozzászólás?