Az előző részben a Nagymamám stílusát mutattam be, most egy kicsit a boltról mesélek és arról, hogyan kamatoztatta a stílusérzékét a Nagymama és szó lesz a nagyapámról, Papóról is.
A bolt alapvetően úgy üzemelt, hogy a nagymama volt a vállalkozás stílusszakértője és Ő hozta a nagy döntéseket, a Nagypapa pedig az eladó volt, aki a csomagolásban volt nagy és MINIDG volt aprója, MINDIG tudott visszaadni. Nagypapó minden reggel fogta a kistáskáját, átbattyogott a postára váltóért és ha kellett, akkor ezt ebédszünetben is megismételte, de olyat sosem mondott, hogy nincs kisebb? Ez rengetegszer eszembe jut manapság, amikor vásárolni megyek és nem tudnak visszaadni. Papó mindent selyempapírba csomagolt és abban nyújtott át a vásárlóinak, és zacskó is mindig volt a pultban. Mi gyerekek a kasszához nem nyúlhattunk, de a csomagolásban segíthettünk, ha bementünk a boltba.
A Nagymamám a trendekkel abszolút tisztában volt és azzal is, hogy milyen alakra mi illik. Nem volt mögötte tudomány, meg iskola, nem magyarázott az alkatokról, meg a színtípusokról, egyszerűen érezte azt! Ma biztosan sikeres stílustanácsadó lenne, ám akkoriban, a korát jóval megelőzve, ez volt a vállalkozásának a sikere. No, meg a kiszolgálás, hiszen a vásárlóival is remekül bánt. A stílusérzékét nem volt rest közkinccsé tenni. Ha bent volt az üzletben, akkor mindenkinek segített választani és ha kellett alakított is a ruhán vagy ötleteket adott az alakításhoz.
Itt vedd be két centivel, Drágám és úgy fogsz kinézni, mintha egy francia divatlapból léptél volna ki!
Ha valakinek valamilyen kiegészítőre volt szüksége, Nagymama a következő hétfői budapesti útján beszerezte azt, lehetőleg többféle kivitelben, hogy legyen lehetőség a választásra.
Kis város lévén arra is figyelt, hogy ki hova fogja viselni az alkalmi ruháját és ezeket számon tartotta. Emlékszem, amikor szalagavató előtti hetekben bejött valaki a boltba, megkérdezte, hogy melyik bálba fog menni és bizony figyelmeztette a vásárlót, hogy melyik ruhát ne válassza, mert abból már valaki vitt ugyanarra az eseményre!
A szakközepes szalagavatóra a Kovácsné már vitt abból a kis pöttyösből, semmiképpen ne azt válaszd, kellemetlen lenne, ha egyformában lennétek!
– jegyezte meg ilyenkor! Hálásak voltak neki az asszonyok. A ruha mellé pedig mindig volt ahhoz illő táska, sál vagy egyéb kiegészítő.
Amikor a kórházba jártam hozzá egy orvos elmondta nekem, hogy az idősebb kolléganők, ápolónők mind megismerték, hiszen mindenki tőle öltözködött fiatal korában. Ekkor már több, mint 15 éve nem Ő vezette a boltot, de híre még mindig volt!
Vélemény, hozzászólás?