Volt nekem egy Nagymamám, aki selyem köntöst viselt és nem volt nylon otthonkája. A nagymamám nagyon közel állt hozzám és sok mindenben hasonlítok rá. A férjem szerint még a járásunk is ugyanolyan. Azt hiszem sok mindent örököltem és még többet tanultam a Nagymamától a stílusról, az öltözködésről. Olvasói kérésre, most néhány blogbejegyzést indítok a Nagymamáról és a divathoz, stílushoz, no meg hozzám való kapcsolatáról.
A Nagymamám egy egyszerű vasutas családba született, majd varrónő lett. Amikor hozzáment a nagyapámhoz, aki a családi könyv- és játékkereskedésben dolgozott, az üzletük profilt váltott. A Nagymama varrótudását és stílusérzékét felhasználva divatáru boltot működtettek Gyöngyös piacterének a sarkán akkor, amikor még csak két divatáru bolt volt a városban. Azt, hogy a kezdetekben hogyan működött a bolt nem tudom, de arra nagyon is emlékszem, hogy Nagymama minden héten hétfőn jött Pestre áruért, a sofőrjével és a tűzpiros kombi Wartburggal. Nagymama ugyanis soha nem tanult meg vezetni, és azt hiszem ez volt az egyetlen dolog, amit igazán bánt, hogy nem tett meg.
Szóval Ő minden héten jött és bevásárolt. Ment a kötőshöz, a kalaposhoz, a kesztyűshöz és a ruháshoz. Amint a kötött sapkák és pulóverek divatba jöttek, a másik Nagyanyám és a GYES-en lévő szomszédja kötötték a kézi kötésű dolgokat a bolt számára.
Nagymama és a stílus
Nagymamának remek stílusérzéske volt és kifogástalan kinézete a csöppet sem kifogástalan, 100 kg feletti alkatához. Minden vasárnap reggel, amikor felrakta a levest, jött hozzá a fodrász. Ott ült a hokedlin, a fodrász betolta a pörgetős hajsütővasat a leveses fazék alá és megcsinálta a haját. Templomba mindig magassarkúba laptáskával (ma clutchnak nevezzük), valamint hozzá illő övvel és kesztyűvel ment. Ezek mindig azonos anyagból, de legalábbis egymáshoz illő színekből és textúrákból voltak. A kígyóbőrre és a fekete lakk szettre a mai napig jól emlékszem, meg arra a mozdulatra, ahogy az 5 ujján meglazította a kesztyűt és a padra tette a táskája mellé.
Szoknyában és blúzban volt napközben, ha nagyon laza akart lenni, akkor valamilyen nőies pólót választott. Reggel már fel volt csinosan öltözve, mire én láttam. Este lefekvés előtt köntöst viselt, volt neki bársonyból és selyemből. A selyem köntös, aminek akkor a minőségét a habselyem kifejezés emelte az egekbe, ma már az enyém és nem csak emlék, hanem használom, viselem. Igaz, elvittem varrónőhöz és mind széltéből, mind a hosszából elvett jócskán, hogy ne essen le rólam.
Nem volt túlzottan nagy ruhatára. Cipője és kabátja sem volt a kelleténél több. Az egész egy mai szemmel már kisebbnek mondott kétajtós szekrényben elfért. Két nagyon fontos dolgot azonban meg kell említeni. Voltak ikonikus darabjai, mint a bundája vagy az arany órája, amelyek a legegyszerűbb szettjét is finommá és nőiessé varázsolták.
Fontos volt számára a minőség és nem szerette a mű dolgokat!
A másik nagyon fontos jellemzője stílusának, a rengeteg minőségi kiegészítő volt. Ezekből a legfontosabbak a kalapok, amiket ősztől tavaszig viselt, ha a kertkapun kívül ment. Persze volt neki nyári kalapja is. Most ezeket én őrzöm és feltett szándékom, hogy egy kalapossal újra varázsoltassam őket mai modern, hordható formává, mert a nyúlszőr svájci sapkához hasonló kalapon ma már nem divat a pávatoll.
Mivel szeretett utazni, amikor lehetősége volt rá és a Nagypapát is sikerült rábeszélnie, befizettek egy-egy társasútra. Ezeken az utazásokon leste az olaszok és a franciák megjelenését és igyekezett azt saját maga és a vásárlói stílusába is belecsempészni. Gyakran vásárolt is magának külföldön, főként kiegészítőket. Kifejezetten szerette a sálakat és kendőket, valamint a brossokat. Ezek remek eszköznek bizonyultak saját ruháinak tovább variálásához és így nem kellett újabb ruhákat vásárolnia.
Vélemény, hozzászólás?