14 évvel ezelőtt egy pontosan ugyanilyen verőfényes májusi vasárnapon a néhány hónapos kisbabámmal és a szomszédasszonyommal egy kis pilisi faluba indultunk, hogy megtanuljunk üveget olvasztani, amibők üvegékszer lesz.
Üvegékszer a kezdetekben
Azokat az ékszereket újabbak követték, eleinte saját kemence nélkül, kis dobozokba rendezve hordtam őket bérégetni, majd alig egy év múlva saját kemencét vásároltam, néhány év múlva meg egy másikat. Ekkor 3 kicsi gyerekem volt, majd közben megszületett a 4. is. A munkámat mindig próbáltam a családdal, a gyerekekkel összehangolni. Nem hiszek a család vagy karrier modellben és erre én magam vagyok az élő példa! A gyerekekkel párhuzamosan növekedett a panyizsuzsi és és egyre több időm maradt dolgozni. Aztán 10 év után elérkezett a vágyott állapot, minden gyerek járt iskolába, óvodába és én a napom nagy részét már a munkával tudtam tölteni. Olyan tökéletes volt minden.
Nem mondom, hogy sétagalopp volt, de mindennek megvolt a helye és az ideje az életemben. Kialakult a saját rendszerem, ami szerint működött egy nap, egy hét, egy hónap vagy éppen az év. Ha valami nem ment jól az évek alatt finomítottam rajta és tökéletesítettem, hogy egyaránt legyen időm a családomra és a munkámra, úgy, ahogyan én szeretném.
Amikor minden megváltozott…
Aztán, ahogyan már írtam a két nagyért mentem a koliba egy szerda délután. 2020. március 11-e volt, pontosan emlékszem. Vezettem hazafelé az autópályán 3 gyerek aludt mögöttem és potyogtak a könnyeim, tudtam, éreztem, hogy ez egy történelmi pillanat és ott és akkor megváltozik az életem. Két nappal később bejelentették az iskolák bezárását.
Számítottam rá és a szokásos hozzáállásommal vágtam bele az új hétköznapjainkba. Az első karantént könnyedén vettem, a férjem itthon volt, felépítettünk egy szigorú napirendet és sokat segített a házimunkában. Aztán nyáron visszakaptuk az életünket, a férjem visszament a munkahelyére és kimerülten, de végig toltam a nyarat: nyaraltatás + üvegékszer késztés. Aztán jött az ősz és minden olyan volt, mint régen. Azonban pont, mire utolértem magam jött a következő iskolazárás, először egy, majd 3 gyerek jött haza. Ekkorra már teljesen elfogyott e lendület, nem tudtam tartani a rendszert. Az utóbbi két hónap egy ámokfutás volt az életemben, elfáradtam.
Kevesebbet voltam jelen online, kevesebbet posztolatm az Instagramon és a Facebookon is, valamint sokkal kevesebb hírlevél született. Őszintén hálás vagyok Neked, aki mindvégig itt voltál, követtél és vásároltál. Hidd el, minden egyes like, komment és rendelés nagyon jól esett ebben a néhány nehéz hónapban. KÖSZÖNÖM!
Irány a műhely!
Holnaptól helyreáll a rend kaptam az élettől 5 hetet, az iskolaszünetig, hogy rendezzem a soraimat, felkészüljek a nyárra és még ki tudja mi lesz, mert szerintem itt még nincs vége ennek az egész vírusnak. Most itt ülök, pötyögöm ezeket a sorokat és azon gondolkozok, hogy mivel kezdjek holnap. Reggel felmegyek a műhelybe és egyszerűen csak csendet szeretnék, egy nagy bögre kávét, meg egy nagy üres lapot, amire felírom, hogy mi mindennel maradtam el ebben a közel másfél évben és egy másikat, amire a gondolatimat, a terveimet írom fel, hiszen azok mindig vannak. CSAK IDŐ LEGYEN HOZZÁ! Holnaptól végre egész nap dolgozni fogok!
Te hogy vagy? mivel indítod a hétfődet?
Kövesd a panyizsuzsi üvegékszer történetét az Instagramon és a Facebookon is!
nemetheri mondta
Milyen érdekes, ebből szinte semmit nem vettem észre. Azt, hogy kevesebb a bejegyzés betudtam a covidnak.
Egyébként ha 14 éves a” panyizsuzsi”, akkor én pont 10 éve fedeztem fel ezt az itthoni lehetőséget, miután hazajöttem a lányaimmal Velencéből, ahol rácsodálkoztam az üvegékszerek szépségére.
Kívánok további sikeres munkát, sok szépséges alkotást, blogbejegyzéseket -amiket nagyon szeretek- fényképeket az instára, játékokat, recepteket, és minden mást amitől a „panyizsuzsi” olyan „panyizsuzsis” . ( mi itt leszünk :-) )
panyizsuzsi mondta
Köszönöm, jó ezeket a sorokat olvasni. Készülnek a listáim, veszek egy mély levegőt és hamarosan felpörög panyizsuzsinál az élet!