Amit én a műhelyemnek nevezek, az egy, a bérelt lakásunk kertjében található garázs valójában. Nem szép és nem is tágas, és általában elég nagy a kupi, viszont abszolút ideális abból a szempontból, hogy közel van, és rengeteg zöld veszi körül.
Ahogy korábban is megfogalmaztam, én nem választom szét a munkát és a szabadidőt, nem vagyok a 9-5-ig tartó munkanap embere. Néha a leglehetetlenebb időpontokban megy legjobban az alkotás, és ez nálam sokszor a késő délutáni, éjszakai órákra esik. Ha valami nagyon foglalkoztat, akkor addig nem tudok nyugodni, amíg az el nem készül, vagy legalább egy olyan fázisba kerül, amiből láthatom, hogy további munkára érdemes.
Persze az alkotói lét nem feltétlenül csak az alkotásról szól, rengeteg adminisztrációs, kellékekért rohangálós, telefonon egyeztetős, excel táblázat írogatós tevékenység van benne, sőt, a napjaim nagyobb részét inkább azok teszik ki. De ezzel nincs is semmi gond, ezeknek a monotonabb tevékenységeknek nem csak gyakorlati hasznuk van, hanem segítenek jobban értékelni az alkotással töltött időt.
Mivel eredetileg kicsit más területről indultam, ezért a bőrhöz szükséges gépparkot a nulláról kell felépítenem. Az első és legfontosabb, amit beszereztem, egy nehézárus varrógép volt, ami lehetővé tette, hogy egyáltalán bőrt tudjak varrni. Azóta is erőforrásaimhoz mérten, a bevételeket visszaforgatva folyamatosan bővítgetem az eszköz és gépállományt.
A mimikri nyereményjátékhoz kattints ide!
Interjú Nagy Krisztával, a mimikri tervezőjével és tulajdonosával
Vélemény, hozzászólás?