Mindig is szerettem az egyszerű letisztult dolgokat, melyek vonalvezetése egyszerű, ugyanakkor nagyvonalú és ez pontosan elég ahhoz, hogy karaktert adjon a tárgynak. A MIMIKRI márka termékei pontosan ilyenek! Nagy Krisztinával, a MIMIKRI designerével beszélgettem.
Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
A legelső MIMIKRI termék (akkor persze még a márkanév sem fogalmazódott meg bennem), egy hátizsák, amelyet egy turkálóban beszerzett bőrszoknya inspirált. Tulajdonképpen csak rácsodálkoztam, hogy milyen szép, hibátlan állapotú az alapanyaga, méretben és fazonban abszolút nem passzolt, viszont tökéletes alap volt arra, hogy táska készüljön belőle. Ami meg is történt, és ezzel együtt beindított egy folyamatot, amit a mai napig nagyon szeretek csinálni. Azóta is turkálós, régi, megunt bőr ruházatból készítek táskákat és kiegészítőket, és ami számomra a legizgalmasabb a folyamatban, hogy mindig kicsit más, mindig egy új kihívás, mivel mindig kicsit az alaphoz kell igazítani az egész készítési folyamatot.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Textiltervezést tanultam középiskolában és egyetemen is, így nem volt számomra teljesen ismeretlen a terep, viszont az is igaz, hogy korábban nem dolgoztam bőrrel. Pályaválasztás kapcsán még nem voltak igazán kiforrott elképzeléseim, azt tudtam, hogy érdekelnek a kreatív- alkotási folyamatok, de akkor még nem volt egy határozott elképzelésem, hogy pontosan melyik az a terület.
A bőr, mint alapanyag teljesen más technológiákat, eszközöket és tudást igényel mint a textil. Ezt a tudást, amit most is folyamatosan tanulok, autodidakta módon, főként Youtube-os videókból sajátítottam el. A tanulási folyamat nem okoz nehézséget, sőt, talán a folyamatos tanulási vágy, ami tovább visz és motivál ezen az úton, ezért remélem, hogy ez még sokáig velem marad.
Számomra a legnagyobb nehézséget inkább az útkeresés jelentette, az, hogy az érdeklődésemet le tudjam szűkíteni és rátaláljak egy olyan területre, ami igazán érdekel és hosszú távon is ki tudok tartani mellette.
Honnan inspirálódsz?
Számomra talán a legnagyobb inspiráció mindig maga a vintage termék, amiből kiindulok. Általában rögtön tudom, hogy mit szeretnék kihozni belőle, emellett persze vannak behatároló tényezők, mint a bőr vastagsága, minősége. És sokszor előfordul, főként egy új MIMIKRI fazon megalkotásakor, hogy nem sikerül elsőre úgy, ahogy elterveztem, hanem csak a sokadik próbálkozásra.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Tervezésnél általában magamból indulok ki, mi az, amit én is szívesen hordanék, mi az amit nehéz beszerezni, mi az amit hiánypótló terméknek érzek.
Vannak kedvenc tervezőim is, talán Issey Miyake munkássága a legmeghatározóbb számomra.
Nem igazán követem a trendeket, és pont ezért kollekciókban sem gondolkozom. Elejétől fogva leginkább a saját intuíciómat követtem, a saját esztétikám szerint szeretem megtervezni a termékeimet, nem pedig a trendek alapján. Vannak alapvető jellemzői a termékeimnek, mint a monokróm színek vagy az egyszerű, geometrikus formák, de igyekszem arra törekedni, hogy a darabjaim ne egy szezonra szóljanak, hanem sokkal inkább szolgáljanak állandó darabként valakinek a ruhatárában.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Nehéz lenne egyet választanom: bőrvarró gép, sniccer, laptop.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
A kísérletezést. Egy új fazon mintadarabjának elkészítését, egy új technológia kipróbálását. Ez az a dolog, ami a legtöbb bosszúságot is tudja okozni a folyamat közben, ugyanakkor a legnagyobb elégedettséget is hozhatja a folyamat végén.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Mint a legtöbb alkotó, én is kötődöm érzelmileg a tárgyakhoz, amiket készítek, viszont nincs bennem semmi birtoklási vágy irántuk. Igazi örömet inkább az jelent, ha látom, hogy valaki szereti és hordja az általam készített terméket.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Rendszeresen kapok kidobásra ítélt vagy megunt régi bőrkabátokat, sokszor teljesen idegen emberektől. Az egyik, talán legmeghatóbb sztorim az volt, amikor egy idősebb hölgy ajánlott fel nekem egy nagyon szép állapotú férfi bőrkabátot. A rövid beszélgetésünkből kiderült, hogy a kabát a nem sokkal korábban elhunyt férje hagyatéka, és ő úgy gondolta, hogy az a legjobb kezekben nálam lesz.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Nem igazán választom szét a kettőt, mármint a munkát és a szabadidőt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim a munkám, ami azért egy eléggé komplex és sokrétű folyamat. Így az az állítás is igaz, hogy a munkámon kívül nincs hobbim, viszont az is, hogy a munkám által rengeteg hobbim van (fotózás, grafika, turkálóba járás stb…)
A mimikri nyereményjátékhoz kattints ide!
A mimikri kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától elérhető)
Vass Ildikó mondta
Ahh, ez nagyon, nagyon!!!
Szilágyiné Szalai Éva mondta
Mindig is szerettem volna egy ilyen övet. Nagyon szép!
Gyöngyi mondta
Nagyon eredetei termekek, tetszenek!