A retro és a kerámia a a lakásunk elengedhetetlen és fontos része. Ezért mikor megláttam Farkas-Pap Éva kerámiáit azonnal beléjük szerettem és biztos voltam benne, hogy Nektek is bemutatom Őt! Most itt az alkalom ismerjétek meg a misija designerét!
Mi az amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Gyerekkoromtól meghatározó az alkotás. Agyag, papír, fa – bármi jöhetett. Ami a Misija szempontjából meghatározó, az egy akácfából faragott apró cica. Ajándékba készült, és már akkor sejtettem, hogy ennek még lesz folytatása.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Tanultam, igen. Szobrászként végeztem a Képzőművészeti egyetemen, számomra az alkotás evidencia, nagyon szeretek anyagban és formában gondolkodni. Az egyetem után jó darabig kerestem a helyem, többféle munkakört is kipróbáltam, kis híján pályaelhagyó művész lettem. Aztán hét évvel ezelőtt egy merész húzással felmondtam az akkori munkahelyemen, és elkezdtem komolyan venni a szakmámat. A Misija ötlete akkor már megvolt, de kellett pár év, mire kialakult a fő irány.
Ebben mérföldkő volt, amikor elkezdtünk együtt dolgozni a Segítő Vásárlás programmal, és rajtuk keresztül megismertem a későbbi kivitelezőimet, két olyan céget, akik fogyatékkal élő szakembereket foglalkoztatnak. A kerámiákat a csömöri Összefogás az Egyenlő Esélyekért, a betonfigurákat pedig egy másik műhely készíti. Nagyon fontos üzenet ez, hogy a megváltozott munkaképességű emberek szakértelme, és a hozzáadott művészi érték együtt kimagasló minőséget tud létrehozni. Ezt mindig szem előtt tartjuk, és nagyon hálás vagyok a Segítő Vásárlásnak, hogy ráirányította erre a figyelmemet.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Inspiráló kollégákat tudnék mondani, belőlük nagyon sok van. Nagy kedvencem a DOT for You, Baglyas Erikával az élén. De általában is szeretem azokat az alkotókat, akik képzőművészként és dizájnerként egyaránt dolgoznak, mint Abonyi Alma és Kiss Miklós például.
A legmeghatározóbb számomra az aktív alkotói közeg. Ez már csak azért is adott, mert a férjem is szakmabeli: Farkas Vajk üvegművész. Az AlmadiART műhely is lényeges szerepet játszik, ahová gyakran járunk dolgozni, meg persze a társaság kedvéért. Ráadásul a műhely vezetőjével, Tomay Kata üveg- és keramikusművésszel, közös projektünk is van: Kata fejleszti a Misija prémium kategóriás termékeinek különleges mázait. Szóval a kérdésre a válasz: rengeteg mesterem van, jelenleg is. Folyamatosan tanulok.
Honnan inspirálódsz?
Nemrég újra elővettem a diákkori rajzaimat, „meglepődve” láttam, mennyi állatos vázlat van közöttük, furcsamód a többsége macska. Nem túlzok: sok száz ilyen rajz született az évek alatt. Ami a kínai tanmesében a kalligráfusnak a kakasos festményekkel teli szekrény, az nálam macskás-állatos rajzokat tároló polc. De a mai napig le tud kötni az állatok mozgása, karaktere. Elképesztően izgalmas és gyönyörű.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Rajzok sorozata, amíg meg nem találom a jellemző karaktert. Aztán többnyire gipszből faragom tovább, de előfordul, hogy fából készül a prototípus.
Hogy választasz színt vagy éppen formát?
Régebben csak ösztönösen, amihez épp kedvem volt. Ma már tudatos tervezési folyamat és sok kísérletezés. Figyelem az aktuális szezon színeit, a vásárlók és a galériák visszajelzéseit, és mindenekelőtt a kerámiaműhely tapasztalatait. Hiába találok ki egy ütős színt, ha az mondjuk, az adott égetési fokon nem tud működni. De fordítva is igaz: van, hogy épp a csömöri műhelyben látok meg véletlenül egy jól sikerült mázat, és akkor azt beemeljük a kollekcióba. Tehát van egy előzetes vízióm, aztán a valóság ebből hol elvesz, hol hozzátesz, ebből alakul ki a végleges tárgy.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?
A forma kialakítását, amíg rajzolok és faragok. Ez a „legszobrászibb” része a munkámnak. De az évek alatt megtaláltam a szépséget a többi részfolyamatban is. Igyekszem úgy ütemezni, hogy pont legyen hangulatom az adott munkához. A fotózáshoz is ihlet kell, de például posztolni is csak úgy érdemes, ha őszinte a lelkesedés. Érződik a végeredményen.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Az első facica. Bár azt pont elajándékoztam, de a férjemé lett, szóval családban marad.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Nagyon sok személyes történetet osztanak meg velem, ez most a karantén alatt még inkább felerősödött. Több időm is volt talán, és úgy látszik, másokban is megvan az igény a kapcsolódásra. Bár nem új történet, de máig az egyik legkedvesebb, amikor egy számomra ismeretlen vásárló kért egy különleges színű angyalt. Utóbb kiderült, hogy anyukám ismerőse, és neki vitte ajándékba. Mivel a nevünkből nem derül ki a családi kötelék, az ajándékozó nem tudhatta, hogy anyukám kedvenc dizájn márkájának a tervezője én vagyok. Dupla meglepetés volt mindenkinek!
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Belenőtt az életembe az alkotás, számomra például a főzés is az. Recept nélkül, kreatívan! Leginkább eszerint élek; most ebben a kiszámíthatatlan helyzetben nagyon hasznos is, amellett hogy szórakoztató. Család: egy férj, akit már emlegettem, egy óvodás, aki már ebbe fog belenőni, és láthatóan élvezi – és egy legkisebb, aki márciusban érkezik…
A misija műhelyben jártunk (15 órától elérhető)
Szilágyiné Szalai Éva mondta
Nagyon helyes kerámiák, szívesen elfogadnám.
Gyöngyi mondta
Nagyon jol neznek ki, igazan jol mutatnanak nalunk!