A művészportré sorozatom egyre népszerűbb a blogszférában, rengeteg az olvasó és máshol is felbukkannak hasonló portrék. Azt hiszem sikerült valami jót elkezdeni! Ma egy nagyon fantasztikus embert mutatok be Neked!
A Vattacukorhajú lány blogjára egy másik blogról jutottam el. Megtetszett a neve, szerintem annyira kreatív. Aztán mikor élőben találkoztunk kicsit csalódtam, mert se nem vörös, se nincsen nagy bongyori haja. Bájos és visszahúzódó. Egy fantasztikus tehetség, aki sosem kérkedik. Most vele készítettem interjút!
Mesélj egy kicsit magadról!
Horváth Mónika vagyok, 1978-ban születtem Kiskunfélegyházán, itt, az Alföldön éltem kb húszéves koromig. Gyerekkoromban szinte csak olvastam és rajzoltam, sokszor úgy kellett kikergetni a levegőre. A családunkban nincsen művész, és bár kicsi korom óta tudtam, hogy ha nagy leszek, rajzolni akarok, fogalmunk sem volt, hogyan lehetne ezt megvalósítani. Kicsit talán megnyugodtak a szüleim, amikor jelentkeztem a nyíregyházi tanárképző rajz-vizuális kommunikáció szakára, mégiscsak lesz egy diploma a kezemben, és ha akarok taníthatok..nem akartam, soha, egy percig sem. A tanításhoz elhivatottnak kell lenni, és én ezt az elhivatottságot más irányban éreztem. A főiskola alatt is voltak kisebb illusztrációs munkáim, és mire végeztem, tudtam, hogy könyveket szeretnék illusztrálni. Kis kitérő után a Budapestre költöztem, és egy könyvkiadónál próbálkoztam. Sokáig csak kifestőt rajzoltam, de nagyon élveztem. Utána pedig jöttek a könyvborítók, képeskönyvek, más kiadók, másféle feladatok. Egy ideig imádtam, aztán egy kicsit kezdett szűk lenni a tér, és úgy éreztem, muszáj nyitnom másfelé is, ha fejlődni akarok. Már majdnem beskatulyáztam saját magam, amikor elkezdtek nyílni az ajtók körülöttem, és nagyon lassan, de kialakult az, ahogyan most élek. Most úgy érzem, a helyén van minden, bár ez is biztos múló állapot.
A szüleimtől egy éve kaptam egy varrógépet. Édesanyámnak szakmája a varrás, de nem mondhatnám, hogy sokat nyaggattam gyerekkoromban, hogy tanítson. De a cérnát be tudtam fűzni, és az alsó szálat ma is az akkor berögzült mozdulattal illesztem a helyére. Amikor a gépet megkaptam, csak új függönyökről és díszpárnákról ábrándoztam. És akkor, fogalmam sincs, hogyan, elkezdtek jönni a szatyrok, táskák. Éppen egy alkotói válság nyűgjében dagonyáztam, és a varrás segített, kinyitott egy szelepet, és lenyugtatott. A varrás azóta is terápia, meditáció, de különösen a csendesebb tevékenységek: a tervezés, a szabás, a gombostűzés..imádok gombostűzni. A varrásban talán ezt szeretem a legjobban, bármilyen viccesen hangzik is. De nagyon szeretem az új anyagaimat mosni, vasalni, nézegetni..Persze magát a varrást is szeretem, csak mindig fülelek, nem kopognak-e a szomszédok.
Mit csinálsz az alkotáson kívül?
Bevallom, hogy sokszor semmi mást nem csinálok, csak alkotok, dolgozom. A párom tanított meg pihenni, ő látja rajtam, ha már nagyon hunyorgok. Kikapcsolódásként napi szinten nem nagyon tudok olvasni, mert ha már rajzolni nem látok, akkor olvasni sem. De megtanultam mozdulatlanul feküdni a kanapén, és filmet nézni. Szeretek sétálni, bicajozni, főzni, és sokszor a házimunka is jót tesz.
Kedvenc könyvek, filmek, zenék?
Hogyan népszerűsíted műveidet?
Jelenleg a blogomon és a meskán, de idő hiányában nagyon sok dolog kimarad.
Hogyan látom magam tíz év múlva?
anyahajó mondta
Én még kíváncsi vagyok, hogy ha se vörös, se göndör, akkor hogy jött ez a névválasztás :)
panyizsuzsi mondta
Én tudom, de meghagyom neki a válasz lehetőségét!
ojni mondta
tetszett amit a varrás és az illusztráció kapcsolatáról írtál. szerintem pont ez a képben gondolkodás teszi még egyedibbé, értékesebbé amit varrsz.
és ez is annyira igaz!!! Elég, hogy elteljen pár hónap, már másként oldanád meg ugyanazt a képet.
Mónikám! Előre! Csókollak és köszönöm Zsuzsinak, hogy Rád gondolt!
krisztallit mondta
Szívderítő olyan alkotóról olvasni, aki a helyén van minden szempontból. A munkái is ezt sugározzák. Sok illusztrálni való könyvet és varrásra váró szép anyagot kívánok neki. Saját örömünkre is.
davir mondta
Nagyon klassz ez a portrésorozat! Kíváncsian várom a folytatást. Gratuálok Vattacukorhajúnak, nagyon tetszik a szemlélete, ahogy összekapcsolja a varrást és az illusztrációt. Egyetértek Ojnival! Ezt a fajta kreatív szemléletet nem lehet tanulni, bár lehet fejleszteni. Valószínűnek tartom, hogy ha Vattacukorhajú Lány egy harmadik dologba kezdene, azt is ugyanilyen tehetséggel és szenvedéllyel csinálná. :)
maros kriszti mondta
de jó volt ezt olvasni! köszi :)
koponyanyi homok mondta
Móni derűje és alázata árad a munkáiból!
Akinek van kedve, ideje, jöjjön el márc.31-én Kiskunfélegyházára, ahol kiállítás nyílik Mónika illusztrációiból! Meg lesz süti is :)
Theia mondta
Ez nagyon kedves interjú volt, jól esett olvasni. :-) (A szatyor pedig valami hihetetlenül aranyos :-))
vezsuzsi mondta
Köszönöm, jó volt olvasni. Mónika a Meskán mindig sasolom a dolgaidat.
Gratulálok mindenhez!!
Zsuzsi neked meg a riportot köszi :)
vattacukorhajú mónika mondta
Köszi szépen mindenkinek, nagyon-nagyon kedvesek vagytok!
Davir, egyszerűen nem szabad több dologba belekezdenem:)
Vezsuzsi, én meg a tieidet szoktam:)
A vattacukorhajú lány névválasztásról ígérem, nemsokára írok!
Irisz mondta
jó kérdésre jó válaszok, nagyon tetszett! köszönjük! :)
Anna mondta
Nagyszerű a portrésorozat :)
Külön örülök, mert Vattacukorhajú lányra már régebben rátaláltam, mint Te is Zsuzsi, egy másik blog kapcsán. Amikor blogolni kezdtem lázasan kerestem más alkotók után, blogról blogra jártam, most pedig ismét rátaláltam. Köszönöm.